Portál egy másik dimenzióba – interjú az Extra Virgo parfümház alapítójával

Egy igazi reneszánsz ember, sosem csillapodó kíváncsisággal, és életre szóló elköteleződéssel a szépség, az emberiség és az anyatermészet szolgálatára. Ő Alex Postiglione, Ne Min Gy, Limbin hercege, az Extra Virgo parfümház alapítója és tervezője, az egykori burmai hercegi család, a Konbaung dinasztia leszármazottja. Alexszel főleg az illatokról és a parfümkészítésről beszélgettünk, de igazi polihisztor lévén érintettünk szinte minden fontos témát a spiritualitástól és vallástól a történelmen át a gasztronómiáig, hogy aztán kilyukadjunk az egyetlen igazán elemi témánál, az élet valódi fűszerénél: a szerelemnél.

A családtörténeted nagyon egzotikusnak hangzik. Megosztanál kicsit többet a származásodról?

A komolyan izgalmas történet igazából a nagymamámé, ő az, aki megfűszerezi ezt a sztorit. Burmából, mai nevén Mianmarból származik, és kalandok elképesztő során át kötött ki végül Firenzében. Én már itt születtem és nőttem fel egy teljesen multikulturális családban, egyrészről egy burmai-buddhista nagyanyai örökséggel, és egy igazi olasz katolikus háttérrel az édesanyám oldaláról. Azt hiszem, ennek köszönhető, hogy háromszázhatvan fokban gondolkozom az egész életről, és nem gondolom, hogy egyetlen általános igazság lenne. 

Ahogy telt az idő, egyre közelebb kerültem a burmai szálhoz. A nagymamámmal mindig is közel álltunk egymáshoz, és így, hogy már nincs közöttünk, még fontosabbnak tartom, hogy ápoljam az örökségét. Ezért nemrég a feleségemmel, Letiziával, belevágtunk egy alapítvány létrehozásába, ahol a Limbin család művészeti gyűjteményét kezeljük, kiállításokat szervezünk és kiadványokat készítünk. 

A nagymamám könyvet is írt az életéről, ami nemrég jelent meg, és ez tényleg egy olyan történet, amit el kell mesélni. Röviden: ő volt az utolsó burmai király ükunokája, a Konbaung dinasztiából, ami az utolsó uralkodóház volt, mielőtt az angolok megszállták Burmát. Az eredeti, burmai neve – Yadana Nat-Mei – azt jelenti: a kilenc ékszer istennője. Ezért lett a könyv címe A kilenc életem, és persze azért, mert élete során annyi különböző helyzetben létezett. Például a hetvenes években a burmai diktátor felesége volt, akihez azért ment hozzá, mert szerette volna mélyíteni a kapcsolatot a nép és a királyi család között, ám sajnos a férjéről kiderült, hogy egy hataloméhes és kegyetlen ember, aki csak a címe miatt vette feleségül. Ezután hagyta el az országot, és Firenzében telepedett le. 

 

Az illatokhoz való vonzalmad is az ő hatására alakult ki? Fel tudod idézni, mi volt az első, olfaktorikus emléked gyerekkorodban?

Valójában sokat gondolkoztam ezen, és azt hiszem, nemrég rá is jöttem a válaszra, honnan ered ez a szenvedély. Rengeteg különböző dolog izgat és érdekel, de az biztos, hogy az illatok és a szaglás mindig az életem és az érdeklődésem középpontjában álltak. A választ valóban a nagymamámmal való kapcsolatban találtam meg, ugyanis remek szakács is volt, számára a főzés egy külön nyelvet jelentett, azon keresztül fedezett fel és ismertetett meg velünk különböző kultúrákat, országokat, ötleteket. Még receptkönyvet is írt, valamint több könyvet kifejezetten a fűszerekről, amikért valósággal rajongott. Szerinte a fűszerek nagyon értékesek, egyszerre gyógyszerek, illatok, melyek energiát adnak és táplálják a bennünk lobogó tüzet. Ő nagyon jól megtestesítette ezeket az ideákat, nekem pedig a konyhájában megismert egzotikus, ritka fűszerek jelentették az első olfaktorikus élményeket.

A fűszerekhez való vonzalmam magyarázza azt is, hogy az általunk készített parfümök mindegyike rendelkezik egyfajta gourmand tulajdonsággal: azt érzed, nem csak megszagolni akarod, hanem legszívesebben bele is harapnál!

Szerintem ebben rejlik a parfümök szépsége: hogy sosem elég belőlük, újra és újra vissza akarsz térni hozzájuk, mint ahogy a szerelmed csókjából sincs olyan, hogy elég. 

Fotó: Carnale team / Augusto Arduini @Carnaleroom

Említenél egy-két példát, hogyan képzeljük el a fűszereket parfümök formájában?

Nálunk az összes parfüm elég fűszeres, de a leginkább a Forbidden Collection darabjait említeném, amelyekben olyan erőteljes jegyek dominálnak, mint a kakaó, a dohány vagy a kávé. Összességében két vonal jelenik meg, az egyik a gyógynövényillatokból kiinduló friss, zöld, a másik az igazán fűszeres, földes irány. 

