Még mindig sokan hajlandóak úgy nyilatkozni, mintha annak, hogy milyen ruhákat viselünk, vagy éppen milyen trendek aktuálisak a divatiparban, nem volna semmilyen jelentősége. Én határozottan azon az állásponton vagyok, hogy a divat közel sem csak néhány körömcipőről, bőrtáskáról vagy miniszoknyáról szól. A divat művészet. Alkotás. Kreativitás. Az egyes kollekciók mögött komplex koncepciók, látásmódok, elvek és törekvések állnak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a tény, hogy a márkák, különösen a nagy luxusdivatházak, számos más művészeti ággal fonódnak össze. Ezt persze nem csupán önzetlen művészetpárolásból teszik, hanem azért, mert jócskán profitálnak belőlük. Szerencsére azonban nemcsak ők, hanem a kultúrakedvelő világ is.
A Saint Laurent 2023-ban indította el saját filmgyártó cégét – a Saint Laurent Productionst – Anthony Vaccarello, a márka kreatívigazgatójának kezdeményezésére. Debütáló produkciójukat nem kisebb név, mint Pedro Almodóvar rendezte, a Strange Way of Life című rövidfilmet a 2023-as cannes-i filmfesztiválon mutatták be, az idei év versenyprogramjába pedig bekerült a Parthenope, amelyet Paolo Sorrentino vitt vászonra.
Azonban nem az YSL az első olyan márka a divatiparban, amelynek a neve szorosan összefonódott a filmgyártással. Tom Ford két filmet is rendezett, amelyek a közönséget és a kritikusokat egyaránt lenyűgözték. Első mozgóképes alkotása az A Single Man volt még 2009-ben, ez Christopher Isherwood azonos című regénye alapján készült, a főszerepet – egy meleg párját elveszítő gyászoló férfit – Colin Firth alakította, aki drámai játékával kiérdemelt egy Oscar-jelölést is. 2016-ban került vászonra Ford második filmje, a Nocturnal Animals, amelynek főszereplői Amy Adams és Jake Gyllenhaal voltak.
Hogy mi a közös a két alkotásban? A sajátos vizuális esztétika, amely Tom Ford divattervezői hátterének köszönhető. Ő maga arról nyilatkozott, hogy a filmrendezést egy újabb kifejezési formának tekinti, amely lehetőséget ad számára, hogy továbbvigye a kreativitását és az egyedi látásmódját. Valószínűleg emellett jelentős szerepet játszott az az elgondolás is, amit Anthony Vaccarello fogalmazott meg a Saint Laurent Productions létrehozásakor. Eszerint a divatkollekciók mulandóságával és folyamatos változásával szemben a filmekkel állandót lehet alkotni, ami időről időre hatást gyakorol az érdeklődőkre. Mindamellett, hogy ez egy nagyon romantikus gondolat, látnunk kell azt is, hogy a filmekkel mennyivel szélesebb közönséget lehet elérni, mint például egy ruhakollekció bemutatásával. Gondoljunk csak bele, hogy egy jól sikerült, népszerű vagy éppen kiemelkedő filmes alkotás hosszú évekig hivatkozási alappá, jelentős referenciává válhat! A képzőművészet, a filmek vagy a zene közönsége különbözhet a divatipar hagyományos vásárlóinak körétől, és ezekkel a projektekkel a divatmárkák olyan potenciális ügyfelekhez érhetnek el, akik alapesetben lehet, hogy nem követik figyelemmel a divatipar eseményeit.
Persze nem feltétlenül kell ahhoz saját produkciós cég, hogy egy luxusmárka megvesse a lábát a filmes iparban. A Chanel például régóta aktívan támogatja a filmművészetet, már a 2010-es években részt vett Olivier Assayas Clouds of Sils Maria és Personal Shopper című filmjeinek a finanszírozásában, amelyek részben a divatipar és a filmvilág közötti kapcsolatot vizsgálják. A Coco Chanel által alapított cég így a filmipar segítségével igyekszik kiegészíteni márkája kulturális jelenlétét. Hasonló célja van a GucciFestnek is, amely egy digitális fesztivál, ahol neves rendezőktől és feltörekvő tehetségektől egyaránt mutatnak be rövidfilmeket.
A szélesebb közönség elérése mellett nagyon fontos szempont lehet az is, hogy más művészeti ágakkal összefonódva a márkák képesek saját identitásuk megerősítésére is. Hiszen azt már rég tudjuk, hogy egy-egy brand kiválasztásával nem csupán egy terméket, hanem egy egész élterzést, filozófiát vásárolunk meg. Gondoljunk csak olyan kollaborációkra, mint amilyenek a Louis Vuitton és Yayoi Kusama vagy éppen Jeff Koons között történtek: ezekkel az együttműködésekkel a márkák nem pusztán ruhakollekcióikat, hanem az általuk képviselt értékeket és a kreatív látásmódjukat is bemutathatják – így erősítve luxus- és kulturális pozíciójukat.
A művészeti világban való jelenlét növeli a márka kulturális relevanciáját és intellektuális elismertségét.
