Egy görögországi utazás során merült fel az akkor még csak tizenhat éves Boyan Slatban egy ártatlannak tűnő kérdés: mi lenne, ha az óceán öntisztító, vagy legalább részben megtisztítható lenne? Nyolc évvel, 31 millió dollárral és számos prototípussal később Slat és az általa megálmodott Ocean Cleanup projekt úgy néz ki, valóban megoldást talál egy égető problémára: az óceánban egyre halmozódó, lebegő műanyaghulladék begyűjtésére és újrahasznosítására.
Boyan Slat tényleg piszkosul fiatal – 1994-ben született Hollandiában, és mindössze 18 éves volt, amikor megalapította az Ocean Cleanup nonprofit szervezetet. Azóta a mindenre elszánt közösség tevékenysége annyira jelentős lett, hogy – számos egyéb kitüntetés mellett – Boyan magáénak tudhatja az ENSZ legmagasabb környezetvédelmi elismerését, a Föld Bajnoka címet, 2016-ban pedig szerepelt a Forbes "Harminc sikeres harminc alatt" listájában.
„Ahhoz, hogy a társadalom fejlődhessen, nem elég előre haladnunk, fel is kell takarítanunk magunk után” – vallja Boyan Slat.
Az Ocean Cleanup számos expedíció, és a terület eddigi legátfogóbb kutatása után, a tervek szerint 2018 közepén indítja útjára a kifejlesztett, vízen úszó, passzív szerkezetet. A Pac-Mannek elnevezett műanyagevő találmány az óceán áramlatait kihasználva a tervek szerint egy évezred helyett mindössze öt év alatt gyűjtené össze a csendes-óceáni szemétfolt felét.
A problémáról és a találmányról korábban már írtunk testvéroldalunkon, a Playeren, de a projekt azóta sem állt meg, és az elmúlt másfél év újabb izgalmas eredményeket hozott.
Mi is az a csendes-óceáni szemétfolt?
Évente körülbelül 1,15–2,41 millió tonnányi műanyag hulladék kerül az óceánba a környező folyókból, a műanyagdarabok pedig a víz felszínén lebegve a napfény, a hullámok, a vízi élővilág és a hőmérsékletváltozás hatására egyre kisebb darabokra esnek szét. Az északi csendes-óceáni szemétfolt az öt nagy felhalmozódott óceáni műanyaghulladék-sziget legnagyobbika, Hawaii és Kalifornia között. Az Ocean Cleanup tanulmányai szerint a szemétfolt megközelítőleg 1,6 millió négyzetkilométeres területet fed le – ez Franciaország területének a háromszorosa...
Az Ocean Cleanup 2015-ben harminc hajó és 652 felszíni háló segítségével indított kutatást a terület feltérképezésére, amit 2016-ban egy légi expedíció követett. A kutatás során kiderült, hogy a csendes-óceáni szemétfolt körülbelül ötszáz Jumbo Jetnek megfelelő, azaz 80 ezer tonnányi műanyaghulladékot foglal magába, ami négy-tizenhatszorosa a korábbi becsléseknek. Ezt a tömeget 1,8 milliárd, különböző méretű műanyagdarab alkotja, melyeken belül a mikroplasztik-darabok exponenciálisan növekvő tendenciát mutatnak az elmúlt évtizedek kutatásai alapján – azaz több műanyag kerül be egy adott időszakban, mint amennyit ki tudnak tisztítani ugyanannyi idő alatt.
Mi lesz a vízi élővilággal, és magával a vízzel?
Nem kell tudósnak lenni, elég csak megnyitni valamelyik hírportált, és nem telik el nap a mikroműanyagok káros hatásait firtató cikkek nélkül. Úgy néz ki, ez tényleg az egyik legsúlyosabb probléma, a mikroméretű műanyagdarabok eltakarítása ráadásul különösen nehéz feladat, és óriási veszélyt jelent az állatokra is: a kis darabokat azok színe és mérete miatt a vízi élőlények sokszor összekeverik az élelemmel, veszélyeztetve fennmaradásukat.
Példaként elég csak a környék halászai által kifogott tengeri teknősöket említeni: teljes étrendjüknek akár a 74%-át is kiteheti a műanyag alkotta élelem. Az így elfogyasztott műanyag az abban lévő vegyszerekkel együtt felhalmozódik az élőlények szervezetében – ami aztán a kis halakat fogyasztó nagyobb halakba is tovább vándorol… Az élelmiszerlánc végén pedig ott az ember.
Az ENSZ nem rég megjelent riportja szerint a probléma gazdaságra gyakorolt hatásai is egyre jelentősebbek: a vízi ökoszisztéma rongálása a partszakaszok tisztításától kezdve a halászatok számára okozott veszteségig eddig már 13 milliárd amerikai dollárnyi kárt okozott.
A veszély vitathatatlan és Boyan Slat előtt még senki sem állt ennyire közel a megoldáshoz – legalábbis csak merjük remélni, hogy az idei évre ígért első passzív tisztítószerkezet üzembe helyezése valóban beváltja a hozzá fűzött reményeket. A projekt sikeressége után – a tervek szerint – a vízből visszanyert műanyaghulladék újrahasznosítása és eladása elegendő forrást biztosít majd a másik négy szemétfolt – a déli-csendes-óceáni, az észak-atlanti-óceáni, a dél-atlanti-óceáni és az indiai-óceáni – feltakarítására is.
Mi szurkolunk nekik!
Ez is érdekelhet:
Kína leggazdagabb üzletembere, Jack Ma akár a haverunk is lehetne, annyira közvetlen és természetes. Lúzergyanús fiatalnak indult, akit viszont mindig kisegített a kitartása, az öniróniája, és a vele született józan esze.
(Fotók: The Ocean Cleanup)
csendes-óceán | műanyag | szemétsziget | globális probléma | hollandia | szemét
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!