Eltöltöttünk egy ráérős és kiadós reggelivel egybekötött délelőttöt a Benedictben, bár legszívesebben maradtunk volna délután is.
Mivel a brunch két étkezés kombinációját jelenti, egy problémát máris zárójelbe rak: nem kell választani a reggeli- és az ebédmenü között. Viszont akár bevalljuk, akár nem, a kényelmes embereknek találták ki. Nincs „törvénybe iktatott” kezdési időpontja, kínálata a királyi Eggs Royaltól a lélekmelegítő levesen át a kókuszos müzliig több oldalnyi étlapot megtölthet, lazasága pedig lehetővé teszi, hogy annyit szánhatunk rá, amennyit csak akarunk.
És ha már idő.
Legtöbbünknek a minőségi idő fogalma azokat a zavaró tényezők nélküli lekötött pillanatokat jelenti, amikor teljes mértékben a körülöttünk lévő(k)re tudunk koncentrálni, legyen az családi vagy baráti találkozó, netán üzleti megbeszélés.
Egy kellemes légkörű brunch is ilyen, hiszen lesik minden kívánságunkat, egymás után érkeznek a jobbnál jobb fogások, miközben nyugodtan tudunk a másikra figyelni.
Ehhez az életérzéshez ad hangulatos hátteret a budapesti Marina-parton szinte napra pontosan egy éve megnyitott Benedict, amely a karnyújtásra lévő Dunának és a – most – őszi színekben megfestett békés tájnak hála egyedi panorámával is csábítgat.
Férfias falatok nem csak férfiaknak
Az évek során úgy alakult, hogy a reggelizés műfaját inkább a nőkhöz kötötték, mintsem a férfiakhoz. A Benedict próbál ezen változtatni: már az enteriőrből is kiderül, hogy elegáns, „férfienergetikus” helyre nyitottunk be, ahol fátyolfelhőn andalgó unikornisok helyett az 1930-as évek világa kel életre a falakon, az ablakon egy pipázó férfi portréja üdvözöl, az étlapot fellapozva markánsabb ételek mutatják meg magukat.
Ez persze nem jelenti azt, hogy kizárólag éhes férfiak foglalhatnak asztalt, sőt: azt a bizonyos energiát a nők is megérzik.
Az ablaküvegre felfestett férfi sziluettje amúgy nem másé, mint Lemuel Benedict New York-i brókeré, akinek lényegében a reggelik királyát köszönhetjük.
Az ő kérésére állította össze és rakta fel az étlapra a Waldorf Astoria séfje a józanító tojásos jóságot, az Eggs Benedictet. A Marina-parti Benedict koncepciója erre a 19. századi végi történetre lett felhúzva, miközben a reggeliző több pontján megidézi a korszellemet és a brókerhez köthető relikviákon (kalap, sétapálca, írógép) át az egyedi és sehol máshol nem látható tapétáig lélekben megpróbál visszarepíteni a boldog békeidők világába.
Több mint hivatás
– Előtte À la carte étteremként működtettük a helyet, aztán rezonálva a piac rezgésére, átváltoztattuk reggelizővé. Iszonyatosan sok munka áll mögöttünk, hiszen bár a lokációnk remek, mégis egy külső kerületben vagyunk, ahová úgymond el kell jönni. Nem a turistákra építünk, ritkán esnek csak úgy be a környéken bóklászók – még nyáron, a Duna-part vonzása ellenére sem. Éppen ezért olyan élményt kell nyújtanunk, hogy a vendég magától térjen vissza, és hozza el a családját is. Ez pedig már az ételek, a hangulat és a szerviz feladata. Nagy kihívás, és jóval keményebb feladat így, mintha a belvárosban lennénk, mert nem elég csak kiszolgálni, minden vendégért egyesével meg kell küzdeni. Ennek érdekében például – egy desszert kivételével – valamennyi étel helyben készül.
