Sötétség a csillogás mögött – A gyémántipar titkai

A gyémánt időtlen idők óta az elérhetetlen luxus és gazdagság szimbóluma. A drágakövek királynője több szempontból is különleges: egyrészt a legkeményebb, természetben előforduló ásvány a földön, másrészt az egyetlen drágakő, amely csak szénatomokból áll. A világ felső tízezre persze nem a különleges fizikai és kémiai tulajdonságaiba szeretett bele – sokkal inkább a csillogásába, fénytörésébe, színszórásába, és a csillagászati árába.

Marilyn Monroe óta tudjuk, hogy "a gyémánt a nő legjobb barátja", de arról keveset hallani, hogy mi van a csillogás mögött. A gyémánt ékszerek tényleg megérik a pénzüket? Honnan jönnek? Ki szabja meg az árukat? Milyen eljárással tökéletesítik őket? Utánajártunk!

Amit a gyémántokról és a gyémántkereskedelemről nem szívesen mesélnek

A világ legértékesebb gyémántlelőhelyei Afrikában találhatók, a gyémántpiac pedig közel sem olyan idilli, mint ahogy azt a drágakő csillogása sugallja. A világ gyémántpiacát ugyanis finoman szólva manipulálják: több mint száz éven át néhány család, köztük a dél-afrikai Oppenheimer tartotta kézben a kereskedelmet, a forgalomba kerülő gyémántok 99%-a tőlük származott.

De ugorjunk egy kicsit vissza, egészen a dél-afrikai Kimberleyig, ahol ma is egy hatalmas gödör – a neve is Big Hole, azaz Nagy Lyuk – a legkeresettebb turistalátványosság. Itt kezdődött ugyanis a gyémánt újkori története, körülbelül 140 évvel ezelőtt, amikor két testvér, Johannes Nicholas de Beer és Diederik Arnoldus de Beer farmjáról kiderült, hogy értékes gyémántlelőhely. A testvérpárt ugyan nem érdekelte a gyémánt, és eladták a birtokot, de a területen rövidesen megkezdődött az értékes drágakő utáni hajsza.

A kezdetek kezdetén, a mai hatalmas lyuk helyén álló dombot parcellákra osztották, amelyeket gyémántásók bérelhettek ki a meggazdagodás reményében. 1872-ben már több mint 50 ezer ember ásott naphosszat gyémánt után kutatva – miközben folyamatosan sújtották őket bányászbalesetek, küzdöttek az ivóvízhiánnyal, és a mostoha időjárási viszonyokkal. A bányászat első éveiben gyakoriak voltak a lázadások is a kezdetleges bányásztársaságokká verbuválódott csapatok között, egészen addig, amíg 1888. március 13-án Cecile Rhodes, John Rhodes és Alfred Beit vezetésével megalapították a De Beers Consolidated Mines Limited vállalatot. A cég nem csak összefogta a munkásokat és stabilizálta a gyémántipart, hanem monopóliumot is szerzett a gyémántkereskedelemben – amit kis túlzással a mai napig élvez. 

Kimberleyben 1914-ig folyt a kitermelés: ez idő alatt 22 millió tonna földet fésültek át, és csak 3 tonna (14 504 566 karát) gyémántot találtak.

De ami ennél sokkal fontosabb a sztoriban, az maga Cecile Rhodes, aki rájött, hogy a forgalomba kerülő gyémántok mennyiségét erősen korlátozni kell, nehogy elértéktelenedjen a drágakő. Ez pedig egyetlen célt szolgált: hogy a gyémántkereskedők – köztük ő maga is – piszkosul meggazdagodhassanak.

Szomorú, de az, hogy a gyémánt egy igen ritka drágakő, csak mesterségesen fenntartott illúzió. És pontosan ennek az illúziónak fenntartására kezdte el anno Cecile Rhodes felvásárolni a gyémántásóktól a drágaköveket, és kizárólag annyit adott el belőle, amennyit muszáj volt. Ha valaki esetleg új gyémántbányát talált, azt azonnal megvette, nehogy túl sok gyémánt kerüljön a piacra.

Az 1888-ban megalapított De Beers még ma is óriási hatást gyakorol a világ gyémántüzletére, bár a vállalat a közel másfél évszázad során sokat változott: több mint 80 évig egyet jelentett az Oppenheimer családdal, mígnem 2011-ben eladták 40%-os tulajdonrészüket a bányászati ​​óriás, Anglo American plc-nek, potom 5,1 milliárd dollárért. Így már ez a vállalat a De Beers legnagyobb arányú tulajdonosa, mellettük mindössze a botswanai köztársaság birtokol 15%-ot. De nem csak a cégen belül ilyen hangzatosan a számok – a De Beers a világ gyémántkereskedelmének továbbra is kb. 40, egyes források szerint pedig 60-70%-át bonyolítja.

