Close
Mostantól minden héten kiveszek egy napot, és nem gondolok a koronavírusra

Mostantól minden héten kiveszek egy napot, és nem gondolok a koronavírusra

Nem arról van szó, hogy homokba dugom a fejem. Csak kiszellőztetem. Már amennyire a négy fal ezt megengedi.

Home office-ban pötyögő újságíróként nem mondhatnám, hogy nehezen dolgozom fel az állandó otthonmaradást, úgyhogy részemről március 13-a óta ketyeg a hivatalos karanténóra, mióta a barátnőm is otthoni munkára ítéltetett. Lassan két hete tart a közös projektünk, melyet kizárólag szükség esetén szakítunk meg: boltba, gyógyszertárba megyünk (lehetőleg egyszerre csak egyikünk), és segítünk egy házban lakó idős néninek bevásárolni.

Az elmúlt hétvégén úgy döntöttünk, kiveszünk egy nap koronavírus-szabadságot.

Nem azért, mert felelőtlenek lennénk, és nem azért, mert nem érdekel minket generációnk talán legkomolyabb erőpróbája. Hanem azért, mert elfáradtunk. Mentálisan.

A munkám miatt egész nap figyelnem kell a hírfolyamot, vagyis óránként cikkek, hírek, fotók, mémek garmada zúdítja rám a járvány következményeinek lehetséges forgatókönyveit, legyen szó gazdasági vagy egészségügyi válságról, de akármelyik platformot is görgetem, előbb-utóbb szembe jön velem valami, ami riadalmat, nyugtalanságot, szorongást okoz. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy akadnak olyanok, akiknek ez most a legkisebb problémájuk, hiszen teszem azt, helyt kell állniuk egy túlterhelt egészségügyi intézményben, vagy elvesztették a munkájukat és azon aggódnak, hogyan alakul a továbbiakban az életük. Az egészben a bizonytalanság a legrosszabb, hiszen fogalma sincs senkinek, meddig tart ez a szörnyűség, mikor állnak talpra azok az ágazatok, amelyek gyakorlatilag egyik napról a másikra összeomlottak. Ha egyáltalán talpra állnak.

Éppen ezért kivettünk egy napot. Nem kapcsoltuk be a tévét, néma maradt a rádió, a félretett mobilt csupán kommunikációra használtuk. Úgy voltunk vele, ha valamilyen létfontosságú bejelentés történik, arról úgyis tudomást szerzünk.

Aznap jelentősen csökkent a telefon képernyőideje, pihent a Facebook, pihentek a híroldalak, és pihent picit a lelkünk is. Sokáig lustálkodtunk az ágyban, megterveztük a hétvégi menüt, ebéd után sziesztáztunk egyet, könyvet olvastunk, virágokat ültettünk, sorozatot néztünk, kiflit sütöttünk (jobban mondva én csak tisztes távolból szemléltem a péküzemmódba kapcsolt kedvesem munkafolyamatát), hosszan elnyújtott, forró fürdőt vettünk.

Jólesett egy napra karanténba tenni az aggódást. A hírek helyett egymásra figyeltünk, sokat nevettünk, felidéztük a legkedvesebb gyerekkori emlékeinket, beszélgettünk a barátokkal és a családdal, eltereltük a gondolatainkat a külvilágról. Egy időre tényleg kikapcsoltuk az agyunkat. Terveink szerint megpróbálunk minden héten legalább egy ilyen napot beiktatni: huszonnégy órára bezárjuk a koronavírust a pincébe, leláncoljuk, és nem engedjük fel. És szívből reméljük, hogy már csak néhány, ehhez hasonló szabadnapot kell kivennünk. Az ugyanis azt jelentené, hogy vége van ennek a rémálomnak.

Ez is érdekelhet:

(Fotók: Getty Images)

koronavírus | hírek | jegyzet | home office | mentális

FOLYTASD EZZEL

Bepillanthatsz Budapest lelkébe a város egyik legismertebb szállodájában

Így fognak össze a túlélésért a hazai fitnesz- és edzőtermek

Rendeld meg a Roadster magazin 9. számát!
Friss, 220 oldalas lapszámunkat ezúttal egy színes és izgalmas, 20 oldalas melléklettel egészítettük ki, amelyben a prémium spiritek szédítő univerzumába merülünk el. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet. Megnézem, mert érdekel!
Instagram