Kerüljük az ételpazarlást: megtörtént már, hogy a megmaradt céklából céklakaviárt csináltunk. A konyhai személyzet elképesztő dolgokat tud művelni, és élvezik is a munkát; játszanak, kísérleteznek, ez a hangulat pedig azt hozza ki belőlük, hogy amikor a vendég megkapja a rendelését, gyakran rácsodálkozik, hogy wow, itt meg mi történt?! – avat be csillogó szemekkel a háttérbe a Benedicttel régi álmát megvalósító Poór Csaba tulajdonos, aki még egy Croque Monsieur-vel kapcsolatban is olyan szenvedélyesen tud mesélni, mint ahogyan annak idején Mr Benedict lelkesedhetett a nyomott áron beszerzett értékpapírokért.
Törődés, szivar, jóga
Ami a kiszolgálást illeti, érezhetően lelke van az egésznek, darálás helyett az odafigyelés jön át és mint kiderült, nagyon adnak a visszajezésekre. Minden egyes vendéggel összekapcsolódnak, miközben a visszajárókkal már közelebbi viszonyt alakítanak ki – ennek tükrében talán nem meglepő, hogy hétvégenként csak jóval korábbi foglalással lehet asztalhoz jutni.
Egyébként rendezvények szervezőjeként és házigazdájaként tematikus esteknek is otthont ad a Benedict, legyen szó szivarsommelier által vezetett szivarklubról, élő podcastfelvételről vagy jógaestről. Nyáron esténként is nyitva tart, olyankor bárként működik és rendelkezésre áll a terasza.
Az eredeti a legjobb
Hála az égnek, rengeteg fővárosi étteremben lehet jót enni, ám kevés helynek van története, vagy egyfajta miliője, ahol a kiszolgálás, étel, hangulat hármas ennyire együttáll. A belerakott munkát és a szenvedélyt a vendégek is egyből megérzik, nem csupán a kolbászos lecsó illatával vannak így.
Természetesen a Benedict követi a zöldségek és a gyümölcsök szezonalitását, a konyhában mindig minden fogást frissen, az adott évszakhoz igazítva álmodnak meg. Most éppen az őszi-téli étlapból lehet szemezgetni, úgyhogy a tök, a mák, az alma, a szilva, vagy a fahéj több tételben is felbukkan.
A király persze mégiscsak az Eggs Benedict, elvégre a hely signature ételéről van szó.
Külön a kedvéért egyedi logóval ellátott, mutatós tányéron érkezik és receptjét tekintve majdnem teljesen megegyezik a névadó által kívánt eredetivel. Nyilván helyben rakják össze, viszont kalács vagy pirítós helyett klasszikus angol muffinnal. A séfszifonnal készült habot a frissesség érdekében közvetlenül tálalás előtt varázsolják rá, amivel ugye sietni kell, nehogy szétfolyjon az igen laktató ételköltemény.
Mit ne mondjunk, rendesen megadják a módját és még fokozni is tudják.
Az otthon csak bajosan elkészíthető buggyantott tojást ugyanis egy abszolút unikális fogásként – házi füstölt padlizsános raguval és savanyított lilahagymával kiegészítve – megpróbálták feldobni, úgyhogy gondolva egy merészet, kirántották az egészet! Mivel sehol a városban nem lehet ilyen verziót kapni, akár második signature ételként is büszkélkedhetnének vele, elég csak megemlíteni a magyar ember és a rántott dolgok köztudottan bensőséges viszonyát.
A visszafogottabb gasztrokalandozóknak remek választás a bőséges angol reggeli, netán a klasszikus francia töltött bundáskenyér, mint ahogy a füstölt lazacos Eggs Royal vagy a roppanós virsli is képes kitölteni a délelőttöt.
A későn érkezők kedvéért fokozatosan rácsempészték az étlapra az ebédjellegű fogásokat (tészták, levesek), az édesszájúaknak pedig kvázi teljes értékű reggeliként a banánkenyeret érdemes választaniuk, ami egy szépen díszített, kellemesen édeskés, szirupos és gyümölcsös puha ínyencség igazi banánnal. Érdemes miatta (is) visszatérni.
(Fotók: Kőrösi Tamás)
budapest | marina-part | brunch | reggeliző | duna-part | nagy sztori
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!
