Close
New York-i loftokat is ver a budai lakás, amit Bonta Gáspár magának tervezett

New York-i loftokat is ver a budai lakás, amit Bonta Gáspár magának tervezett

Bonta Gáspár és Török Noémi beengedett bennünket a közös otthonukba, és ezzel olyan gesztust gyakoroltak, mintha egy közeli barátjuknak mutattak volna be minket.

Csendes helyen van, mégis bent a városban; tárgyalásra és bulizásra ugyanúgy alkalmas, mint elvonulni benne egy csendes sarokba; megidézi a hatvanas éveket, de a jelent is – ilyen, és hasonló kettősségek harmonikus együttélése jellemzik a gellérthegyi otthont, ahogy magát az építészt is.

A legnagyobb tér az utca felől nézve
Ugyanaz most

Mondanánk, hogy „balra a vécé, jobbra a konyha”, de egy ilyen lakást lehetetlen a jól ismert sablonokkal leírni.

Rendkívül alaposan kitalált, összetett funkciói, hatásai vannak minden helyiségnek, ezenfelül minden tárgynak saját története van.

Balról, az előszobából lépünk a nappaliba, szemben jókora erkély vár
Berendezve még jobban mutat

Nem tudtunk úgy ránézni egy pohárra, egy bakelitlemezre, egy dohányzóasztalra, hogy ne kapcsolódott volna hozzá legalább egy, de többnyire több történet. Még a téglák is meséltek, nem véletlenül mondta Gáspár, hogy

„egy saját lakásra meg kell érni, mert az nem csak néhány fal között a tér, hanem egy ember személyiségének kivetülése benne.”

Algaszín fal az előszobában, virtuálisan elkülönülő előtér, a nagypapa egyik makettjével díszített konyha

De mit mondtak a téglák, és mit mondtak a tárgyak? – kérdezhetjük joggal. Az előbbiek egyfajta nyers őszinteségről árulkodtak: a nagyszobát meghatározó fehérséggel vagány kontrasztot alkot a konyhaszekrény fölötti vöröstégla-fal, amely ráadásul eredeti, miért is kellett volna beburkolni bármivel is, és úgy tenni, mintha. Azon a felületen nincs kifejezőbb az eredeti téglafalnál, mert az eredeti boltív és rozetta is így érvényesül a legjobban.

Rozetta, Gáspár, és hatvanas évekbeli dizájnszékek

Bakelitről szól a Kind of Blue Miles Davistől, egy hal gombnyomásra énekel, a tárgyak többsége viszont Gáspár tolmácsolásában szólal meg.

Egy, a szobrász nagypapától örökölt hatvanas évekbeli Barcelona fotel; egy plexiasztal, amely az egyik MOME-s vizsgamunkája volt; képek a japán festő barátjától, Juszuke Fukuitól; a Kiotóban vásárolt bögrepár; apró aranycsótányok Kiss Miklós Goldenroach projektjétből; még a konyhapult előtti keskeny betonsávról is akad mesélni való. Nem is beszélve a meghitt sarokban álló Kokeshi babáról, aki ugyanúgy hordja a haját, mint Noémi.

Retró és modern egy térben, egységben
Bakelitlemezek és lifestyle-magazinok

Ha magát a lakást lehetetlen is leírni sablonokkal, azért az életformához, személyiséghez csiszolt funkciók elbeszélhetőek. Mindenek előtt a magánélet terei hermetikusan elválaszthatóak az irodától, egyszerűen egy kisebb téglalap az alaprajzon belül szinte önálló garzonlakásként működik.

“Az ideális lakás olyan, mintha az ember esszenciáját egy kis gömbbe sűrítenénk, és aztán 360 fokban kivetítenénk”

– mondja Gáspár. Így nézzünk tehát szét az irodában, ami nappali-tárgyaló-dolgozószoba-bulinegyed is, és a mintegy száz négyzetméteres lakás nagyjából fele. Egyetlen hatalmas légtér, de a bejárat felől egy kisebb rész virtuálisan leválik belőle: ott sötét a fal, csendes, meditálós, bekuckózós tér, zenével, kanapéval, személyes tárgyakkal.

Egy tér, kettéosztva

Északi fekvésű a lakás, mégis sok fény áramlik be az egybenyitott, kisebb teremnyi térbe a hatalmas ablakokon át, ez a szűrt fény viszont sosem zavaró. Ugyanakkor számos, jól kigondolt lámpatesttel finomhangolhatóak is a lakás fényei: hangulatvilágítás, a külső fényeket kiegészítő, célzott világítás, a külön a képekhez kitalált galériafény mind-mind kiválóan ellenpontozza az északi fekvést.

Hasznosak és a stílushoz is hozzáadnak a lámpák

A privát terek praktikusak, nem kell összevissza bolyongani a lakásban, egy egyenes folyosó lényegében elvezet az ágytól a gardróbon át a bejárati ajtóig.

De itt is jutott tere a játékosságnak, például a háló és a fürdő közti fal korábban egyenesen beleszaladt a polgári épület hatalmas ablakába. Ezen a megoldáson finomítva Gáspár üveggel váltotta fel az ominózus falat, így a megoldás többé nem suta, mindkét helyiségbe több fény jut, és értelemszerűen átlátni egyik szobából a másikba.

Szellemesen játszik a térrel a fürdő és a háló közti fal
Japán motívum a hálóban

„Pontosan megfelel a mérete, a lokációja, a belmagassága, az arányai.”

A tökéletes harmónia valóban érződik a lakás minden zugában, és ez még több is egy építész szakmai érdemeinél. Ahogy Gáspár fogalmaz: „a ház, amiben felnőttünk, egy idő után megszűnik az otthonunkká válni, az új otthon pedig egy személytől lesz azzá.”

Noémi, Gáspár, és az egyik cicájuk
A nagy térben sem vész el semmi

(A lakásról készült fotókat Jaksa Bálint hozzájárulásával közöltük.)

Ez is érdekelhet:

Close