Tényleg nem tanulunk. Még akkor is futunk a feladatok után, amikor kényszerpihenőre lett intve a bolygó lakosságának egy része. A FOMO ugyan eltűnik, de a folyamatos online jelenlét mégis felkavarhat, és ismét valami olyanba hajszolhat, ami kicsit sem egészséges. Mára négy kör mosást, a kerítés lefestését, minimum harminc oldal olvasást és a lakásban kiégett villanykörték kicserélését terveztem. Ébresztő, ez megint nem egy teljesítménypróba!
A megváltozott világ sok mindent elvett tőlünk, ez nem vitás. Ideiglenesen a négy fal közé ragadtunk, és hétről hétre arra leszünk figyelmesek, hogy egyre több apróságban leljük az örömöt. Én például fél órán át ücsörögtem tegnap a naplementét megelőzve a teraszunkon, mert egy különös és nagyon szép felhőátvonulást figyeltem. Mit figyeltem, leesett állal bámultam. Aztán közben jót mulattam magamban, hogy ez a szegény ember sarkifénye, ahogy a púderszín-barackos árnyalatú cirrus uncinusok (nyilván a jelenet után kutatásba fogtam) lassan vonulnak az elcsendesedett, madárdalos és flexzajos XVII. kerület fölött.
Egy jól sikerült ebéd, a maradék kreatív mentése, az ablakon betűző napsugár is eufóriát okozhat, apró sikereknek is jobban örülünk.
Ezáltal persze a kudarcok is csúfosabbak, de ezen van még mit dolgozni. Lassan tényleg vége a FOMO-nak, (Fear of missing out, vagyis a félelem, hogy kimaradunk valamiből), mert globálisan lettünk csendre intve. Itt van ugyan a #tbt vagy #throwback és #latergram, vagyis a múltbéli emlékek újraposztolása: mindenki a most annyira távolinak tűnő emlékeiből táplálkozik. Ezek lehetnek materiális dolgok, de leginkább most az élményekhez nyúlunk. Tehát közösen, kollektívan vannak értékes emlékeink, a jelenben ezek további gyűjtésére azonban nincs lehetősége senkinek, ebből pedig az következik, hogy nincs kényszeres megosztás, orr alá dörgölés, rosszabb esetben kérkedés, az ismerősökben való rossz érzés felébresztése, hogy ez nekik éppen nem adatik meg, vagy sosem lesz opció.
Megérkezett viszont egy újabb jelenség a karanténba. Amit már most utál mindenki.
Kényszerpihenőn vagyunk: van, aki szerencsés, és tud hova dolgozni otthonról, de ettől még felszabadult azért egy kevés idő, másokat sajnos egy időre kivontak a forgalomból.
És mit tesz az ember a rászakadt szabadidővel, még akkor is, ha azt nem önszántából kapta? Felhasználja valami hasznosra. Legyen az ház körüli munka, önképzés, sport, olvasás, elmélyedés, kultúrafogyasztás.
Egzotikus nyaralások képei, Amalfi egyik bisztrójában való Aperol-szürcsölős képek és videók; Insta-sztorik helyett most új műfajjal találkozhatunk. Kép a lemázolt kertkapuról, a felújított szekrénysorról, a megsütött kenyérről, felstócolt kiolvasott könyvekről, a bedurrant hasizomról. Nesze világ, én így töltöm a karantén idejét! És ez a produktivitás szuper és példás, inspiráló is lehet. De mi van akkor, ha hosszú ledolgozott évek után ez a hétfő-kedd-szerda nem arról fog szólni, hogy fugát takarítunk és online kurzust hallgatunk, hanem pokrócba csavarva filmet nézünk, ráadásul olyat, aminek semmi tanulsága? Vagy netán alszunk egy nagyot délután? Semmi. Semmi olyan, amiért rosszul kéne éreznünk magunkat.
Miért akarunk önmagunk hajcsár főnökévé válni még egy ilyen kényszerszituációban is?
Talán azért, hogy így is legyenek célok, megoldandó feladatok, hasznosnak érezzük magunkat. Ettől függetlenül nem túl szerencsés azért ostorozni magunkat, mert nem vagyunk olyan szuper háziasszonyok, mega barkácsemberek, született szülők, eredendő pékek.
Minden reggel új prognózisok jönnek... új jövendölések, hogy mikor lesz vége ennek. Kellenek a kapaszkodók, a kreatív elfoglaltságok, szórakoztató otthoni programok, aktivitások, de tényleg ne zsigereljük ki magunkat, és gondolatban se ostorozzuk a megfáradt elmét és testet sem! Egy biztos, ha más nem is, de időnk lesz.
Hogy mikor fogunk neki az online makramétanfolyamnak, a fürdőszoba átalakításának, az nem olyan szorongató, mint egy leadandó munka határideje.
Elég a stresszfaktor így is, kár lenne pluszban fegyelmezni és szigorral fordulni magunk felé! Ha fáradtnak, terheltnek érezzük magunkat, kérjünk segítséget, válasszunk reálisabb célkitűzéseket, és ne akarjunk mindent egy hétbe belesűríteni. Ha a három éve halogatott pincerendezés helyett jobban esik egy könyvvel tölteni a délutánt, senki sem fog leszúrni... magunkkal se tegyük meg!
Ez is érdekelhet:
Odafigyeléssel, türelemmel, és feszültségkeltés helyett előzékenységgel sokkal könnyebben elviselhetőek a nehéz percek.
(Illusztrációk: Getty Images)
pihenés | feladatok | koronavírus | fomo | relax | koronavírus-járvány
Liverpool után az otthonodban találkozhat a csúcsteljesítmény és a prémium életmód
A Leica-kamerás csúcstelefon, ami az utazók legújabb kedvence lesz
A frissen őrölt kávé nem csak a ráérős reggelek kiváltsága
Erdőterápia a zuhany alatt, avagy ilyen a stílusos lelassulás a Balatonnál
Gyászol a filmvilág: 78 éves korában meghalt Sam Neill
Egészen különleges kiállítás vonzza most mágnesként a műkedvelőket Barcelonába
Nyár, jó energiák, napfény és csillogás: a Roadster magazin legújabb száma nem kevesebbet ígér, mint hogy még magasabbra emeli ezt az önmagában is nagyszerű évszakot. A nyári lapszámunkban találkozunk a világhírű séffel, Nobu Macuhiszával, aki Robert De Niróval közösen több, mint hatvan hotel és étterem tulajdonosa. Beszélgetünk Makó Szilveszterrel, a hollywoodi sztárok sorával dolgozó fotóssal, és Szu Fudzsimoto japán építésszel is, aki korunk egyik legizgalmasabb alkotója. Elutazunk Marrákesbe, végigjárjuk a portugál El Caminót, és Erdélyben egy igazi tündérmesébe csöppenünk. A milánói dizájnhéten megcsodáljuk az új Hyundai-t, Koppenhágában megnézzük, milyen a pub, amit egy magyar vezet, és találkozunk a vicenzai mesterszabóval, Massimo Pasinatóval is.
Különleges csomagajánlatok itt!