Az egészben a legszebb, hogy nemcsak a föld gyémántbányáinak jókora része tartozik a De Beershez, hanem a kövek rajtuk keresztül is kerülnek piacra.(Például a Magyarországon is kapható Forevermark gyémántok is a De Beerstől származnak.) Kizárólag a cég által elfogadott kereskedők vásárolhatnak, és hogy ki, miből és mennyit kap, azt a De Beers dönti el.

Csakúgy, mint az árakat, amit évtizedek óta úgy határoznak meg, hogy egy egyszerű eljegyzési gyémántgyűrű a mindenkori havi átlagbér kétszerese legyen (természetesen az amerikai bérekhez viszonyítva), bárhol a világon.

A De Beers huszonöt országban van jelen gyémántjaival, bányászattal pedig Botswanában, Namíbiában, Tanzániában, Dél-Afrikában és 2008 óta Kanadában foglalkozik. A munka ezekben a bányákban annyira szigorú, hogy több száz méter mélyen is minden mozzanatot kamerák figyelnek. A felszínre hozott és átmosott törmelékben naponta több ezer karát gyémántot találnak, amit komoly kiváltságot élvező, megbízható csiszolóműhelyekbe visznek.

Az egyik leghíresebb közülük a Rubinek csiszolóműhely Johannesburgban, de vannak műhelyek New Yorkban, Amszterdamban, Antwerpenben, Londonban, és Tel-Avivban is.

A bekerülő nyers gyémántoknak itt aztán a 90%-át először félbe vagy akár még több részre vágják, így két vagy több csiszoltat tudnak belőle elkészíteni. Csak a különleges darabokat csiszolják eredeti nagyságukban.

Hogy születik a gyémánt?

Alapvetően a gyémántok kialakulása négyféleképpen lehetséges:

• aszteroidabecsapódással
• meteorithullással (mindkét esetben a földre hullott kőzetek esetleges gyémánttartalma adja a bányászható drágakövet)
• természetes képződéssel, nagy nyomáson (4500-6000 MPa), magas széntartalmú anyagokból, átlagosan 900-1300°C közötti hőmérséklet-tartományban, 150-300 km mélyen (a földkéreg kontinentális lemezei alatti litoszférikus köpenyrészben)
• nem magas hőmérsékleten, az óceáni lemezek tektonikus mozgásának és az óceán nagyobb nyomásának hatására (ezek aztán vulkáni aktivitással kerülhetnek a felszín közelébe)

De ennél sokkal fontosabb a darabolás, és a csiszolás...

A gyémánt különleges, mert egyetlen elemből áll: szénből. Az átlátszósága, a csillogása, a fénytörése, a színszórása viszont mégis egyedülálló. A tökéletes gyémánthoz viszont rengeteg munka vezet. A gyémántok legtöbb esetben nem érik el az egy karátot. Néhány karátos kövek még elő-előfordulhatnak, de a 20 karáton felüliek már igazi ritkaságok, a 100 karátot meghaladók pedig világszenzációk.

A karát egyébként a gyémántok esetében a kövek súlyát jelenti (1 karát=200 mg), de a drágakőként felhasznált gyémánt értékét nem csak a súlya, hanem a 4C alapján határozzák meg: Colour (szín), Clarity (tisztaság), Carat (tömege karátban) és Cut (csiszolás).

A gyémánt keménysége miatt ugyan összetörhetetlen, de bizonyos irányokban már akár gyenge ütésre is darabokra esik, mivel az oktaéder sima lapjai könnyen elválnak egymástól, azaz a gyémánt kitűnően hasad. Ezt a tulajdonságot használják ki a kövek megmunkálásakor is.

A hasítás mellett – ami csak ritkán alkalmazható – a másik lehetséges mód a gyémántok darabolására a fűrészelés, kizárólag kisebb daraboknál. Korábban kézzel végezték ezt a munkát, és akár hónapokig eltartó folyamat volt, amelynek során több karátnyi olajos gyémántport használtak fel a fűrészlap bevonására. Ma már létezik gépi fűrészelés, de egy egykarátos kő átfűrészelése így is körülbelül nyolc-tíz órás művelet, a nagyobb kövek átvágása pedig sokszor napokat vesz igénybe.

A gyémántok csiszolása

A gyémánt a szerkezetéből adódóan csak fazetták, azaz síklapok kialakításával munkálható meg. Ezeknek a sílapoknak a célja, hogy a gyémánt a fényt több iránya visszaverje, vagy épp a kő belsejébe vezesse.

A leggyakoribb csiszolási formák:

• briliáns (kerek),
• smaragd (csapott sarkú téglalap),
• princess (négyzet),
• ovális,
• Marquise (hegyes ovális),
• körtealak,
• és a szívalak,
  de még számos más csiszolási forma létezik.

