A bor örök, a trendek jönnek-mennek. A kilencvenes években nem lehetett volna elképzelni családi ünnepet vagy puccos rendezvényt súlyos, hordós, alkoholos és – vörösök esetén – szájtépően tanninos borok nélkül. Szárnyaltak az akár évekig hordóban pihenő chardonnay-k és cabernet sauvignonok, amelyekből jó érzésű ember akkor se tudott élvezettel meginni két pohárnál többet. Ma más szelek fújnak, a borokat is elérte a hipszterség.
Talán soha nem volt olyan menő dolog bort inni, mint ma. És ez nem csak ránk, az esetek többségében divatkövető magyarokra, hanem az egész világra igaz. A bizonyítékért nem kell messze menni: elég egy esős kedd este elsétálni a Bazilikához vagy a Gozsdu-udvarhoz, és jó eséllyel borospoharat szorongató fiataloktól zsúfolásig telt borbárokat találunk.
Mondhatnánk, hogy az egész egy divathóbort – és ha a nyáron szívószállal rozéfröccsöt szürcsölő bulihuligánokból indulunk ki, nem is tévedünk nagyot. De az igazság az, hogy az épp felnőtté váló húsz-harminc éves korosztály tehetősebb fele jóval többet tud a borokról, mint az elődeik. Két perc alatt találnak meg a neten minden fontos infót a borokról, a fizetésük nagy részét utazásra költve felfutó borvidékeket ejtenek útba, és mesterkurzusokra járnak a barátaikkal.
Már nem a mennyiség vagy a stílus a legfontosabb, sokkal inkább egy-egy bor üzenete, az, hogy a borászat organikus-e vagy sem, mekkora a gazdaság ökológiai lábnyoma, hogy készülnek a borok, vagy milyen a sztori a borász és a címke mögött.
És ezt szerencsére nem csak a külföldi szaksajtó újságírói, a borkereskedők és a borbárok tudják, hanem a hazai borászok között is akadnak, akik tökéletesen látják, merre megy a világ. Köztük például Kovács Tamás, a csopaki Szent Donát Birtok tulajdonosa, akihez épp a napokban ugrottunk be néhány palack borért, aztán a csopaki rizlingnél jóval többel jöttünk el.
Tamás ugyanis egyike azoknak a fiatal magyar borászoknak, akik a Furmint USA kezdeményezésnek, és egyúttal egy amerikai–magyar disztribútornak köszönhetően az elmúlt években többször is jártak, és több mint nyolcvan kóstolót tartottak Amerikában, ahol az összes trendet gigászi méretekben látja az ember:
"Egész máshogy viszonyulnak a húsz-harminc éves hipszter fiatalok a borhoz – ők már mást akarnak inni, mint a szüleik. Egy menő brooklyni borbárban a legújabb tech cuccokkal a kezükben ülnek a fiatalok, és folyamatosan kérik a húsz-huszonöt dolláros szűretlen, organikus, ismeretlen borokat. Az újhullámos bordivat errefele megy: a sztori, a terroir és az autentikus fajták a fontosak, más csomagolásban. Ez egyre inkább igaz lesz nálunk is."
Ez adta a lökést Tamásék legújabb boraihoz is, a #talajsztori sorozathoz.
"Nem titok, hogy a kisüzemi sörök is inspiráltak, amiknek a lazasága, könnyedsége és őszintesége irigylésre méltó. A csopaki bor szigorúan szabályozott stílusa, egyedi palackja megszabja a kereteket. Az eredetvédelem, a sok falu és dűlő viszont nehezen kommunikálható, ahogy a terroir jelentősége is. Mégis, van két eltérő talajtípus itt, Csopakon, ami eltérő karakterű bort ad. A kérdés már csak az volt, hogy lehetne ezt úgy becsomagolni, hogy egy menő borbárban is el lehessen adni, és értsék is a fiatalok, miről van szó."
Így született két izgalmas bor a 2016-os évjáratból extrém névvel, és még extrémebb címkével: a Szitahegyi-dűlő furmintjából Trópusi lagúna, a Sáfránykert-dűlő olaszrizlingjéből Élet a Marson lett, mindössze pár ezer kísérleti palackkal.
