Hegedűs 2 László a mai napon lett hetvenöt éves.
Hegedűs 2 László munkái leginkább a Bálint Endre-i, kissé groteszk montázstechnika folytatójának tekinthetők. A kollázsaiban és montázsaiban egyfajta poszt-szürrealista gondolkodás jellemző (Bálint mellett René Magritte, Max Ernst nevét is említhetjük). Gyakran használ kiegészítő objekteket: a gombok – a csoportképeken az arcok ekvivalensei –, bakelitlemezek, dominók, cseresznyeszemek, mérőlécek stb. szerves részeivé válnak a képeinek. A többszólamúság érvényes művészetére. A vizuális műfajokban és az irodalom területéről alkotott gondolkodása és eszközhasználata, már a hetvenes évektől túlmutat a „csak fotográfus”, a „csak filmes”, és a „csak képzőművész” műfajokon – írta róla egy kritika.
Hegedűs 2 egy multimediális művész. Munkássága létezésünk legfontosabb aspektusait érinti – az idő múlását, az örökkévalóságot és az emlékezést. Hegedűs alkotásaiban egyformán jelen van a képi és a tartalmi összetevő; gyakran említik meg a filozófiát munkásságával összefüggésben – minden műve egyfajta filozófia gyakorlat, vagy filozófiai esszé.
Helena Musilová, művészettörténész
Kedves László, május 4-én tölti be 75. születésnapját, ami egy jubileumi szám. Milyen érzésekkel tekint vissza az eltelt évtizedekre? Történik valamiféle belső számvetés, vagy a 75 is csak egy szám?
Ami az eddigiekről lényegében és tömören elmondható, az nosztalgikus, egyben lehangoló tapasztalatokkal terhes. A számvetés, ha a társadalmi időt veszem alapul, folyamatos, eközben az én időm (a lehetőségeim függvényében) alkotómunkával telik el. A 75 is egy szám, esetemben éppen a születési évszámom. Ami az évtizedeket illeti, azt a honlapom adatain kívűl az öt albérlet és két kollégiumot, leszámítva a „helyszínrajzomon” követhető (zárójeles megjegyzéssel). Nagyhalász,150-1964 (Játék, rajzolás, iskola és traumák.) PÉCS, 1964-1968, Művészeti Gimnázium. (Beatles, hosszú haj stb. igazgatói.), Budapest, 1968-1970, Kirakatrendező Iskola. (Buda és Pest.), Nyíregyháza, 1970-71 (Kirakatok kiporolása). Pécs, 1971-1973. Baranyamegyei Moziüzemi Vállalat (3-6-9 x 2 méteres filmreklámok transzparensek készítése, letépése, készítése, letépése…) Kecskemét, 1973-1986, Pannónia Filmstúdió kecskeméti műterme. (Szakmai díjak, munkaviszony megszüntetése.) Budapest, 1976 Magyar Iparművészeti Főiskola, (Befejezetlen.). Széesfehérvár, 1986-2019. (Társadalmi és emberi tapasztalatok.) 2019 Csákberény, (Alkotómunka, lét és a fenttartása, kert-természet, évszaktevékenység, séta és szótlan beszélgetés a Teremtőivel.)
Ön Munkácsy-és Balázs Béla díjas vizuális művész, aki az egész életét az
alkotómunkának szentelte, mi a véleménye az életről, művészetről, filmről, mi az ön definíciója?
