Ez az arisztokratikus tó Olaszország családi ékszere

A Comói-tónál akár egy hosszú hétvége is jó, de egy hónap azért sokkal jobb. A nyáron megjártuk, most pedig elmeséljük és megmutatjuk, mit láttunk és mit éreztünk a világ kétségtelenül egyik legpompásabb vidékén.

Az 1830-as évek második felében Liszt Ferenc még csak a húszas évei második felében járt, de már elszerette egy párizsi gróf feleségét, bizonyos Marie d’Agoult, így jobbnak látták, ha a botrány elől Svájcba menekülnek. Az ifjú zongoravirtuóz koncertekből fedezte kiadásait, ezekben az években játszott Genfben, Lyonban, Schaffhausenben, majd számos utazást követően – ha Liszt ma élne, valószínűleg több időt töltene repülőtereken, mint koncerttermekben – Olaszországban kötött ki, ahol több várost érintő turnéba kezdett.

Akkor ismerkedett meg alaposabban Dante Isteni színjáték-ával, és a véletlenek egybeesése folytán akkor jutott el Comói-tó partján fekvő Bellagióba. Mivel a Dante-kultusz nem szorítkozik Ravennára vagy Firenzére, ezért nincs abban semmi meglepő, hogy a Villa Melzi közelében a fiatal zongoraművész Dante és halhatatlan szerelme, Beatrice szobrába futott bele. A szobrok beindítottak valamit, és Liszt a Comói-tó partján átélt élménye után kezdett bele egyik legnevesebb művébe, a Dante szimfóniá-ba.

Ha szerelmi történetet alkotsz, a helyszíne legyen a Comói-tó!

Liszt Ferenc

Semmi kétség afelől, hogy a tó és környéke olyan terület, amelynek megalkotásakor a természet ihletett formában volt, és az is biztos, hogy nem Liszt volt az egyetlen, akire pozitív hatással volt ez a Lombardiában található, hegyekkel körülvett tó.

Ha a Comói-tavat számokkal próbáljuk leírni, nincs nehéz dolgunk, de arra ne számítsunk, hogy visszakapjuk a valóságot. A tó Európa egyik legmélyebb tava, több mint négyszáz méteres mélységű. A hossza 47 kilométer, a vízfelület nagysága 146 négyzetkilométer.

Olaszországon belül ez a harmadik legnagyobb állóvíz, csak a közeli Lago Maggiore és a Garda-tó előzi meg.

A partján fekvő legnagyobb városok közé Como, Bellaggio, Varenna, Cernobbio és Tremezzo tartoznak, ezeket kompjáratok kötik össze egymással.

A környék történelme a rómaiakkal kezdődött, ami nem meglepő, hiszen számos nyoma van történelmünkben annak, hogy a római birodalom döntnökei remek helyekre építkeztek, amelyek nem csak stratégiailag voltak megfelelőek, hanem a klímájuk is nagyszerű. Igaz, hogy Novum Comum megalapításához le kellett csapolni egy mocsarat, de Julius Ceasar hadserege komolyabb feladatokat is megoldott akkoriban. Történelmileg Como és környéke nem túl fontos, a legfontosabb mérföldkövek, hogy 774-ben megszállták a frankok, 1127-ben elvesztették a közeli riválissal, Milánóval folytatott tízéves háborújukat, 1796-ban Napóleon szállta meg teljes Lombardiát, majd a Habsburgok fennhatósága alá került a régió, majd Garibaldi 1859-ben a risorgimentóval elhozta a szabadságot.

A legérdekesebb, hogy mindennek utcanevek és műemlékek kivételével nyomát sem érezhetjük. Olyan, mintha a történelem, a városállamok rivalizálásai, a politikai játszmák, a gazdasági válságok, a háborúk – röviden és kissé infantilisen: a rossz dolgok –

elkerülték volna ezt a vidéket, hogy megmaradjon egyfajta parnasszusnak, ahová azért érkezik az utazó, hogy kimaxolja az élet könnyedségét.

A Lago di Comót sokféleképpen lehet élvezni, mivel sokféle lehetőséget kínál. A tókörnyéki hegyek oldalában futó szerpentinek vonzzák a motorosokat, de láttunk rengeteg bringást, és akad, aki veterán autóval suhan végig a filmbe illő, képernyővédő-szintű látványok százait produkáló tájon. Sokaknak a tó nem más, mint remek látványelem, de akadnak, akiknek a tószerűsége a legvonzóbb tulajdonsága, ők supoznak, kenuznak, kiteszörföznek, vitorláznak, jet skiznek és így tovább.

