Furcsa paradoxon, hogy miközben a hűtőnkbe kerülő élelmiszerek egyre nagyobb része bio, organikus, természetes vagy cukormentes, alig törődünk azzal, mi érintkezik a bőrünkkel minden egyes nap. És most elsősorban nem a közel sem etikus körülmények között készülő kozmetikumokra gondolunk, hanem azokra a ruhadarabokra, amiket reggelente, álmos szemekkel a szekrény előtt állva nagy gonddal kiválasztunk és felveszünk. Pedig a divatiparban is létezik tudatosság és fenntarthatóság, ami már a gyártási folyamat legelejétől végigkíséri a termékeket. Az pedig különösen jó hír, hogy létezik egy urbánus és laza, magyar ruhamárka, amely néhány éve elkötelezte magát az ecodivat mellett, és napról napra népszerűbb. Ez a Touch Me Not Clothing.
A történet első fele már-már filmbe illő: két ipari termék- és formatervező mérnöknek tanuló fiatal, Bilau Dea és Sáhó András megismerkednek az Óbudai Egyetemen, és az iskolai projektekből hamarosan szerelem, majd közös vállalkozás lesz. Deának és Andrásnak a ruhakészítés talán annyira nem volt adott, de a textiles vonal igen.
A koncepció szép lassan forrt ki: eleinte csak egyetemi projektmunkákra kerestek textileket, de már ekkor látták, hogy – legyen szó akár egy körúti méteráruboltról vagy egy hazai textil nagykerről – az anyagösszetétel, a színek, a minták és a minőség is pocsék. A folyamatos kutatás alatt a legzavaróbb talán az volt, hogy szinte sosem volt feltüntetve az anyagösszetétel és a származás helye, tehát semmi információ a kelméken.
Hiába kérdezgették rengeteg helyen, hogy az adott textil miből készült, vagy egyszerűen nem is tudták a választ, vagy épp óriásit ferdítettek az igazságon.
"Mi viszont tudni akartuk, pontosan milyen anyaggal dolgozunk, és garanciát szerettünk volna, hogyha valakinek azt mondjuk, az a pulóver pamut, akkor az pamut is legyen" – emlékszik vissza Dea.
Itt jöttek képbe a különböző minősítések – bár még a bio, etikus és fenntartható kritériumokat egyáltalán nem fogalmazták meg maguknak. Egyszerűen csak tudni szerették volna, hol lehet szép, minőségi textilt venni úgy, hogy tudják azt is, honnan érkezett és miből készült.
Végül többféle minősítést is megismertek, és rátaláltak a GOTS (Global Organic Textile Standard) minősített textilekre. Hogy miről is van szó? Egy rendkívül szigorú minősítési rendszerről, amely a környezetvédelmi, emberi, fair üzleti és versenyszempontokat egyaránt kontrollálja.
Persze, megvannak a hátulütői is, legfőképp az, hogy mivel egy ilyen minősítés megszerzése és megtartása (éves auditok) hatalmas költség, a GOTS-textilek árai is gyakran többszörösébe kerülnek a megszokottnak.
Ennek ellenére az GOTS-minősítés tökéletesen passzolt Dea és András vállalkozásának kezdeti filozófiájához: szép, használható dolgokat akartak létrehozni, olyanokat, amikről ha kérdezik őket, magabiztosan meg tudják mondani miből, hol, kik által készültek.
Miért fontos ez?
Mert hiába csillan fel a szemünk látva a 100% pamut jelzést a címkén, attól még a hagyományos pamut borzasztó környezetszennyező és semmiképpen sem fenntartható – többek között a nagy vízigénynek, a növényvédő szereknek, és nem ritkán a gyerekmunkának köszönhetően.
A biopamut jelzés már jobban hangzik, de önmagában még ez sem garancia semmire, a minősítetlen biopamut eredete ugyanis sokszor csupán a pamut alapanyagául szolgáló növény termesztésének körülményeire utal, figyelmen kívül hagyva a gyártási folyamat humán oldalát, és a pamut további feldolgozásának milyenségét.
