Egy olyan világban, ahol a pénz és a hatalom messze túlnőtte az emberi kapcsolatok és a létezés alapvető kérdéseinek fontosságát, és ahol a hír egylényegű a negatív információval, kellenek pontok az elrugaszkodáshoz – a ma 69 éves japán író, Murakami Haruki regényei pedig tökéletesen biztosítják hozzá az ugródeszkát. A jeles dátum okán kicsit beleástuk magunkat a Murakami-világba, és hoztunk is három olyan könyvet, melyek a mi téli könyvlistánkon szerepelnek.
Szürrealista valóság. Talán ezzel a két szóval írható le leginkább a japán író, Murakami Haruki történeteinek misztikus világa. Hogy mi hajtja ezt a misztikumot, és miért ragad magával észrevétlenül milliónyi embert világszerte?
Bár a '49-ben, Japánban született Murakami Haruki szülei japán irodalmat tanítottak, Murakamit már fiatal korában is a nyugati kultúra vonzotta. Olyan írók és zenészek voltak rá nagy hatással, mint Kurt Vonnegut, Günter Grass, a Beatles, Elvis Presley és a Beach Boys. Ezek után nem meglepő, hogy írói világa sem korlátozódik Japánra és a keleti kultúrára – bár mindenképpen táplálkozik belőle. Történetei mégis sokkal inkább a misztikus kelet és a forrongó nyugat találkozásából születnek, ahol a japán díszletek között sokszor egy Beatles-szám vagy épp jazz szól aláfestő zeneként. A Murakami történeteiben megjelenő szürreális valóság sokak számára elsőre idegennek hathat, de elmélyedve az író sajátos, mágikus történeteiben, lassan az olvasó számára is elmosódnak a fikció és a valóság határai, és észrevétlenül válik ez az idegen világ a saját valóságunkká.
Minden egyes története egyedi, újabb és újabb ajtókat nyitva meg egy titokzatos világba, de persze – ahogy sok író esetében – az ő világában is vannak visszatérő, hamisítatlan, murakamis elemek: a magányos, színtelen életet élő főhős férfi; a rejtélyes, törékeny nő; a macska; a sötétség és a zene. A japán motívumok ellenére azonban művei a felszínen zajló történetek mögött mindig egyetemes kérdéseket feszegetnek: mi az emberi lét értelme? Mit jelent a boldogság és a siker? Mi is a lélek pontosan, és hogyan költözik belénk? Ez csak néhány Murakami számos kérdése közül, melyekre megszállottként keresi a választ, gondolkodásra késztetve az olvasót, azaz minket is.
Murakami történetei – amelyek Japánban és nemzetközileg is bestsellerek, és több millió példányban kelnek el –beszippantanak: oldalról oldalra haladva mélyedünk el a sokszor több szálon futó kacifántos történetekben, melyek észrevétlenül mozognak a valóság és a szürrealitás vékony határán. Nehéz lenne kiemelni a legjobb írásait, így – mielőtt a 2017-es Killing Commendatore regénye, vagy a Men without women hét történetből álló gyűjteménye magyar fordításban is megjelenik – hoztunk három olyan korábbi regényt, melyek mindegyike más aspektusból mutatja be az olvasó számára a Murakami-világot.
Norvég erdő
Murakami nemzetközi ismertségét ez az 1987-ben megjelent regény hozta el, mely címét egy Beatles-számról kapta (Norwegian Wood). A legrealisztikusabb könyveként számon tartott történetnek a címadó dal a kiindulópontja, mely felidézi a magányos főhősben, Toruban az első szerelem emlékét... és itt hirtelen vissza is csöppen az emlékeiben élő, húsz évvel ezelőtti valóságba, az 1960-as évek forrongó diákéveinek popzenés mindennapjaiba. A Tokióban játszódó történetben Toru érzelmektől és vágyaktól túlfűtött, viharos barátságokkal teli fiatalságának világába csöppenünk, ahol újraéli a felnőtté válás nagy döntéseit.
„Ha azt olvasnám, amit a többi ember, gondolkodni is csak úgy tudnék, mint ők.”
Kafka a tengerparton
Ha a Norvég erdő a legrealisztikusabb, akkor a Kafka a tengerparton pont az ellenkezője: itt bontakozik ki talán a legjobban Murakami metaforikus világa, teljesen elmosva a határokat szürrealizmus és realizmus között. A regény – melynek angol változata 2005-ben a top tíz között szerepelt az USA-ban – két, látszólag egymástól teljesen független szereplő történetét mutatja be. Az egyik szál a páratlan, míg a másik a páros fejezetekben bontakozik ki és szövődik egybe fejezetről fejezetre, észrevétlenül sodorva a második világháború sérüléseit soha ki nem heverő félszeg, egyszerű öregembert, Nakatát az oidipuszi végzet elől menekülő tizenöt éves fiú, Tamura Kafka felé.
„Az embert – persze bizonyos mértékig – meghatározza a hely, ahol született és nevelkedett. A gondolkodása, érzései valahogy kapcsolatban vannak a tájjal, a hőmérséklettel, a széllel.”
Sötétedés után
Murakami legutóbbi, 2016-ban megjelent regénye sokkal tömörebb és kevésbé kidolgozott elődeihez képest: a regény mindössze egy tokiói éjszaka történetét dolgozza fel két testvérpár, az álmából felébredni képtelen gyönyörű Eri, és az elalvás elől menekülő, bűntudattól gyötört Mari történetén keresztül.
A regény fejezetei az idővel kézen fogva haladnak és visznek egyre mélyebbre az éjszakában, ahol új dimenziók és új törvények uralkodnak. Mindezt a misztikumot Murakami a rá jellemző klasszikus filmek és jazz kíséretében tálalja.
„Éjjel az éjszaka ideje érvényes. […] Fölösleges ellenkezni vele.”
Ez is érdekelhet:
Felméry Lili, a Magyar Nemzeti Balett magántáncosa elbűvölő egyéniség: éteri szépségű, kedves és – nem tudunk jobb szót: classy. Beszélgetés táncról, szenvedélyről, önbizalomról, és arról, ami nélkül egy karácsony sem lehet tökéletes.
(Fotók: Roadster, Getty Images)
emberi lét | könyv | Murakami Haruki | szürrealizmus | japán | Beatles
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!