Egy divatmárka számára fontos, hogy ne csak a ruházkodás szintjén, hanem tágabb kulturális összefüggésekben is meghatározó legyen, valószínűleg éppen ez a törekvés hívta életre a Fondazione Pradát, amely egy 1993-ban – tehát már három évtizeddel ezelőtt – alapított művészeti és kulturális alapítvány. Kezdetben elsősorban a kortárs művészeti alkotásokra összpontosítottak, azonban az évek során a portfóliójuk jelentősen kibővült, így manapság már építészeti, dizájn- és filmes projekteket is támogatnak, továbbá a tudomány és a filozófia is fontos szerepet kap. Az alapítvány központja cseppet sem meglepő módon a divat és a dizájn fővárosában, Milánóban található, ahol egy korábbi ipari komplexum épületét alakították át azért, hogy látványos otthonuk legyen a kiállításoknak és a kulturális eseményeknek. A programkínálat folyamatosan változik, éppúgy lehet klasszikus szobrászattal találkozni, mint a kortárs művészek legfontosabb munkáival. Természetesen a Fondanzione Prada is támogatott számos filmes projektet, köztük Wes Anderson és Juman Malouf közös kiállítását, de fő törekvésük, hogy teret adjanak a művészet, a kultúra és a kreativitás különböző formái egyesítésének, továbbá lehetőséget biztosítsanak a művészeknek arra, hogy szabadon megvalósíthassák az álmaikat.
Ha már kiállításokra, művészetre és a divatra gondolunk, akkor joggal juthat eszünkbe a divatvilág legnagyobb eseménye, a Met-gála, amelyet minden évben május első hétfőjén rendeznek meg a Manhattanben található Metropolitan Museum of Artban, vagyis a Metben, és ahol felvonul a sztár- és művészvilág színe-java. Az eseményt a Costume Institute szervezi, és minden évben egy konkrét témához, egészen pontosan az aktuálisan megnyitott kiállításhoz kapcsolódik, amely köré a vendégek ruházata is épül.
Persze ha alapítványokról, divatról és művészetről van szó, egyértelmű, hogy a franciákat sem kell félteni, gondoljunk csak a Fondation Louis Vuitton alapítványra, amely az LVMH-csoport mogulja, Bernard Arnault kezdeményezésére jött létre 2014-ben. Épületét híres építész, Frank Gehry tervezte, aki számára a 19. századi üvegszerkezetek, például a Grand Palais és a Jardin d’Acclimatation jelentettek referenciát. A látványos, üvegből és acélból készült épület a Bois de Boulogne park szélén található, és a kortárs művészetek egyik kiemelkedő központja lett Párizsban. Falai közé így többek között olyan művészek alkotásai kerültek be, mint Jean-Michel Basquiat, Gilbert & George és Jeff Koons.
Az épületek az amerikai Ralph Lauren életében is fontos szerepet játszanak, a márka alapítványa, a Ralph Lauren Corporate Foundation olyan kulturális projekteket támogat, amelyek a történelmi helyszínek megőrzését segítik elő. Az egész márkaidentitásukban hangsúlyos az építészet és a divat összefonódása, nem véletlen, hogy üzleteik lenyűgöző tereinek is kiemelt figyelmet szánnak a tervezés során.
Bizonyos szempontból kivételt képez, és némi üde színfoltot is visz az eddig felsorolt listába a Donna Karan, amely a kulturális érdeklődése mellett a spirituális elhivatottságáról is ismert – ami egyébként a márkában is visszaköszön. Alapítója 2007-ben hozta létre az Urban Zen Foundationt, amely a kulturális programok mellett az alternatív egészségügyi megoldások kutatását is támogatja. Az alapítvány célja, hogy integrálja a művészetet és a gyógyítást, valamint ötvözze az innovációkat és a tradíciókat – megfűszerezve némi spiritualitással.
A divatmárkák a luxusérzetet – amellett, hogy neves tervezők és művészek kreációit dobják szezonról szezonra piacra – mesterségesen is igyekeznek fenntartani. Gondoljunk csak az Hermèsre és már-már lehetetlenül nehezen megkaparintható táskájukra, a Birkinre. Teljesen tudatosan állítanak elő sokkal kevesebbet a divatrajongók által áhított táskából, a megszerzését pedig gyakorlatilag kihívások teljesítéséhez kötik. Valahogy így kell elképzelni a divatmárkák és a művészeti projektek kapcsolatát is, ugyanis ezek a kollaborációk az exkluzivitás és a luxusérzet fenntartásának az eszközei. De ne tekintsük a művészeti ágakat kizsákmányolt áldozatoknak! A művészvilág és a divat világa szövetségesek ebben az egész közös létezésben – mindkét terület az egyediségre, a kreativitásra és a magas minőségre épül.
A cikk eredetileg a W by Roadster második print számábam, a 2024-es Winter Issue-ban jelent meg.
(Fotók: Getty Images)
művészetárolás | kiállítás | művészet | divat | párizs | alapitvany
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!