Deáék viszont erre is figyelnek: a ruhakészítés mind az öt szakaszát a tervezéstől a befejező munkálatokig a tudatosság, az érzékenység és a környezetkímélő technikák jellemzik, és minden Budapesten készül.
Az irány megvolt, már csak egy jó név kellett.
"A Touch Me Not a mimóza (Mimosa Pudica) egyik angol névváltozata, a logó pedig a növény sematikus ábrázolása. A mimóza apró, összetett levelei nagyon érzékenyek, elég, ha hozzájuk érnek, ráesik az eső vagy a szél megfújja őket, akkor összecsukódnak pár percre, de utána azonnal ki is nyílnak" – mesélik.
A 2015-ös indulás óta lépésről lépésre haladnak, folyamatosan jelennek meg új termékeik, most épp új férfi ingek, női szövött blúzok és shortok készülnek a budapesti műhely(ek)ben.
A tervezést minden esetben sajátkezűleg végzik, a szabásminta-készítés pedig – a precíz mérnöki szemlélet miatt – kimondottan András asztala. A szabás és a varrás is házon belül készül, csak nagyon ritkán, a sűrűbb időszakokban vesznek igénybe egy kis segítséget két budapesti varrodától: a férfiingeket egy profi ingvarró hölgy készíti a műhelyében, míg a pulóvereknél általában részmunkák elvégzésére van külső segítségük, de a ruhadarabokat ekkor is ők fejezik be, ahogy a szálazás, vasalás, hajtogatás és címkézés is Dea és András saját műhelyében történik.
A végeredmény biopamutból készült szuperpuha és kényelmes sapka, pulóver, ing és póló, természet ihlette színpalettával: a szürke, bordó és pirosas árnyalatok, illetve a kék és drapp dominálta kollekciókat egy-egy trükkös nyakmegoldás vagy színes zseb teszi egyedivé és igazán vagánnyá.
Bár a Touch Me Not ruhák ára magasabb a fast fashion üzletekben megszokottnál, egyáltalán nem elszálltak. Ha valaki például egy márkás sportpulóvert szeretne vásárolni, bőven rákölti ugyanezt a összeget, sőt, legtöbbször jóval többet is.
Ha pedig a vásárlókat nézzük, Andrásék szerint úgy a közönség fele az, akit tényleg érdekel, miből és hol készünek a ruhák – ők is főként nyugati országokban, az anyatejjel együtt szívták magukba a környezettudatos életmódot. A vásárlók másik csoportja viszont csak a színek és formák miatt veszi meg a ruháikat.
Bár most átalakulóban a webshop – nincs könnyű dolga, aki új Touch Me Not pulóverben szeretné átvészelni a hűvösebb nyári estéket –, Budapesten a Budai vár szomszédságában található Prezent boltban – ahol egyébként kifejezetten fenntartható magyar termékeket (férfi és női ruházat, táska, lakberendezés és papíráru stb.) vehetünk –, és a Király utcai Lollipop Factoryban azért beszerezheti a saját darabját, de Ausztriában is gyakran találkozhatunk velük, főként bécsi és grazi vásárokon.
Hogy milyen ötleteket tartogat még Dea, András és a Touch Me Not?
"Izgalmas terveket szövünk a textilhulladékaink hasznos felhasználására, illetve új termékkategóriákon is gondolkodunk. Szeretnénk minél több helyen megjelenni a jövőben, de a legfontosabb, hogy mindent ugyanilyen gondossággal és odafigyeléssel tudjunk elkészíteni.
Ez is érdekelhet:
Egy pályázatnak indult, de társadalmilag is hasznos szívszerelem lett belőle. A Remodel története számunkra a nagybetűs sikersztori.
(Fotók: Touch Me Not)
Sáhó András | ruha | minősítés | sapka | varrás
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!