Az Egyesült Királyság kevés, magántulajdonban lévő falvainak egyike. A festői, csak gyalogosoknak fenntartott település JMW Turnertől Charles Dickensig számos művészt és írót inspirált már. Bemutatjuk Clovelly-t.
Két egyértelmű jele van annak, hogy a délnyugat-angliai Devon partjainál fekvő Clovelly nem egy szokványos tengerparti település. Az első, hogy csak az 1988-ban megnyitott látogatóközponton keresztül lehet bejutni a fejenként 8,50 fontba (kb. négyezer forintba) kerülő belépőjegy megvásárlásával. A második a szánkók. A macskaköves sétaút tetején állnak, ami a város meredek sikátorain keresztül vezet le a 120 méterrel lejjebb fekvő kikötőhöz. Azért vannak kipakolva, hogy amikor egy helyi lakos boltba megy, könnyebb legyen hazavinnie a megvásárolt árut.
Mindenkinek saját gurulós szánkója van, amit a falu tetején parkoltat.
Amikor a helyiek élelmiszert rendelnek, a kiszállító kocsik tizenöt perccel érkezésük előtt jeleznek, hogy a vásárlóknak legyen idejük a falu tetejére caplatni a szánkóért. Előfordul, hogy mosógépet, főzőlapot vagy zongorát szállítanak rajta. A szánkókat egyébként a hetvenes évektől kezdve használják, addig szamarak végezték a munka ezen részét. Az ezer éves közösség tehát alkalmazkodott a modern időkhöz, miközben megőrizte a múlt ritmusát.
Sok lakos úgy látja, hogy mindez nem nagy ár azért a kiváltságért, hogy mesebeli helyen élhet. A fűtést például rönkökkel és szénnel kell megoldani a gáz- és a központi fűtés helyett, cserébe dagálykor a konyhaajtóból egyenesen a tengerbe lehet csobbanni.
Clovelly-ben a meredek utcák miatt még ma sincsenek autók. Nincsenek üzletláncok, közlekedési zajok, és fényszennyezés sem.
Ehelyett macskaköves utak, fehérre meszelt házikók, a 14. századi kőkikötőben ringatózó kis csónakok, virágok és a szinte mindenhol hallható, érezhető és látható Atlanti-óceán hangja, illata és látványa.
Ami Clovelly-ben még egyedinek mondható, az a tény, hogy együtt élnek a múlttal. És a múlt messzire nyúlik.
A 11. században Clovelly még Hódító Vilmos tulajdonában volt, de később feleségének, Flandriai Matildának, vagyis Anglia első koronázott királynőjének ajándékozta. A falu még mindig őrzi a régmúlt idők furcsa hangulatát – ez pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy több ismert film, köztük az Értelem és érzelem egyik forgatási helyszíne legyen, valamint számos művészt és írót megihlessen.
Kétségtelen tény, hogy vannak más festői, történelmi halászfalvak is a környéken, ahová nem kell belépőt fizetni. De ami első látásra hitelesnek tűnik, az közelebbről nézve összeomolhat. Sok idilli hely nyáron turistáktól hemzseg, a szezonon kívül pedig kiürül. Clovelly-ben, ahol a falu nyolcvanhárom nyaralóházában mintegy háromszáz ember él, a helyzet ennek éppen a fordítottja. A látogatóközponton és az ajándékbolton túl egy valódi – és élénk –közösség működik. Egy aktív, pezsgő közösség, minden korosztályból és életszínvonalból érkező taggal. Mindig van kivel találkozni és beszélgetni.
"Gyakran előfordul, hogy egy látogató elköveti azt a hibát, hogy álmos falunak hiszi Clovellyt. Pedig nem az" – állítja egy helyi. "Nagyon sok minden történik itt. Fesztiválok, rendezvények, színházi előadások váltják egymást, míg télen, a karácsonyi időszak csúcspontjához közeledve zsúfolásig megtelnek az utcák, miközben az iskolások zenekara ünnepi dalokat játszik."
Clovelly John Rous tulajdonában van. Elmondása szerint a közösség szoros, dinamikus aspektusát gondos tervezés előzte meg. "Mindig is fontos volt számomra, hogy Clovelly egy élő falu maradjon. Nem akartam a nyaralóházak vonalán haladni és az ingatlanok használati jogát megosztani" – mondja.
