Close
Az ikon, akit mindenki kedvel – Epres Panni-interjú

Az ikon, akit mindenki kedvel – Epres Panni-interjú

Epres Panni a kilencvenes évek elején üstökösként robbant be a modellpályára, és megcsinálta azt a nehéz és kevesek által elérhető bravúrt, hogy huszonöt év elteltével is hiteles tudott maradni. A kezdetektől volt egyfajta egyértelmű közmegegyezés vele kapcsolatban, amit senki sem vitatott és ami azóta sem múlt el. Hogy mi ez? Kedveljük Epres Pannit. Kedveltük modellként, kedveljük édesanyaként, és kedveljük önmagáért. Az a fajta kedvesen lefegyverző egyéniség, aki integritásával, értékrendjével tud példaképpé válni. A Wallis Motor nagykövetével beszélgettünk arról, hogy mi kell a kiválósághoz, hogyan lehet megfelelni nehéz helyzetekben, mit látott benne Náray Tamás, és merre szeret road tripekre menni.

Csillag születik

1994 körül, amikor nagylányként sétálgatott Budapest utcáin, sikerrel zárult a sokadik szóbeli megkeresés. A zebrán szólította le a különböző ismert ügynökségekhez köthető Pocsai Alex. „Be kellett vinnem egy fotót a válogatásra. A kép hátterében feltűnt a nővérem is, aki rögtön felkeltette az érdeklődésüket, úgyhogy elkezdtük. Együtt. Még ebben az évben második lettem a hazai rendezésű Supermodel World versenyen. Ezt követően kaptam munkákat.”

A versennyel kapcsolatos emlékei elkoptak már, de azt fel tudta idézni az akkori érzések közül, hogy nem izgult különösebben a kifutón. Azóta lényegében mindent elért az itthoni modellszakmában, amit csak lehetséges, de vajon mikor tudatosult benne, hogy ő „Az Epres Panni?”

„Erre két válaszom van: az egyik, hogy soha sem éreztem, a másik, hogy mindig is tudtam. Sosem volt bennem kétely azzal kapcsolatban, hogy jól fogom csinálni. Lehet, hogy kívülről nagyképűen hangzik, de nem gondolom, hogy nagyképűség lenne, mert eközben végig ugyanaz a kislány maradtam, aki 17-18 évesen elkezdte.”

Csúcsra járatva

Ellenben az élete, a karrierje és a sorsa nagyot fordult, amiért szerinte egy ember „felelős”. Náray Tamás.

„Rengeteget köszönhetek neki. Szavainak hatalmas súlya volt a szakmában. Nehezen lehetett bekerülni a csapatába, mert szinte sohasem keresett lányokat, de az, hogy valakit kiemelt, valóságos csodával ért fel. Éppen ezért különleges eseménynek számított, hogy válogatást szervezett – akkor viszont rettenetesen izgultam. Tamás beült és árgus szemekkel figyelte a jelölteket, leginkább a járásukat. Mindez azért érdekes, mert akkor még nem tudtam azon a szinten járni, amit ő egy modelltől elvárt. Ajánlások útján jutott el hozzá a nevem, bár, amikor meghallotta, hogy Epres Panninak hívnak, egyből rávágta, hogy én ilyen nevű lánnyal nem dolgozom! Nem jól indítottam. Elkövettem azt a hibát, hogy így hívnak (nevet). Aztán megnézett, ám mindketten éreztük, hogy a járásom nem az igazi. Viszont hitt bennem, türelmes volt és megtanított rá. Rettentő sokat számított, hogy én lettem a Náray-arc.”

A lexikonokban a csúcsra jutás ismertetésénél rögtön az elején szerepel a sokat idézett mondat, hogy ott maradni jóval nehezebb, mint feljutni oda.

Epres Panni szerint ehhez nem csupán kitartás és szerencse kellett.

„A modellkedésben a külső adottságok mellett legalább annyira fontosak a belső tulajdonságok. Mindenkihez maximális jóindulattal állok, kedves vagyok, nem játszom meg magam. Érdekel a másik fél és az is, amit mond. A türelem és a kedvesség mindig kifizetődő. Alapvetően ilyen típus vagyok.”

És olyan, aki nem tervez hosszú távra.

„Rövidtávban gondolkodom. Az aznapi feladatomat akarom profin elvégezni. Élvezem, ha sikerül, legyen szó akár munkáról, akár magánéletről. Sosem ábrándoztam el a jövőről, hogy ha én ezt vagy azt jól csinálom, akkor tíz év múlva mi lehet belőlem. A jelenben tudok élni, erre pedig egy élettől kapott ajándékként tekintek. Szerintem kevesen képesek csak élvezni, megélni és megbecsülni a jelent. Én mindig nagyon tudtam értékelni, ha kiválasztottak egy munkára; a mai napig csodálkozom, ha egy jó nevű magazin címlapfotózásra kér fel. Hatalmas elismerésként fogom fel, mert több ezer gyönyörű és sikeres nő van ma Magyarországon.”

