Nem arról van szó, hogy homokba dugom a fejem. Csak kiszellőztetem. Már amennyire a négy fal ezt megengedi.
Home office-ban pötyögő újságíróként nem mondhatnám, hogy nehezen dolgozom fel az állandó otthonmaradást, úgyhogy részemről március 13-a óta ketyeg a hivatalos karanténóra, mióta a barátnőm is otthoni munkára ítéltetett. Lassan két hete tart a közös projektünk, melyet kizárólag szükség esetén szakítunk meg: boltba, gyógyszertárba megyünk (lehetőleg egyszerre csak egyikünk), és segítünk egy házban lakó idős néninek bevásárolni.
Az elmúlt hétvégén úgy döntöttünk, kiveszünk egy nap koronavírus-szabadságot.
Nem azért, mert felelőtlenek lennénk, és nem azért, mert nem érdekel minket generációnk talán legkomolyabb erőpróbája. Hanem azért, mert elfáradtunk. Mentálisan.
A munkám miatt egész nap figyelnem kell a hírfolyamot, vagyis óránként cikkek, hírek, fotók, mémek garmada zúdítja rám a járvány következményeinek lehetséges forgatókönyveit, legyen szó gazdasági vagy egészségügyi válságról, de akármelyik platformot is görgetem, előbb-utóbb szembe jön velem valami, ami riadalmat, nyugtalanságot, szorongást okoz. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy akadnak olyanok, akiknek ez most a legkisebb problémájuk, hiszen teszem azt, helyt kell állniuk egy túlterhelt egészségügyi intézményben, vagy elvesztették a munkájukat és azon aggódnak, hogyan alakul a továbbiakban az életük. Az egészben a bizonytalanság a legrosszabb, hiszen fogalma sincs senkinek, meddig tart ez a szörnyűség, mikor állnak talpra azok az ágazatok, amelyek gyakorlatilag egyik napról a másikra összeomlottak. Ha egyáltalán talpra állnak.
Éppen ezért kivettünk egy napot. Nem kapcsoltuk be a tévét, néma maradt a rádió, a félretett mobilt csupán kommunikációra használtuk. Úgy voltunk vele, ha valamilyen létfontosságú bejelentés történik, arról úgyis tudomást szerzünk.
Aznap jelentősen csökkent a telefon képernyőideje, pihent a Facebook, pihentek a híroldalak, és pihent picit a lelkünk is. Sokáig lustálkodtunk az ágyban, megterveztük a hétvégi menüt, ebéd után sziesztáztunk egyet, könyvet olvastunk, virágokat ültettünk, sorozatot néztünk, kiflit sütöttünk (jobban mondva én csak tisztes távolból szemléltem a péküzemmódba kapcsolt kedvesem munkafolyamatát), hosszan elnyújtott, forró fürdőt vettünk.
Jólesett egy napra karanténba tenni az aggódást. A hírek helyett egymásra figyeltünk, sokat nevettünk, felidéztük a legkedvesebb gyerekkori emlékeinket, beszélgettünk a barátokkal és a családdal, eltereltük a gondolatainkat a külvilágról. Egy időre tényleg kikapcsoltuk az agyunkat. Terveink szerint megpróbálunk minden héten legalább egy ilyen napot beiktatni: huszonnégy órára bezárjuk a koronavírust a pincébe, leláncoljuk, és nem engedjük fel. És szívből reméljük, hogy már csak néhány, ehhez hasonló szabadnapot kell kivennünk. Az ugyanis azt jelentené, hogy vége van ennek a rémálomnak.
Ez is érdekelhet:
Egy óra, vagy húsz perc, teljesen mindegy, de úgy kizökkent a szürreális valóságból, hogy utána minden jobb lesz egy kicsit.
(Fotók: Getty Images)
pihenő | tárca | hírek | home office | jegyzet | mentális
Hét dolog, amit ki kell próbálnod a legszebb horvát nemzeti parkban
Nagyvárosi kalandor a Volvótól
Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!