A most hetvenegy éves Rous 1983-ban örökölte a falut édesanyjától, egy grófnőtől. Ez a másik ok, amiért Clovelly szokatlannak mondható: egyike az Egyesült Királyság kevés, magántulajdonban lévő falujának. A Rous család mindössze a harmadik família, amely az 1200-as évek óta birtokolja.
Az arisztokrácia fénykorában ez meglehetősen gyakorinak számított. Egy földbirtokos család nem csupán munkásokat alkalmazott a gazdaságában, hanem lakásokat és üzleteket is bérbe adott nekik.
Az 1980-as években azonban Rous család kénytelen volt eladni a birtok egy részét, hogy a többi tételt finanszírozni tudja.
"Nagyon nehéz időszak volt. Nem sok bevétellel számolhattam a birtokból, csak némi turisztikai jövedelem érkezett. A hanyatlást elkerülvén meg kellett próbálni az önfinanszírozás útjára lépni. Rájöttem, hogy muszáj jelentős beruházásokat eszközölni az idegenforgalomban" – meséli a tulajdonos. Mindez főként a látogatóközpont megépítését jelentette, és hogy a parkolási díj helyett belépőt kell fizetni a faluba. Meglepetésére a látogatók száma nemhogy csökkent, hanem inkább nőtt –ma már évente mintegy 150 ezren keresik fel Clovelly-t. Az új rendszertől persze nem mindenki van elragadtatva, a Tripadvisoron olvasható értékelésekből kiderül, hogy sok látogatót továbbra is bosszant, amiért pénzt kérnek a belépésért. Rous szerint azonban ez a bevétel életben tartotta a Clovelly-t és lehetővé tette a házak felújítását, melyek közül jó néhány még a 15. századból származik, ráadásul mindegyik ki van szolgáltatva a partvidék hírhedt nedves, vad, és szeles időjárásának.
Az idegenforgalomból származó bevételek segítették Clovelly-t a nem hétköznapi politikájának fenntartásában is. A faluban nem lehet úgymond második lakást venni és a távoli bérbeadás sem lehetséges. A bérleti jogviszony feltétele, hogy a lakóknak teljes munkaidőben a faluban kell élniük.
A látogatók néha elfeledkeznek arról, a Clovelly birtok sokkal több, mint maga a falu.
Része még egy 700 hektáros erdő, három nagy farm, működő kikötő, sok szépséges kert és egy fűrészmalom is. A karbantartásukat mintegy nyolcvan dolgozó végzi. Mindez persze kihívásokkal jár, mivel a helyreállításoknál nagyon figyelnek a történelmi hitelességre, például az olcsóbb anyagok helyett kőből vagy palacseréppel fedik újra a tetőt.
A megpróbáltatások ellenére Rous szenvedélyesen beszél a birtok működtetésének minden pillanatáról és továbbra is előre tekint. Ösztönözni szeretné Clovelly fellendülőben lévő kézművesiparát (van selyemkészítő, szappankészítő és egy fazekas is műhely is), valamint a falu halászathoz és a tengerhez fűződő történelmi kapcsolatait. Még azon is gondolkodik, hogy kisüzemi osztrigatenyésztést indítson az öbölben. "Folyamatosan fejlődni és alkalmazkodni kell a változó körülményekhez a múlt megőrzése mellett" – mondja.
Clovelly sikeresen tartja egyensúlyban a kettőt. Nem könnyű életforma és nem is egyszerű, viszont semmivel sem lehet összehasonlítani. Az ember egyszerűen beleszeret és aztán teljes szívéből ott él.
Ha elkerülnéd a legnépszerűbb turistahelyszíneket, és benéznél a látogatóknak szóló díszletek mögé, hogy mélyebben elmerülj a vidék mindennapjaiban, akkor érdemes körülnézned ezek között az apró és autentikus falvak között, ahol családi tulajdonú kávézókban, meghitt szállodákban és hamisítatlan helyi élményekkel töltődhetsz.
(Forrás: BBC, fotók: Unsplash, Getty Images)
nagy sztori | privát | utazás | falu | magán
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!