Visszatérve a te sztoridra: művészettörténetet tanultál, majd az érdeklődésed az antropológia és a botanika felé fordult. Mi okozta ezt a váltást? 

Itt következik a családom másik szála, az olasz anyai ág, ahol a felmenőink már négy generáció óta foglalkoznak műkereskedéssel és műgyűjtéssel. Szóval egyszerre születtem bele egy burmai-buddhista, történelmi örökségbe, és a nagy európai mesterek hagyatékába. Az olasz nagyapám restaurátorként dolgozott, a műhelyében mindig terpentin-, gumi- és viaszillat terjengett, a hely sokkal inkább hasonlított egy alkimista laborjára, mint egy műhelyre. Ha belegondolok, ez lehetett a másik inspiráció az illatok felé…

De ami a művészetet illeti, számomra adta magát, hogy ebben az irányban tanulok tovább. Művészettörténetet tanultam Firenzében, majd a Christie’s és a Sotheby’s aukciósházaknál dolgoztam Londonban. Ugyanakkor már a tanulmányaim alatt elkezdett foglalkoztatni az emberiség a természettel és a növényekkel való mágikus kapcsolata, hiszen a művészet, az alkotás az egyiptomiak óta egészen a kortársig mindig merít a természetből. Az én kapcsolatomat vele a gyerekkorom is meghatározta, mert vidéken nőttem fel, ahol végigkövethettem az évszakok változásait a földön, a növényeken és az állatokon. 

Így kezdtem el antropológiával is foglalkozni, nagyon érdekelt, hogyan vezet a növények és az emberiség kapcsolata például a valláshoz. Mindez pedig visszaköszön a parfümkészítésben is. 

Mi hatott rád jobban, a nyugati vagy a keleti művészet?

A kettő együtt. Ugyanannyira kedvenceim a nagy európai, reneszánsz mesterek munkái, az 1300-as évekbeli Madonnák, arany hátterek előtt, mint az orientális, spirituális műalkotások.

Te magad is alkotó vagy, és azt hiszem, már egész sokat megismertünk az inspirációid közül. De mégis, hogy néz ki pontosan az alkotói folyamat a parfümkészítésben?

 Igen, már sok ihletforrást érintettünk, a legnagyobb inspirációt mégis a családi emlékek jelentik. Különösen a feleségemmel, Letiziával közös életünk, a kalandjaink, az utazásaink, a dolgok, amiket együtt fedezünk fel. 

A parfümök nálam kétféle úton születnek: az első, amikor az összetevő szolgál alapul. Egy utazás, egy barát, egy álom, vagy bármi más alapján rátalálok egy nyers alapanyagra, például egy különleges rózsaesszenciára, egy értékes oudra vagy rozmaringra, és elkezdek ebből kiindulva tovább asszociálni. Mi születhetne belőle, mi kell mellé, hogy teljes legyen a kép? Inkább trópusi, meleg, vagy friss irányba kellene elvinni, hogy harmonikus legyen az összkép?

A másik, amikor valami konkrét dolgot próbálok meg rekreálni: egy emléket, egy helyet, ahol jártam, vagy egy álmot. Ez inkább az art directionhöz hasonlít, megpróbálom megtalálni azokat az elemeket, amikből össze tudom rakni, ami a fejemben már létezik. De az igazság az, hogy a legjobb parfümök akarás nélkül születnek: csak úgy beugrik egy ötlet, és összeáll a tökéletes blend.

Mit gondolsz, miért vonzódunk annyira az illatokhoz? Mit adnak a földi létezésünkhöz az illatok, a parfümök?

A szaglás a negyedik érzékünk, de szerintem szoros kapcsolatban áll a hatodik érzékkel, amellyel az anyagi szinten nem tapasztalhatót, a szellemit fogjuk fel. Ezt nehéz is szavakkal megmagyarázni, de azt gondolom, érdemes belemerülni és jobban felfedezni. A szaglás kapcsolódik leginkább az ősi, primordiális részünkhöz, amely jobban támaszkodik az ösztönökre, mint a rációra. Ahogy elkezdünk tudatosan foglalkozni a szaglásunk fejlesztésével, úgy fogunk jobban bízni magunkban. Mind ismerjük, milyen az, amikor valamihez elemi erővel vonzódunk, vagy valamitől taszítva érezzük magunkat. Döntéseinket sem csupán a látvány szerint hozzuk meg, én például a szaglásom alapján is döntök, hogy egy helyen vagy egy emberrel akarok-e időt tölteni. 

Azért is fontos, hogy ezzel az ősi, elemi részünkkel újrakapcsolódjunk, mert ez az, ami a leginkább összeköt minket a természettel. Manapság pedig a természetnek óriási szüksége van a szeretetünkre és intelligenciánkra ahhoz, hogy gyógyulni tudjon.

