Close
Kétkerekű autó? Furcsa, de már 1967-ben megcsinálták

Kétkerekű autó? Furcsa, de már 1967-ben megcsinálták

A hatvanas évek végén sem tűnt futurisztikusabbnak, mint ma.

A motoros kétkerekű a motorkerékpár, a négykerekű pedig az autó. Vannak ugyan több kerekű motorok és háromkerekű vagy több mint négykerekű autók, de azért az alaphelyzet ez. Persze minden korban vannak olyanok, akik nem fogadják el a fennálló rendet.

Így volt ezzel Thomas O. Summers és Alex Tremulis is: előbbi giroszkóprendszereket tervezett a haditengerészet számára, utóbbi pedig különböző autógyártóknál dolgozott, kettejük munkájának gyümölcse nem is lehetett más, mint egy autószerű, giroszkóp által stabilizált jármű – 1967-ben!

Bal oldalon Alex Tremulis, aki hagyományos autógyáraknál szerzett tudását használta fel az egyáltalán nem hagyományos koncepcióhoz

Aki a sztorit nem ismeri, az is láthatja, hogy a hasonló kétkerekű autók nem lepték el az utakat. Ennek azonban nem az az oka, hogy a Gyro–X csak két futurista által egy műhelyben összeszerelt próbadarab volt: Summers és Tremulis mellett több befektető is bízott a projektben, mai árfolyamon több mint másfél milliárd forintnyi összeget invesztáltak a fejlesztésbe, de hiába: a Gyro Transport Systems 1970-ben csődbe ment.

A Gyro–X akkori észak-amerikai mércével rövidnek számított, mi a 4,7 métert azért nyugodtan nevezhetjük rendes autóhossznak, az alig több mint egyméteres szélessége viszont a többi autóhoz képest értelmezhetetlenül keskeny. Egy, a vezető mögé szerelt Mini-motor hajtotta, a stabilitásáról pedig az orr-rész vezetőhöz közeli felébe szerelt, több mint fél méter átmérőjű giroszkóp gondoskodott. Amikor a motor beindult, a kocsi két kerékre állt, és a támasztókerekei automatikusan behúzódtak. Az elv remek, a megvalósítás kezdetleges volt: utazósebességnél kellemetlenül billegett a karosszéria, a rendszer tökéletesítésére azonban nem volt idő és pénz, és talán akkoriban tudás sem.

A Gyro–X beltere. Szokatlanul kevés ülőhely, ritka sok műszer

Bár a kisebb lég- és gördülési ellenállású, az egyéni közlekedést segítő – egyszemélyes – autónak lehetett volna létjogosultsága, végül csak a prototípus készült el belőle. Egyedisége ellenére rossz sors jutott neki: a tulajdonosok váltották egymást, a Gyro–X-ből eltűnt a giroszkóp, kapott két ronda kereket hátra, hogy ne dőljön fel.

Végül – szerencsére – a Lane Motor Museumhoz került, ahol hat év alatt sikerült helyreállítani. A giroszkóp megalkotásában egy olasz cég segített, amely luxusjachtokba gyárt ilyeneket, hogy stabilan szeljék az óceánt. A Gyro–X végül tökéletesen újszerű és működőképes lett, néha meg is járatják – legfeljebb 50 km/h sebességgel, azt mondják, gyorsabb haladáshoz az egész autót át kellene tervezni –, az idei Concorso d’Eleganza Villa d’Estén is ott volt, helyszíni tudósításunk egyik képén is szerepel.

Ez is érdekelhet:

(Fotók: Lane Motor Museum, Getty Images)

Close