Az összes közül viszont egyértelműen a briliáns a legismertebb és a leggyakrabban használt csiszolási mód.

A gyémánt keménysége egyébként valamennyi természetben is előforduló ásvány keménységét messze felülmúlja, ezért csak saját porával csiszolható. A Mohs-féle keménységi skála 10. fokán áll, és kilencvenszer keményebb, mint az előtte álló korund.

A gyémánt keménységét csak a kristályosodott bór és a mesterségesen előállított karborundum keménysége közelíti meg, amelyek a korundnál keményebbek. Az újabb kutatások szerint azonban keményebb a gyémántnál két természetesen előforduló ásvány, a wurtzit-bórnitrid és a lonsdaleit, de ezekről annyira kevés információ áll rendelkezésre egyszerű, földi halandók részére, hogy kár lenne megfosztani a gyémántot a címtől.

New York és Antwerpen, a gyémántvilág fővárosai

A gyémántkereskedelem minden más üzletnél jobban épít a bizalomra, az adott szó erejére. A gyémántkereskedelem egyik központja a belgiumi Antwerpen, ahol a világ gyémánttermelésének 80%-a megfordul, a másik pedig New York, ahol a drágakövek nagy részét értékesítik.

De itt, New Yorkban működik az egyik gyémánttőzsde is, ahova egyszerű, földi halandó nem léphet be – kizárólag meghívóval, szinte kihalásos alapon lesznek új tagjai. A tőzsde főépületében található a gyémántkereskedők klubja, kétezer taggal a soraiban, és van a tőzsdén belül elveszett gyémántok részlege is, amely olajozottan működik. De ugyanígy van saját rendőrsége, étterme és bankja is. Nem kellenek ügyvédek, egy kézfogás a garancia. Egyetlen hivatalos papír van csupán, amely a gyémántról minden fontos információt tartalmaz.

A gyémántkereskedelem szempontjából fontos helyszín London is, hiszen Johannesburg mellett ott található a De Beers székháza, ahol keresztülfolyik a világ gyémántkészletének legnagyobb része – ott válogatják szét a gyémántbányáikból ideszállított köveiket.

A mesterséges gyémántok

Az elmúlt időszakban a gyémántok iránti kereslet annyira megnövekedett, hogy azt bányászattal – és legfőképp a kibányászott drágakövek piacra bocsátásával – nem tudták és akarták követni. Így indult útnak egy újabb iparág, ami a gyémánthoz kapcsolódik, a mesterséges gyémántok előállítása. Az első szintetikus gyémántokat már az ötvenes években megjelentek, de napjainkban, köszönhetően a fejlődő technológiának, egyre csak nő a mesterséges gyémántok mennyisége és minősége.

A leggyakrabban az ún. High Pressure High Temperature – HPHT (nagy nyomás, magas hőmérséklet) technológiával előállított gyémántok ma már olyan kiváló minőséget képviselnek, hogy sokszor tapasztalt szakemberek is csak komoly laborvizsgálatokkal tudják eldönteni, természetes vagy mesterséges kővel van dolguk.

A világ piacvezető mesterséges gyémánt előállítója a Gemesis Corporation, egy magántulajdonban lévő cég Sarasotában, Floridában.

A Gemesis azontúl, hogy kiváló minőségű, színtelen és színes gyémántokat állít elő, jóval alacsonyabb áron kínálja őket, mint a De Beers a kibányászott természetes gyémántokat.

A cég a versenyelőnyt egyébként abban látja, hogy számos előnye van a mesterségesen előállított gyémántoknak a bányászott, és természetes folyamatok útján előállított gyémántokhoz képest, például:

• alacsonyabb az áruk,
• a bányászat negatív környezeti hatásai a mesterséges gyémántok esetében nem jelentkeznek,
• nem tapad vér a gyémántokhoz, illetve nem egy mesterségesen manipulált piacról származnak,
• a Gemesis által létrehozott gyémántokat lézergravírozású azonosítóval látják el (bár ez már a többi gyémántra is igaz)

Ha valahol, itt tényleg nem lenne közhelyes a "gyémántok világáról" írni, mert a gyémánt egy külön univerzum, egy szerteágazó, kusza érdekekkel teli luxuscikk, ami mindezek ellenére gyönyörű, és amíg világ a világ, biztos lesz kereslet, ahogy szabályozott, csillogó, már-már vakító kínálat is.

(Megj.: mivel a számadatok elérhetősége erősen korlátozott, bizonyos adatok pedig régebbi statisztikákon alapulnak, előfordulhatnak torzulások.)

oppenheimer | bányászat | nagy sztori | new york | de beers