Egy gabonasiló volt a múlt század legjelentősebb cseh építésze, Josef Gočár egyik első terve. Száz évnyi folyamatos őrlés után a malom leállt, és most önálló kulturális-közösségi városrészként születik újjá, megnyitva korábban sosem látott tereket, és megőrizve a nyers indusztriális elemeket.
Csehország egyik nemzeti kulturális műemlékét egy közel százezres városban találjuk, Prágától mintegy 50 kilométerre keletre. Pardubice központjában, a Chrudimka-folyó partján monumentális malomépület áll: Josef Gočár építész egyik első terve, amit 1909-ben adtak át a Winternitz testvérek megrendelésére.
A komplexum 1924-ben egy gabonasilóval bővült, ezt alakították át tavaly a Prokš Přikryl architekti tervei alapján.
Az automata malmok több mint száz éven át, 2013-ig folyamatosan működtek, majd rövid kihasználatlanság után 2016-ban barnamezős területté nyilvánították, ahol kulturális–közösségi városnegyedet alakítanak ki.
Ez a terület több épületből és intézményből áll, két galéria, a helyi iskola tanműhelye, információs központ, siló), melyeket térköves rész köt össze. Mindegyik épületet más-más építész tervei nyomán újítottak fel, így egy szerves, eleven terület jött létre a városrészben.
Az ipari funkcióját száz év után elhagyó Silót közösségi térnek szánták. A felső terem színházi- és más előadások, koncertek, közösségi események helyszíne lesz; a tetőterasz új kilátópont a városra, amihez egy bárt is építettek. Az újonnan hozzáférhető gabonatárolókban szintén kiállításokat rendeznek, míg a siló földszintje fedett közösségi tér lett. Még az alagsort is kihasználták, oda különböző kiszolgáló létesítményeket – például nyilvános vécéket – telepítettek.
Gočárnak köszönhetően – akit a 20. század legnagyobb cseh építészeként tartanak számon – a malmokat kezdettől fogva nem tekintették pusztán ipari épületnek, inkább valódi épületgép volt, a Gočár-féle külső héj mögött a vázszerkezettel és az őrlési technológiával.
Az épület egy erődbe rejtett gépezet misztériumát sugározza, ami alól az 1924-ben hozzáépített gabonasiló sem kivétel.
Most egy átfogóbb koncepció kedvéért leleplezték a titkot: az épületet megnyitották a tér felé, ahogy a területet is a város felé. A főbejárat megnyitása egy szabadon hozzáférhető nyilvános teret eredményezett, továbbá átjárhatóvá vált a földszint mindkét oldala. Újra megnyitottak továbbá egy korábban megmagyarázhatatlan módon befalazott jókora bejáratot is.
A belső tér hangulatát a láthatóvá tett gabonatárolók határozzák meg. Egyetlen központi mag szervezi a benti közlekedést, akárcsak régen, a legnagyobb változás pedig a korábbi gépterem helyén kialakított hall az 5. emeleten. Ez a hall ugyanúgy akadálymentes lett, ahogy az egész épület, a tetőteraszt is beleértve. Odabent minden a függőlegesség érzetét erősíti: a földszint és a csarnok üvegbeton padlólemezei átengedik a fényt minden szinten;
szinte saját alvilágot alkotnak a földalatti terek, amelyeket az első feltárások után gondoltnál jóval mélyebben lévő oszlopok feltárásával jöttek létre.
Szintén újonnan hozzáférhetőek a második emeleti gabonatárolók belső részei, ahol láthatóvá válik a siló lényege.
A visszafogott belső átalakítás hagyja érvényesülni az eredeti ipari jelleget, színeket, téglaborítást csak a homlokzaton alkalmaztak. Minden régi felület megmaradt, beleértve a válaszfalak lebontásakor keletkezett különböző fúrásnyomokat és sérüléseket is. A sztenderd anyaghasználat betartja azt az elvet, hogy a kiegészítések nem állnak ellentétben a régivel.
Végeredményben az épületet a saját eredeti erényei, a monumentalitása és a racionalitása alapján fejlesztették tovább.
Automata malom
Építészet: Prokš Přikryl architekti
Megrendelő: Automatic Mills Foundation
Helyszín: Pardubice, Csehország
Fotók: Petr Polák, petrpolakstudio.cz
Átadás éve: 2023
Beépített terület: 357 m²
Bruttó alapterület: 1848 m²
Hasznos alapterület: 1131 m²
indusztriális | dizájn | ipari műemlék | malom | Prokš Přikryl architekti
Jön az a különleges fesztivál, amelyen minden ízében megélheted a Márton-napi hagyományokat
Megfogni a jövő építőit – Bálint Attila-interjú
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!