Az illatok valahogy összekapcsolják a szentet és a profánt, a szellemit és a világit. Ha belegondolsz, először az isteneknek szánták őket, vallási rituálék során. Ezután a papok kezdtek parfümöket használni, majd a királyok, a gazdag rétegek, és szép lassan elterjedt minden osztályban. A parfümök mindannyiunk napjába visszahozzák kicsit a szakrálist, egy csipet mágiát visznek a hétköznapokba. Szerintem pedig bármi, ami összekapcsol minket a természettel, csodálatos. Abban hiszek, hogy a világunkban fellelhető természeti szépségek az isteni megnyilvánulásai.

Fotó: Francesco Dolfo @francescodolfophotography

Jól sejtem, hogy az Extra Virgo név is a spiritualitáshoz kötődik?

Igen, az első nyilvánvaló ok, hogy az én csillagjegyem a Szűz (Virgo). Jellemző rám, hogy nagyon tudatában vagyok a környezetemnek, és szeretem minél szebbé tenni – a parfüm, az illat ennek a folyamatnak a negyedik dimenziója, ami az igazi különbséget teszi.

A másik aspektus, hogy régebben a családom, én pedig még ma is foglalkozom olívaolaj-előállítással a Firenze melletti birtokon, a házban, ahol születtem Montecucchiban. Az extra szűz az olívaolaj esetében a tiszta, kiváló minőségre utal. 

Van azonban még egy magyarázat, ez pedig, hogy szerettünk volna játszani a virgo szó latin eredetével is. A szűz mellett nőt is jelent, az extra virgo pedig szupernőt. Így számomra ez egy tisztelgés az anyatermészet és minden nő előtt, akik az életet adás képességei miatt szupernők a szememben. Nem tudom, észrevetted-e, de Letiziával épp a közös gyermekünk születését várjuk… A művészettörténetben is minden kultúrában megtaláljuk ezt a szupernő figurát, az életet adó istennőt. 

Mit szeretsz a leginkább abban, hogy Olaszországban éltek?

Elsőként ismét a növényeket és a földet említeném: a fantasztikus minőségű ételeket, zöldségeket és vizet. Nagyon szeretem azt is, hogy akárhová mész, kultúrába ütközöl, és imádom az olaszok mentalitását és humorát is.

Firenze számunkra fantasztikus hely, ahová mindig nagyon jó visszatérni. Mert azt is hozzá kell tegyem, hogy fontos néha kiszakadni is. Minden hely, amit az ember alkotott, és nem a természet, egy olyan rendszer, ami idővel frusztrálttá tud tenni, ezért szerintem érdemes néha elhagyni, megújítani az energiánkat, majd úgy térni vissza, hogy friss szemmel tudjuk észrevenni a szépségeit. 

Számotokra melyek ezek a kiszakadást jelentő úti célok?

Van egy saját „selyemutunk“, több olyan pont a világon, ahol az évek során kialakítottuk a kis szentélyeinket, titkos kertjeinket. Ezek azok a helyek, ahová mindig szívesen visszatérünk, hogy friss energiára és ihletre találjunk.

Az egyik ilyen Ibiza szigete, amelyhez mindketten, Letizia és én is nagyon régóta kötődünk, és gyerekkorunk óta visszajárunk. Los Angeles a másik, ahol minket és a parfümjeinket is nagyon jól megértenek és szeretnek. Thaiföldön Ko Phangan szigetére is otthonként tekintünk – valójában ott született az Extra Virgo ötlete is. 

És persze ott van még London: ahol az összes említett kultúra találkozik, egy igazi kulturális olvasztótégely a múzeumokkal, éttermekkel. Nagyon otthon érezzük benne magunkat, ezért döntöttünk úgy, hogy a lányunk is ott szülessen. 

Személy szerint melyik a kedvenc illatod?

Én tényleg leginkább azokhoz az illatokhoz vonzódom, amikbe legszívesebben bele akarok harapni! Egyik nap a nagyon fűszeres, átkozott, szexi illatok, amelyek a jang energiát képviselik, másik nap a gyógyfüves, balzsamos, szent, füstölő jellegű, jin minőségű illatokat szeretem. A kettőt viszont nem szeretem keverni, számomra az az egyensúly, ha egyszer az egyik végletbe, egyszer a másikba mozdulok el.

Az igazság azonban az, hogy a legkedvesebb illatom a parfüm, amit Letizia visel. Akárhol megérzem, mellette találom magam, és ez a legjobb a parfümökben: olyanok, mint egy portál, ami átvisz téren és időn. Én pedig mindent szeretek, ami harcol a térrel és az idővel!

A cikk a W by Roadster magazin első számában jelent meg. Szeretnénk ezúton elnézést kérni egy szerkesztői hiba miatt: a magazinban hiányosan tüntettük fel Alex Postiglione, Ne Min Gy, Limbin hercegének nevét és titulusát.

w by roadster | Firenze | parfüm | extra virgo | niche parfüm