Nehéz olyan helyet találni e földön, ahol a művészet, az élvezetek és a szerelem ily csodás körülmények, a diadalmas természet és a lélegzetelállítóan szikrázó fények között virágozhatnak.

Percy Bysshe Shelley

A Garda-tó egészen addig Olaszország legszebb tava, ameddig az ember nem járt a Comói-tónál. Mivel Észak-Olaszország meglehetősen drága, ez a szűrő meggátolja, hogy a környék német és angol legénybúcsúzók bulinegyedévé vagy Ibizájává váljon.

A tó nyugati oldala több árnyalatnyival arisztokratikusabb, onnan nézve a keleti part kevésbé csillogó, kevésbé high end – mondjuk a helyén kezelve a most következőket, de egy balatoni, északi-déli partos relációt vonni talán nem teljesen indokolatlan. Ahogy egyesek szerint a déli partban az a legjobb, hogy onnan látszik a legjobban észak, így a keleti oldalban vonzerejében is vastagon benne van, hogy jól látszódik a nyugati oldal: egy teraszon Aperollal a kézben ülve nézni, ahogy a hegyek mögött lebukik a nap, például határozottan kellemes. A tó legészakibb negyede, kábé Derviótól északra elég szeles, így ez a kite-osok, szörfösök, vitorlások által favorizált rész, és egyébként sem ez a legszexibb része a tónak. A nyugati oldal végig zseniális, az Y torka a közmegegyezés szerint a legszebb, amibe nehéz belekötni.

Az ideális szállás szerintünk Menaggio. Miért mondjuk ezt?

Azért mert onnan minden nagyon könnyen elérhető: kompon Varenna és Bellagio, ami ugyan bejárható egy délután alatt, de kihagyhatatlan program. Ugyanakkor innen az Y alakú tó nyugati szárának végén megbújó Como is közel van – ez az útvonal egyébként az egyik leglátványosabb a tó körül, és az sem mellékes, hogy Menaggio a tó egyik legszebb részén fekszik.

A Comói-tó, meg úgy egyébként az olasz tavak kihasználásának egyik legtökéletesebb eszköze a Riva motorcsónak. Az olaszok ezzel az eszközzel biztosították be, hogy hullámokon senki sem tud stílusosabban közlekedni náluk széles e világon. A vízen suhanós olaszságba belekóstolni nem lehetetlen, mivel relatíve sok helyen foglalkoznak kölcsönzéssel. Július-augusztusban azonban érdemes jó előre, akár egy héttel előre lefoglalni egy hajót, mert rendszerint korán le vannak bookolva, és ha csak úgy beesünk egy kölcsönzőbe, szinte biztos, hogy nem fogunk tudni bérelni. Vannak olyan teljesítményű motorcsónakok, amelyeknek a bérléséhez nem kell jogosítvány, így ez egy mindenki számára elérhető élvezet. A bérlés díja nagyjából óránkénti hetven eurótól indul, négy óra alatt pedig a sebességhatárt betartva szinte be is lehet járni a tavat az ipszilon csúcsai között.

Nem csak Lisztet ihlette meg ez a vidék. Verdi itt írta meg a Traviátá-t, Hitchcock a cernobbiói Villa d’Estében forgatta le A gyönyörök kertje című filmjét, Bellini itt vetette papírra a Norma című operáját, de megfordult itt Goethe, Puccini, Wordsworth, Shelley és Rossini is, Leonardo da Vinci pedig ezt a vidéket vette alapul, amikor megfestette A sziklás Madonna hátterét.

A szállással kapcsolatban szintén érdemes hónapokkal a nyári főszezon előtt lépni, vagy csak a már masszívabb árú, napi 150 euró és afölötti lakásokat lehet megszerezni, vagy csak a tótól távolabb lévő helyeken fogunk szállást találni.

Akik odavannak a vízi sportokért, a hikingért, azok sok aktivitás közül választhatnak, és nem hibáztatjuk őket, de szerintünk az csinálja jól, aki tüdőre szívja a comói életérzést, rátapint a grande bellezzára, rádől erre a semmi máshoz sem fogható érzésre, és hagyja, hogy utaztassák.

A Comói-tó nem egy hely, nem csak egy tó, ami körül kisvárosok és falvak vannak, ahogy például New York sem felhőkarcolók és sugárutak összessége.

Ahogy a jó és emlékezetes helyek általában, ez is a földrajzi adottságokon, a számokkal, mértékegységekkel leírható adatokon messze túlmutató entitás, egy lelkiállapot, és – bármilyen szárazan is hangzik – egy életérzés. Markáns, emlékezetes, mindent megváltoztató, de szavakkal leírni nem lehet, mert nem is érdemes.

(Fotó: Donkó Péter)

surfkite | comoi-tó | motorcsónak | como | riva