Close
Rémálom és zseniális fejlesztés is lehet az Év autója – Példák 1964-től napjainkig

Rémálom és zseniális fejlesztés is lehet az Év autója – Példák 1964-től napjainkig

Komoly bevételre váltható presztízs, ha egy típus elnyeri az európai szakújságíró-zsűri elismerését, ahogyan idén az XC40-es Volvo. Ismerjük a pontozási módszert, de néha így is nagyon meglepő az eredmény – főleg évtizedekről visszatekintve.

Egy egyszerű szavazással kiválasztanak hét autót, amelyekre az ötvennyolc zsűritag szavazhat: mindegyikük huszonöt pontot oszthat ki legalább öt autó között úgy, hogy egy legfeljebb tíz pontot kaphat. Így dől el ma, melyik kocsi lesz az adott Év autója Európában, és hasonlóan dőlt el korábban is, bár akkor még kevesebben voksoltak. 1964-ben kilenc ország huszonhat munkatársa döntött, innen jutottunk el a mai, kibővített keretig.

Porsche egyszer nyert, a 928-assal

Ezek a szabályok. De mitől lesz egy autó jobb, mint a többi? Kényelmesebb? A nagyobbak, jobban felszereltek általában kényelmesebbek. Biztonságosabb? Elhullanának az olcsóbb, kisebb modellek. Gazdaságosabb? Itt épp a kicsik kerülnének behozhatatlan előnybe. Megfizethetőbb? Megint a kicsik járnának jól. Szebb? Ez relatív, egy autónak pedig sokkal többet kell nyújtania ennél. Jobb vezetni? Mi a vezetési élmény definíciója? Megbízhatóbb? Új autóknál ezt nehéz megállapítani.

1966 első és második helyezettje

Így már nem is olyan furcsa – na jó, azért még így is eléggé az –, hogy 1966-ban a második helyezett Rolls-Royce Silver Shadow-t verte a Renault 16, hogy a szerelők rémálma, a Citroën XM lett 1990 autója, vagy egy V8-as Porsche 1978-é. Autótörténelmi távlatból tekintünk vissza néhány, ma már nehezen indokolható, vagy utólag is kitűnőnek bizonyult döntésre.

NSU Ro 80

1968-ban lett az Év autója – joggal, mert valóban innovatív modell volt a maga idejében. Csak épp csődbe rántotta az egész NSU-t.

Mercedes-Benz S osztály

Egyszer nyert luxusautó az Év autója-szavazások 1964 óta tartó történetében: 1974-ben a W 116-os 450S győzött.

Ha feltételezzük, hogy a zsűrinek az új műszaki megoldásokat kell pontjaival méltatnia, akkor érthető, hogy a számítógéppel tervezett, négy automata biztonsági öves, oldalsó ütközésvédelemmel ellátott kocsi miért nyert – és kérdéses, hogy azóta miért nem nyertek csúcslimuzinok, amelyekben rendszeresen mutatkoznak be világújdonságok.

Ford Scorpio, Opel Omega

A tömeggyártók nagyautói nyűgözték le a zsűrit a nyolcvanas évek második felében, 1986-ban a Scorpio, egy évvel később az Omega nyert.

Tágasak, kényelmesek, megfelelő motorral dinamikus utazóautónak is jól beválhattak.

A két, műszakilag egymástól teljesen különböző kocsi egyvalamiben nagyon hasonlított egymásra: utána sokáig kibérelték a megbízhatósági listák legutolsó helyeit.

Renault Mégane Scénic

Az 1997-es Év autója indította el az egyterűek forradalmát, ez a kategória határozta meg aztán a kétezres éveket az autóiparban.

A családosok imádták a kombinál is praktikusabb, tágas, a különálló üléseknek köszönhetően remekül variálható kocsikat.

A később önálló típussá váltó Scénic győzelmét igazolta az idő.

Toyota Prius

Ma már semmi meglepő nincs abban, ha egy belsőégésű motor mellett egy elektromos is segíti a hajtást – a kilencvenes évek végén viszont igazi újdonság volt.

Ezt először a Toyota Prius tudta a tömeggyártású modellek közül, gyakorlatilag már akkor is kompromisszumok és a vezető beavatkozása nélkül. Hogyan fogadta ez az Év autója-zsűri? Sehogy.

Az 1997-től kapható típus 2001-ben kapott egy harmadik helyezést a Mondeo és a szépségén kívül semmi újat nem hozó 147-es Alfa mögött.

Mini

A legendás törpét a BMW támasztotta fel 2001-ben úgy, hogy azt tanítani lehetne a dizájniskolákban.

Eközben vezetni is csodás érzés, a kompresszoros Cooper S csühögését nem felejti, aki egyszer hallotta, a BMW pedig azóta teljes modellkínálatot alapított az akkori sikerekre.

A zsűrinek nem tűnt fel, hogy egy retróautónak és használati tárgynak is tökéletes kocsi jelent meg a piacon, 2002-ben inkább nyert a 307-es Peugeot, ami elődjéhez, a 306-oshoz képest komoly fejlődést jelentett, igazi rajongókat viszont csak a szerelők és alkatrész-kereskedők körében szerzett.

Fiat 500

Hasonló remekmű, mint a Mini: úgy hozta vissza a Nuova Cinquecento főleg a hatvanas éveket meghatározó apróságának stílusát 2007-ben, hogy közben egyértelműen a kétezres évek végének nyomait is magán viselte. Fölényesen választották 2008 autójának.

Minden rendben, mondhatjuk – az 500-as viszont műszakilag egy Fiat Panda, amely 2004-ben már lett Év autója, a retró pedig másodikként biztosan nem volt akkora szám, mint évekkel korábban a Mini.

Nissan Leaf

Amit a Priusnál teljesen benéztek a szakújságírók, a Leafnél már nem: a Nissan kompaktja volt az első, komolyan vehető villanyautó, amely csak hatótávjában követelt kompromisszumot, amúgy megjelenésében és használatát tekintve is normális kocsi volt.

Tudjuk, mi történt azóta: sorra jelennek meg az újabb elektromos típusok, a Leaf még mindig sláger: a 2011-es Év autója díj jogos volt.

Ez is érdekelhet:

Close