Példakép, aki sosem adta fel

Életünk egy pontján általában becsenget az elkerülhetetlen, és elgondolkodunk rajta, érdemes-e tovább csinálni, netán engedjük el egy időre vagy esetleg örökre a hivatásunkat.

A nyomással és stresszel kéz a kézben járó modellszakmában dolgozókról azt gondolnánk, az átlagosnál gyakrabban morfondíroznak el ezen. Panni esetében nem történt ilyen.

„Olyan szintre nem jutott el a dolog, hogy esetleg abbahagytam volna a modellkedést. Amikor Mórral terhes lettem, egyértelművé vált, hogy nem fogok dolgozni. Harmincegy éves voltam és azt gondoltam, ennél a pillanatnál vége a munkámnak, mostantól kezdve anyuka leszek. Úgy éreztem, ha esetleg két-három év múlva vissza is térnék, nem lennék rá alkalmas. Közben itthon és a nagyvilágban is átalakult a szakma; nem voltak már Budapesten divatbemutatók, katalógus-fotózások, tévéreklámok, amiket a kilencvenes, kétezres években csináltunk. A közösségi média berobbanásával meg aztán teljesen felborult az egész. Soha nem gondoltam volna, hogy 45 évesen tudok még dolgozni. Szerencsés vagyok, hogy efelé haladt a világ, hogy manapság is kapok modellmunkákat. Fantasztikus, hogy elfogadják az idősödő nőket és példaképek lehetnek.”

Ha már nők, a mostani helyzetüket illetően érzi az energiát és az átalakulást a kilencvenes évekhez képest, bár szerinte az igazi változás még nem kezdődött el. „Szeretném, ha a nők jóindulattal állnának egymáshoz – de ott még nem tartunk. A női összefogás erejét még mindig gátolja a kegyetlenség. A nők szerintem haragtartóbbak a férfiaknál. A férfiak megbeszélik, ha valamilyen ellentét alakul ki köztük, majd pacsiznak egyet és megy is tovább az élet. A nők viszont nem ilyenek: magukban tartják, ami pedig az irigységgel együtt megmérgezi a nők közti viszonyt. Ezt kellene valahogy kioltani belőlünk. Rendkívül hosszú folyamat lesz, az biztos.”

A szakmája tekintetében sem túl pozitív az összkép. Úgy véli, ma már nem lehet megélni a modellkedésből abban az esetben, ha valaki kizárólag itthon tervez befutni.

„A pályám korábbi szakaszában tudtam annyit dolgozni, hogy nem voltam rákényszerítve, hogy éveket töltsek külföldön. Magyarországon akkor is működött a dolog, ha netán felszaladt rám pár plusz kiló. Ilyenkor Náray Tamás legfeljebb azt mondta, semmi gond, adunk rád egy másik ruhát. Külföldön ilyen nem fordulhat elő. Manapság ha valaki komolyan veszi a szakmát, annak külföldre kell mennie. Nyilván kinyílt a lehetőségek kapuja, viszont kevesebb lánynak adatik meg az igazán komoly karrier esélye. Kevesebben tudnak külföldön boldogulni, hiszen a világ minden tájáról özönlenek a lányok a közismert divatfővárosokba.”

Boldogulás a lájkvilágban

A „Mi lett volna, ha…” kezdetű monológ a manökenszakmában sem érvényes, de azért eljátszottunk a gondolattal, hogy milyen pályát futna be Epres Panni, ha most rakná le a karrierépítés alapkövét.

„Sokkal tudatosabban állnék hozzá, de biztosan nem érnék el akkora sikereket. Ennek mindössze annyi a magyarázata, hogy látom, mennyire tudatosak a mai fiatalok. Amikor például annak idején megkértek, hogy adjak le két-három kilót, nem tudtam, hogyan oldjam meg. Teljesen más világot éltünk, szó sem volt semmiféle testtudatról, vagy egészséges életmódról. Jártam ugyan edzőterembe, de attól csak „vastagodtam” és izmosodtam, ami ugye egy modell számára nem igazán szerencsés. Akkoriban fogalmunk sem volt arról, hogyan kell étkeznünk, milyen mozgásformákat végezzünk. Teljesen magunkra voltunk hagyva. Most viszont már gyűjtöttem annyi tapasztalatot, hogy át tudom adni a kislányomnak azokat a dolgokat, amikre érdemes odafigyelnie. Annyit fejlődött a világ, hogy a mai fejemmel már tisztában vagyok vele, hogyan induljak el, de én, mint Epres Panni ugyanúgy csinálnám.”