Időnként, cetlikre, majd a számítógépembe írom, ha valami megfogalmazódik bennem, egyszerűbb, ha ezekből beidézek. A művészet valami a gyerekkorból, valami az ifjúságból, valami az elmúlásból és valami az örökkévalóságból. (1996) Az élet dolgai: hétköznapi, szellemi, természeti. Idézet a hétköznapi életből: Ti csináljatok úgy, mintha azok lennétek, mi meg majd elhisszük. (2000) Az én mozgóképeimnek nem mondanivalója, hanem látnivalója van. Filmjeimben nem történeteket jelenítek meg, hanem a gondolatokat, érzéseket, fogalmakat transzformálok látvánnyá, vizuális történetté. A mozgókép az én felfogásomban vizuális értékeket hordozó állóképek megmozdult változatai. Műfajában és technikájában egyediek, olyan mozgóképversek, melyek mozgóképmontázs formában, a manuális és digitális képalkotás szimbiózisában vizuálisan fogalmazza meg az alkotás, a létezés, a lét képletét. Ez nem azt jelenti, hogy számomra más felfogásban készült film értéktelen. Léteznek nagyon jó és nagyon ritka "szöveges" filmek is. (Az érték egyik jellemzője, hogy ritka.) A jó művek ritkák, kisebbségben vannak, ezért a művészet megítélése sohasem lehet demokratikus, ez a művészet végét jelentené, hanyatlása pedig akkor kezdődik, amikor a művészet értékrendjét érdekcsoportok határozzák meg. (1990/2008) Csak az tud adni, aki képes rá. (2002)
Ahhoz, hogy a matematikában 2 legyen a végeredmény, végtelen variáció létezik. Ezeket a verziókat én vizuálisan, intuitív módon végzem el, aminek eredménye a kép. (2004) Az emberek életét a lehetőségeik, képességeik, kapcsolataik, függvényében, érdekeik, jellemeik, vágyaik, tapasztalataik irányítják. Az alkotó ember életét pedig a kreatív látás, hallás, gondolkodás és az intuíció teszi sorsa által kiszolgáltatottá. (2004) A tehetségtelenséget „értékesíteni”, értékként bemutatni, ideiglenesen az érdekeltek és a média stb. kapcsolatainak bevonásával lehet, aminek a hitele látszólagos, annyit ér, amennyit a fénymásolt bankjegy. (2008) Hiteltelenséggel elért becsvágy, nemigen, csak ideiglenesen marad fenn a felszínen. Mindaz, amit teszek és tapasztalok, az a látszatról az átlátásról és a látásról szól, arról, ami nem látható. (2005) Az igazság egy színes neon felirat, egy nem létező intézmény homlokzatán. (2022) Minden csak szín és forma, a jövő a jelenre hullva hull a múltba. (Minden csak színlelés és formalitás.) (2006) Érték, tehetség ide vagy oda érdek és kultúrpolitika a lektora. A felszín csak önmagát látja: médiagyárak látszat valósága, hitemnek az élet valósága lett az ára. (2013) Ha valaki repülni is tud, ne csodálkozzon azon, hogy ezt mások nem fogják észrevenni. Tisztelet a kivételes Embereknek (2023)
A Műcsarnokban 2014-ben volt egy nagyszabású kiállítása, miként összegezné ezt a tárlatot?
Az egyik teremben volt egy nagyméretű szöveg, ezt is inkább beidézném.
„Munkáim szuggesztív hatású képeire elsősorban az a jellemző, hogy transzformálom őket és ez által a képzelet műtárgyaivá válnak. Ezek a képek olyan belső hanggal vannak feltöltve, ami a szemlélőben hangulattá válik. A látvány tárgyi valóságán átszivárog a lét irrealitása. Elköszöntünk, majd emlékké változtunk. Én másképpen érzek és nézek rá a világra. Rendelkezem azzal az érzékkel, ami olyan képeket, képzeteket hoz létre, melyek túlmutatnak a hétköznapok, a hétköznapiság valóságán. Amit létre hozok, az egy csendes, esztétikummal is vállalt, transzformálással létrehozott, transzcendens világkép. Az élet dolgait szemlélem, rögzítem, vagy rátalálva átalakítom azt. Ez által válnak vizualitásom teremtményeivé. Olyanok ők, mintha mondanának valamit arról, amit gondolok a valóságról, a világról, a létről. Ez a valami, „a mintha” a lényegük ezeknek a képeknek. Ez az, amit én művelek, ez az, amit H2 a világról a képei által el akar mondani. Ez több mint a színek és formák képpé rendezett vagy „rendezetlen” összessége. Verbálisan ez úgy értelmezhető, mint például az a mondat, ami az idő múlásáról „beszél”, de a létről, létezésről szól: A jövő a jelenre hullva hull a múltba. Ilyen, és ehhez hasonló, az, ami H2 képei belső hangjával, vizuális artikulációjával, a kevesek magányával közölni akar. Virtuális virtuóz víziók, vizuális költészet, vizuális zene. Hegedűs 2 művei, képsorozatai az eltűnő létből, az önpusztító, ambivalens emberi világból kimentett hallhatatlan szerzemények.”
Áprilisban volt szintén a Műcsarnokban egy filmje, egy olyan kiállításon, amely a 111 éves magyar animációt ünnepli. Hol lesznek még láthatóak a mozgóképei?
