Málta igazi kincsén nincsenek buta szabályok, csak szabadság

Gozo a legendás Kalüpszó szigete Homérosz Odüsszeia eposzából. Olyan kicsi, hogy két óra alatt körbetekerhető, mégis tucatnyi külföldi választja otthonául. Gozo ugyanis maga a nyugalom és a kaland egyszerre.

Málta kisebbik szigete mindössze tizennégy kilométer hosszú és hét kilométer széles, egy valódi szabad paradicsom. Aki Máltára érkezik, ne is időzzön sokat ott, hanem induljon azonnal a legközelebbi komppal Gozóra!

Gozo tele van itt letelepedett angolokkal. Egyszer egyedül maradtam a tengernél. Órákon át néztem, ahogy az idős gozitánok, azaz a helyi férfiak és nők november végén vihogva mennek be úszni a tengerbe. Szalmakalapban. Órákig úszkálnak, aztán kijönnek, és a parton eszegetnek a lemenő nap fényében a sólepárló medencék között.

A gozói sót a tengerparton százszámra, még a római időkből származó medencékben párolják, ezek a medencék fantasztikusan festenek, és kiváló fotótémát is szolgáltatnak.

Gozo a kalandsportok kedvelőinek paradicsoma is, híres arról, hogy sok helyen lehet megmászni a tengerparti sziklákat. Ha esetleg a helyiek segítségére lenne szükségünk, akkor a sziklamászók központját kell keresnünk. Itt a mászókalauzt is beszerezhetjük, amit nem könnyű Gozón megvásárolni.

Szinte gond nélkül lehet kempingezni bárhol, a vadászszezont kivéve. Akkor is szabad persze, csak érhetnek minket kellemetlen meglepetések.

Hajnalban mi is lövöldözésre ébredtünk az Azúr ablak közelében felvert sátrunkban. Félelmetesnek hangzik, de nem veszélyes, mert csak madarakra vadásznak, vagyis jó esetben felfelé lőnek. Rossz hír viszont, hogy sok vadász már a hajnali vadászatkor ittas, tehát nem biztos, hogy tudja merre van a fenn, s merre a lenn.

Autót bérelni ajánlatos a szigeten, főleg akkor, ha kempingezni akarunk. A buszközlekedés kiszámíthatatlan, ellenben az autóbérlés nagyon olcsó. Biztosítást feltétlenül ajánlott kötni, mert az utak minősége elég rossz, ezért a potenciális defektek száma igen magas.

Legjobb kempinghely a tengerpart: gond nélkül lehet sátrat verni akár közvetlenül víz mellett is.

Homokos partból kevés van, ezért igen népszerűnek számítanak, tehát ha nyugalomra vágyunk, inkább a sziklák közötti öblöket érdemes keresnünk.

Mivel a sziget lakói is a mórok és szicíliaiak leszármazottai, az ételválaszték kicsit olaszosnak és arabosnak is mondható. A legtutibb hely a pékség, ahol isteni cuccokat kapni: például a tonhalas-borsós pitét, vagy a spenótos-ricottás változatot, melyek bőven elégnek bizonyulnak egy ebédre, ráadásul egy óriási pite mindössze egy euróba kerül. A desszertek az arab édességekhez hasonlóan túlzottan édesek, de azért érdemes tenni velük egy próbát.

Gozo legjobb pizzériája egy pékségben működik, amit kívülről nem is lehet nagyon látni. Mivel az összes helyi ide jár, nyilvánvaló, hogy tudnak valamit. Három eurót kóstált egy példány, úgyhogy vettünk is mindenfélét isteni töltött péksütemények társaságában. Annyira istenkirály volt a pizza, hogy az utcán ettük meg az összeset. A másfél euróért a pizzériában árult bor ellenben nem igazán jött be.

Általános igazságként megállapíthatjuk, hogy Gozón a pizzával nem lehet mellélőni.

Ha pedig a főként tengeri halakból és az arab konyha keverékéből álló helyi ételekre vágyunk, tegyünk egy próbát a Ta Tonával.

Angelina Jolie Brad Pitt-tel itt, Gozón, a Mgarr ix-Xini kanyonban forgatta A tengernél (By the sea) című filmjét, ami a kapcsolatuk válságáról szólt. A kanyon azonban nem csupán erről híres, mert amúgy fantasztikus sziklamászó hely is. A Flying Dutchman például egy pazar szakasz, de a kanyon tele van még jobbnál jobb mászóutakkal. Amikor kimásztunk, éppen vadásztak, úgyhogy kicsit paráztam, nehogy eltaláljanak. Ezt Gozón meg kell szokni.

Aludni Gozo egykori leghíresebb látványosságához, az Azúr ablakhoz mentünk Dwerja Baybe, ahol hatalmas, sziklás és lapos part fekszik. Itt bárhol felállíthatjuk a sátrat, garantáltan senki sem fog zaklatni. A parton rengeteg homokbarlang rejtőzik, a fő látványosság mégis az ablak, aminek a tetejére ki lehet sétálni. A lemenő nap fényében csodálatos látványt nyújt. A partokon végig lehet boulderezni, azaz kötél nélkül mászni, ami nem nehéz, de annál fotogénebb dolog.

A hely két híres filmben is szerepelt: a 2010-ben bemutatott Titánok harcá-ban és a 2002-es Monte Cristo grófjá-ban. Az Azúr ablak tetejére tilos és életveszélyes volt már akkor is rálépni, ugyanis az összeomlásától lehetett tartani. 2017 márciusában sajnos be is következett a katasztrófa: a természeti csoda hatalmas robajjal a tengerbe zuhant. Amikor ott jártunk, még állt, és sikerült is megvárnom a megfelelő fényeket ahhoz, hogy lefotózzam. Itt egyébként csónaktúrára is benevezhetünk, pláne, hogy a víz alatti barlangokba csak így lehet eljutni.

Nagyon szimpatikus helyi emberek eveznek velünk, akiktől szinte mindent megtudhatunk a máltai kultúráról.

A gozitánok igen közvetlenek, szeretik megosztani történeteiket. Nem találkoztam olyannal, aki ne lett volna maximálisan segítőkész. Ha kell, motorra pattanva mutatják az utat, néha úttalan utakon, mosolyogva, ellenszolgáltatás nélkül. Egyszerűen süt belőlük az a mediterrán országokra jellemző dolce vita érzés, amit mi nem igazán tudunk. Errefelé jut idő az élet élvezetére, és ez egy-két nap alatt ránk ragadhat, ha hagyjuk.

A leglátványosabb mászáshoz egy másik sziklaablakot vettünk célba – itt az ablak tetejéről kell kötéllel leereszkedni a standokhoz. Ha nagyok a hullámok, elég félelmetes lent állni, ráadásul hallani sem nagyon lehet semmit. A sziklaablakok teteje remek mászóhely, de annyira védtelen a vadászok sörétjeitől, hogy jobbnak láttuk az autókkal elbarikádozni magunkat.

Gozo pazar hely, biztosan nem utoljára látogattuk meg. Arrafelé nincsenek buta szabályok, csak a szabadság. Igazi gozitán dolce vita.

(Fotók: a szerző)

sziklamászás | sziget | málta | kirándulás | tengerpart