Egyvalami azért egészen másképp alakulna, hiszen a pályája elején nemhogy közösségi média, de még internet sem létezett. Hogyan boldogulna a mai instás, TikTokos világban?

„Említettem, hogy anyukám konzervatív beállítottságú, úgy tűnik örököltem is ebből valamit. Évekbe telt, mire rávettem magam egy nyilvános Instagram-profilra. Eleinte nagyon ijesztően hatott rám ez az egész világ. Ahogy múltak az évek, rájöttem, ha szeretnék még dolgozni a szakmában, akkor muszáj. Ez lett a modellkedés fóruma, ide költözött mindaz, amit régen a kifutón, fotózásokon, reklámokban csináltunk.”

Könyvek, autók, Itália

Amikor feltölti a lemerült elemeket, általában egy könyvvel a kezében teszi.

Szeret olvasni, egy meghitt pillanatban leginkább klasszikus regényeket vesz le a polcról, de kedveli a kortárs műveket is, sőt legutóbb egy japán szerző könyve akadt a kezébe.

„A nővéreméknek öt gyerekük van, úgyhogy egy-egy családi összejövetel is bőven elég a feltöltődésre. Vagy ha beülök egy barátommal valahová egy kávéra, vacsorázni. Egy-másfél óra alatt is fel tudok töltődni. Nem kellenek mindig nagy dolgok, mindennek örülök, még a napsütéstől is jó kedvem lesz.”

Hasonló a helyzet egy autós roadtrip esetében is.

„Bármeddig elvezetek. A városi vezetést ellenben kevésbé kedvelem. Nyár elején a gyerekekkel Reccóban jártunk, ahol korábban éveken keresztül éltünk. Tizenkét órás út volt, simán levezettem, nagyon élveztem. Nyáron megint Olaszország lesz a célpont, ami mondhatni második otthonunknak számít. Tibor korábbi csapattársai máig nagy szeretettel fogadnak Reccóban.”

Ami az álmokat illeti, Új-Zélandot, Japánt és Izlandot jelölte meg. Egyik helyen sem járt még. „Az északi országok nagyon vonzanak, Skóciába is szívesen elmennék. Egyszer kaptam egy többhónapos modellszerződést Új-Zélandra, de akkor éppen szerelmünk hajnalán tartottunk Tiborral és nem akartam otthagyni őt ilyen hosszú időre. Azt az utazást jó lenne bepótolni.”

Nagykövet

Fennállása során a Wallis Motor mindig is a tökéletességre törekedett, ezért nem meglepő, hogy olyan egyéniségeket választott márkanagykövetének, akiknek a DNS-be van kódolva, hogy a legmagasabb szinten teljesítsenek.

Akad közöttük étteremtulajdonos, motorversenyző, színész, stílusguru, séf, Grand Slam-győztes, és még sorolhatnánk. Sok mindenben különböznek egymástól, de mindannyian újítók, értékhordozók, és saját területükön mindannyian kiemelkedőt nyújtanak.

A tehetségük, a hozzáállásuk, az életükben elért győzelmeik olyan történetek, amelyekből egyszerre lehet tanulni és erőt meríteni. Olyan elismerésre méltó sztorik ezek, amelyek jobb teljesítményre inspirálnak minket, arra, hogy értéket teremtsünk, hogy valamiben a legjobbak akarjunk lenni, és mindezt magabiztosan, stílusosan és sportos lendülettel tegyük.

(Fotó: Hartyányi Norbert)

A cikk elkészítésében együttműködő partnerünk volt a Wallis Motor.

manöken | nagy sztori | portré | interjú | epres panni

FOLYTASD EZZEL

Bulizz kortárs művészettel hajnalig! – Ötéves a Lavor Collective

Itt a magazin, amit a karácsonyfa alá is érdemes betenni

Rendeld meg a Roadster magazin 10. számát!
Izgalmas, színes és gazdag. Ha három szóval kellene jellemeznünk legújabb, jubileumi kiadásunkat, akkor ezeket a szavakat választanánk. Miért mondjuk ezt? Mert megjártuk Kappadókiát, Valenciát és Kelet-Tirolt. Találkoztunk a háromszoros olimpiai bajnok Szilágyi Áronnal, a világ egyik legérdekesebb újságírójával, Malcolm Gladwell-lel, a provokatív, magyar származású fotóssal, Pol Kuruczzal, plusz összehoztunk az eddigi legvidámabb borítónkat, amivel Budapestet ünnepeljük. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet. Megnézem, mert érdekel!
Instagram