Amit hézagosan és hiányosan sikerült láthatóvá tenni a képzőművészet és a fotó műfajában, az a film tekintetében még hézagosabb és hiányosabb. Ezt szeretném pótolni, még nem tudom hogyan, de ez már nagyon időszerű. Az első (1975) és most a legutolsó kiállításom (2025) is a film témájában valósult meg, aminek a sajtó infójából idéznék: A kivételes kreativitású vizuális művésznek ötven éve, 1975-ben, a Kecskeméti Megyei Művelődési
Központ aulájában volt első önálló kiállítása. A tárlaton fiktív népmese háttereit is kiállította, mely inspirálója, ötletadója lett a Magyar népmese sorozatnak. Ekkor készítette, az Egér a Marson című NSZK (Nyugatnémet), magyar koprodukció epizódjainak filmgrafikáit is. Ez volt a Pannónia Filmstúdió első nemzetközi sorozatfilm produkciója. A hátterek tervezésével, kivitelezésével Hegedűs 2 Lászlót bízták meg, ezt követően készítette el a népmese sorozat kezdő epizódjainak képi világát meghatározó filmháttereit, ami aztán a tehetség és ízlés függvényében folytatódott. 1980-ban a Fehérlófia című film háttérvilágának tervezésére,
elkészítésére kérték fel. Az impozáns, egyedi technikájú filmgrafikák határozták meg a film látványvilágát, enélkül nem lehetett volna olyan, mint amilyenné vált általa. A filmet Los Angelesben beválogatták minden idők 50 legjobb animációs filmjei közé. Ez volt az utolsó filmgrafikai munkája. 1977/79-ben elkészítette első szerzői animációs filmjét, Vázlatok
címmel. Ennek köszönhetően meghívták Franciaországba. Hazaérkezését követően több szerzői filmet nem készíthetett. 1986-ban munkaviszonyát „közös megegyezéssel” megszűntették. 1986-ban Székesfehérvárra költözik és folytatja alkotómunkáját a vizuális műfajokban, melyeket számos nemzetközi és országos díjjal ismertek el. Most Csákberényben él és vizuális ötleteit saját kutjából meríti.
Ön képzőművész, fotográfus, filmrendező, akinek az első kiállítása több mint 50 éve nyílt. Az elmúlt 40 évben a technológia hatalmas változásokon ment keresztül. Amikor ön kezdte a művészei pályafutását, még a videótechnika is újnak számított. Később megjelentek a személyi számítógépek, a képszerkesztő és vágó-programok. Ön
mindig is lépést tartott ezzel a fejlődéssel, kíváncsi vagyok, mit szól például a Mesterséges Intelligencia megjelenéséhez, és ahhoz, hogy egyesek szerint ezek a programok képesek művészetet létrehozni. Olyan művészek, mint a zenész Nick Cave, vagy a japán animációs rendező, Hajao Mijazaki már a feltételezést is sértőnek találja. Ön mit gondol?
Az én időm volt a fotó, ami a pillanat örökkévalósága ellenére, vagy éppen általa, árasztanak valamit az elmúlásból. A fényképezéssel együtt megjelent a fotók retusálása is, amivel technikai hibákat igyekeztek eltüntetni a képről. Volt mikor a retusálást egy-egy a felvételen szereplő személy eltüntetésére is alkalmazták. Ma és (korábban is) főleg a reklámokban,
folyóiratokban a látványt kozmetikázza, a test, arc hibáit tünteti el vagy idealizálja, de például a vizuális fake news sem nélkülözi. A mesterséges intelligenciával készült képek a nem létezőt létezővé „retusálja”. A fő kérdés, hogy ki, mire, milyen célra használja. Ha csak művészeti szempontból vizsgálom a lehetőségeit, akkor ízléssel, „egy bizonyos” intellektussal, kreativitással kimeríthetetlen az műalkotások létrehozása, ma inkább a
fantasztikumok megjelenítését látom, de giccses és zagyva képkonstrukciókat sem nélkülöző készítmények is születnek. Remélem, lesz még lehetőségem, hogy ez utóbbinak még megvalósíthatom az ellenkezőjét.
képzőművészet | évforduló | 75 | nagy sztori | hegedűs 2 lászló | születésnap
Hét dolog, amit ki kell próbálnod a legszebb horvát nemzeti parkban
Nagyvárosi kalandor a Volvótól
Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!