Hogy mi volt a koncepció és mik a merész kísérlet eredményei?
"A cél az volt, hogy érthetőbben mutassuk meg a kétféle talajt a fiataloknak. Ugyanúgy a talajról mesélünk, mint korábban, csak most meg is ragad: a kóstoló végére lesz »dínós« bor meg »marsos«."
Így ha legközelebb lemennek a birtokra, már megkóstolják a komolyabb borokat is. A #talajsztori név és a címkén látható mémek is olyanok, amiket a világon bárhol tudnak értelmezni, és gazdag hashtag-gyűjteményük van az Instagramon.
Az efféle címkestílus már nem teljesen ismeretlen hazai terepen sem: a Miklós Csabi–Ipacs Géza duó évek óta választ bevállalós neveket és extrém címkéket a móri borász tételeihez. A Szent Donát két címkéje viszont a gegen túl legfőképp a talajról, és annak kialakulásáról szól.
A történethez több száz millió évet kell visszaugrani az időben. A mai Magyarország területén ugyanis koronként teljesen eltérő világok léteztek, és más-más geológiai lenyomatokat hagytak. A csopaki dűlők két eltérő kőzettípuson léteznek, a sztori pedig a földön hever.
Az egyik ilyen a vörös perm homokkő, ami az oxidációnak és a hematit nevű anyagnak köszönhetően erősen vörös színű. A párhuzam a Marssal pedig azokban az időkben keresendő, amikor az amerikaiak elkezdték kutatni a vörös bolygót, és hamar kiderült, hogy ugyanúgy a hematit színezi a felszínét.
Kicsit olyan, mintha marsi talaj lenne Csopakon – mondja Tamás.
Ettől kezdve már az sem meglepetés, hogy az Élet a Marson a vörös perm homokköves talajon termett olaszrizlingből készült. Mivel savanyú talajról van szó, az innen készült borok jellemzően nem annyira savasak, összetettebb ízvilágúak és jellegzetesen sósak.
A Trópusi lagúna sztorija is hasonló, csak épp egy másik földtörténeti korban járunk. A mezozoikum, azaz a középidő idején, a triász, jura és kréta időszakban ugyanis egészen más hatások érték a mai Európát.
A környék tulajdonképpen egy trópusi övezetté vált, közel olyan klímával és növényzettel, mint ami ma a Karib-térségre jellemző. Ez volt az az időszak, amikor a mészben gazdag tengeri üledék, és vele együtt a márga rárakódott a vörös perm homokkőre. A térséget a Thetis-óceán uralta, ahonnan csak az Ős-Bakony egyes részei emelkedtek ki. Ez volt az a terület, ahol az elmúlt években rengeteg egyedi dinoszauruszfaj maradványait találták meg.
Azt már csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a világhírűvé vált iharkúti lelőhelyen olyan neveket kaptak a korábban ismeretlen dinók, mint Trabantoszaurusz vagy Hungarosaurus. A #talajsztori szempontjából viszont sokkal érdekesebb ennek az időszaknak a kéregmozgások következtében felszínre került kőzete, a márga. A róla készült borok ugyanis jóval élesebb savasságúak és parfümösebbek.
Hogyan tovább? Tamásék 2017-ben is folytatják a sorozatot, hiszen a sikerek őket igazolják.
"A Magma kékfrankosunk után talán ezek a legsikeresebb borok minden kóstolón – szinte mindenki visz belőle egy-egy palackkal. 2017-ből már rozét is készítünk, arra is van egy merész koncepciónk."
A tizennégy hektáros birtokon a néhány jópofa címkén túl is zajlik az élet. Mivel a környéken már alig-alig maradtak ültetvények, ráadásul anyai ágon káli-medencei a család, elkezdtek régi családi birtokokat visszavásárolni Szentbékkállán. A cél, hogy ott is telepítsenek néhány hektár szőlőt, amivel egy merőben más karakter tudnak megmutatni. Persze a fajta ott is szigorúan csak olaszrizling, furmint vagy kékfrankos lehet.
trend | kréta | Mars | Márga | perm
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!