Csodavilággá változtatják a hétköznapokat a magyar divattervező berendezési tárgyai

Erdei Gergő tíz évvel ezelőtt a Gombold újra! pályázaton tűnt ki több száz pályakezdő divattervező közül.

A tehetségkutató óta lediplomázott a MOME-n, majd a London College of Fashion mesterszakán. Dolgozott a Guccinál Rómában, majd szerződéshosszabbítás helyett inkább saját home decor márkát alapított Londonban.

– Kreatív szakemberként hogyan építkeztél az elmúlt évtizedben?

– Budapest és London mellett Isztambulban is tanultam ösztöndíjjal. A külföldi tanulmányaimnak köszönhetően nagyon nyitott és gyakorlatias tudásra tettem szert. London egy mérföldkő volt a karrieremben, és egy óriási inspirációs löketet kaptam az egyetemi UAL-hálózatnak köszönhetően. Korábban is imádtam az antik és vintázs inspirációkat, de itthon kevésbé tudtam kibontakozni, mint külföldön. Végre kiléphettem a korábbi keretekből, és nem kellett kiszolgálni egy elvárt ízlésvilágot.

A londoni képzés arra ösztönzött, hogy azt csináljam, ami belőlem jön.

Az egyetemi képzés egyik alapja, hogy mindenkinek az egyéniségének megfelelően adnak tanácsot. Például, ha nagyon sósan szeretsz valamit, akkor csak azzal kapcsolatban adnak tanácsot, hogy hány fokon főzd meg az ételt, azzal kapcsolatban nem, hogy mennyire legyen sós. A londoni tanulmányaimat követően belekezdtem egy hónapokig tartó felvételiinterjú-sorozatba a Guccihoz, de ezalatt is dolgoztam egy görög divattervezőnél, Mary Katrantzounál, aki a kétezres években berobbanó digitális print egyik első fecskéje volt. Nagyon sok gyakorlatias tudást sajátítottam el a stúdiójában, amit a mai napig kamatoztatok.

– Aztán téged választott a Gucci, és költöztél is Rómába. Mennyi feladatot és bizalmat kaptál?

– Iszonyú gyorsan történt minden, miután megkaptam a junior tervezői állást. Öt nap múlva költöznöm kellett volna Londonból Rómába, amit sikerült két hétre kitolnom. A cég segített a lakáskeresésben, és intéztek mindent, nekem csak oda kellett költöznöm. Amikor megérkeztem, egy hét múlva már bemutató volt Milánóban, és mivel hiányzott két-három look a kollekcióból, ezért az én feladataim közé tartozott, hogy ezeket pótoljam, kitaláljam, és ezeket végül be is mutattuk a kifutón. Nem volt beszoktató időszak, mert erre egyszerűen nem volt idő, de én nem is csevegni mentem, hanem alig vártam, hogy munkába álljak.

– Amikor elkezdi az ember a szakmai pályafutását, többnyire megvannak fejben azok a mérföldkövek, amiket el szeretne érni a karrierje során. Neked volt vonalvezetőd?

– Az mindig is megvolt, hogy egy nagy luxusmárkánál szeretnék dolgozni. És én minden ilyen dologhoz úgy állok, hogy meg is fog történni, csak az a kérdés, hogy mikor. A londoni egyetemi portfóliómat és projekteket is úgy alkottam meg, hogy bizonyos cégekre fókuszáltam, és az adott cég víziójának is megfeleljen, nyilván úgy, hogy közben én is benne legyek.

– Egy év után meghosszabbították volna a szerződésedet. Mikor döntötted el, hogy inkább a saját utadat akarod járni?

– Amikor felvettek a céghez, nagyon örültem neki, de én mindig is nagyvárosban akartam élni, Róma pedig inkább olyan, mint Budapest. Nehéz kapcsolatokat építeni, és nekem Londonban volt az összes ismerősöm, mindig úgy terveztem, hogy ott is fogok élni. Nagyon hálás vagyok, hogy Rómában egy évet tanulhattam, dolgozhattam, de az első pár hónap után rájöttem, hogy a sok tanulás és inspiráció mellett nekem kevés, hogy egész nap rajzolok, és csak egy bizonyos részét végzem a tervezésnek. Ez nagyon jó tanulási folyamat volt, de én nem más szakemberek keze alá akarok dolgozni, hanem nagyobb kreatív teret kerestem, ahol A-tól Z-ig megtervezhetek mindent, a kampányokon át egészen a csomagolásig.

– Amikor visszavágytál Londonba, akkor először felmérted, hogy egy saját divatmárka mennyire tőkeigényes, és ennek tudatában indítottad el a home decor vállalkozásodat, vagy másképpen gondolkoztál?

– Azt láttam, hogy az enteriőrmárkák egyre nagyobb figyelmet kapnak, és abban az időszakban a nagy luxusmárkák is elindították a saját home decor vonalukat, ilyen volt például a Dior és a Gucci. Ráadásul ez az időszak volt, amikor a nagy márkák is az együttműködésekre kezdtek törekedni, még akkor is, ha ez néha csak egy Instagram- posztot jelentett. Arra jöttem rá, hogy én ezt szeretném csinálni, hogy ami bennem van, azt kisebb kiegészítők formájában reprezentáljam. Így született meg a saját vállalkozásom.

– Visszautasítottad a Gucci szerződéshosszabbítását, és visszaköltöztél Londonba. Hogyan kezdtél neki a saját vállalkozásnak?

– Munkát kerestem Londonban, de a tervezői fizetések ott nagyon alacsonyak. Egy luxusmárka üzletében dolgozó bolti eladó többet keres, mint egy tervező. Először Budapestre költöztem, bár ott szembesültem vele, hogy a manufaktúrák és a megvalósító-szolgáltató szektor nagyon hiányos és megbízhatatlan, amit az is igazol, hogy egy év alatt mindössze tizenkét kerámiát tudtam legyártani. Nem működött máshogy, kivittem a gyártást Londonba, és visszaköltöztem.

Olyan munkát kerestem, ami nem visz el kreatív energiákat, hogy maradjon kapacitásom a saját vállalkozásomra, de közben pénzt is keressek kiszámítható óraszámban. Az első kollekciómat otthon gyártottam, az nem volt annyira sikeres. De az azutáni kollekciók már nagyon szépen mentek: az egyik legnagyobb londoni luxus áruház, a Selfridges, valamint a nemzetközileg ismert luxus multibrand platform, a Matches Fashion is forgalmazza a kollekciókat, és hamarosan Párizsban, Szöulban és Tokióban is elérhetők lesznek a munkáim.

– A divatipar szezonalitásához igazodsz a kollekcióiddal?

– A launchdátumokkal nem, de a retailplatformok miatt valamennyire mégis muszáj, mert ezek igazodnak a divathoz. Minden dizájnirányzat a divatból táplálkozik, és mindenre hatással van. Vannak beemelendő trendek, de nem mindent kell átvenni. Ez a márka elsősorban az én esztétikámról szól. Szóval nem minden trendet követek, de a márkám nem is teljesen öncélú. A retailtapasztalatom nagyon sokat számít a mostani munkámnál: hogyan kell a vevőkre odafigyelni, hogyan lehet lojalitást kiépíteni, milyen statisztikákat kell figyelni az eladások kapcsán. Fontos számomra, hogy olyan esztétikailag egyedi termékeket hozzak létre, amelyek csak nálam érhetőek el, és olyan tárgyakat is gyártsak, amikkel mások kevésbé foglalkoznak.

– Most három-négy termékkategóriára fókuszálsz. Tervben van, hogy ezt folyamatosan bővíted a jövőben?

– A bővülést a retailplatformok is befolyásolják, mert kevesebb rizikót vállalnak. Ami bevált és sold out, abból fognak rendelni, mert az a biztos. Nyitott vagyok a bővítésre, de nem elsődleges cél. A legfontosabb számomra, hogy minden termékkategóriát egyformán magas szinten tudjunk gyártani, és hogy továbbra is rövid időn belül ki tudjunk szolgálni több száz darabos megrendeléseket. Folyamatosan új dolgokon ötletek, de a megbízható gyártók felkutatása, valamint a termék kikísérletezése néha akár egy évbe is telhet. Ha a gyártási kapacitást bővíteni tudom, akkor több kategóriát is tudok vállalni. Először specializálódni kell, aztán folyamatosan bővülni.

– Mi volt a legnagyobb sikered a saját vállalkozásod alapítása óta?

– Mindenképpen az, hogy olyan retailplatformokon listázták be a kollekcióimat az indulástól számított egy éven belül, ami más cégeknek hosszú évekig tart. És nemcsak ott vagyok, de mindent el is adok, aminek nagyon örülök, hiszen ez azt jelenti, hogy tetszik a vásárlóknak, amit csinálok. Bíztam benne, hogy egyszer olyan márkák társaságában lesznek elérhetők a munkáim, mint a Gucci, a Versace vagy az Etro, de sosem gondoltam volna, hogy ez ilyen hamar sikerülhet.

Korábbi cikkünkből  egy mindig mosolygó tervezőt ismerhetsz meg, akinek sosem fáj a hétfő, és azt is megnézheted, milyen a maximalista otthon londoni mintapéldája.

(Szöveg: Borókai Fanni, fotó: Panna Donka)

divattervezo | erdei gergő | tervező | dizájn | lakberendezés