Close
Sokkal több egy pipánál a bakancslistán – Bejárta a Himaláját egy kis magyar csapat

Sokkal több egy pipánál a bakancslistán – Bejárta a Himaláját egy kis magyar csapat

Indiába utazni Európából már önmagában is nagy kihívást jelent és izgalmas kalandokat sejtet. Ezt nemrég kilenc budapesti fiatal megfűszerezte egy magashegyi túrával a Himaláján.

Mindannyian nagy természetbarátok és legtöbbjük sportoló múlttal is rendelkezik, ilyesfajta tapasztalatoknak viszont szinte teljesen híján voltak.

Talán éppen ez jelentette a motivációt, hiszen igazán különleges élményekben csak akkor lehet részünk, ha időnként kilépünk a komfortzónánkból.

A csapat május 18-án kelt útra, hogy röpke harmincnyolc órás utazás után elérje a Dharali nevű apró falut Uttarakhand államban, Észak Indiában. A három repülőjárat (Budapest–Párizs, Párizs–Újdelhi, Újdelhi–Dehradun) és a tizenkét órás lélekvesztő – helyenként egysávosnak is alig nevezhető, szerpentines, szakadék széli, kőomlásos – autóút igazán megterhelőnek bizonyult a leglelkesebb utazó számára is.

A túra egy szent zarándokvárosból, Gangotriból indult, mely kicsivel több mint háromezer méter magasan fekszik a Bhagirathi folyó partján – utóbbi a Gangesznek, a hinduk szent folyójának fő forrása. Az út a folyó völgyének oldalában halad egészen az eredéséig, a Gaumukh gleccserig, amin átkelve elérhető a Tapovan plató négyezer-háromszáz méter tengerszint feletti magasságban.

A fennsík a Sivling hegy lábánál terül el, ahonnan pazar kilátás nyílik a Meru hegyre – a hindu és a buddhista kozmológiában ez az Univerzum központja –, valamint a Tapovan alatt elterülő gleccserre és a mögötte emelkedő Bhagirathi hegy három csúcsára.

Az indulást megelőző egy hétben aggasztó hírek érkeztek Indiából: nyolc éve nem látott hóvihar sújtotta a térséget.

A megkezdett túrák félbeszakadtak, a következőket törölték, a túrázókat kimenekítették. A magyar csapat itthonról követte az eseményeket, amiben nagy szerepe volt a szervezőknek is, akik a létező összes fórumon tájékoztatták a résztvevőket a legfrissebb hírekről. Indiában májusban tombol a nyár, a leesett hó még ilyen magasságban is hamar elolvadt, így a 21-én induló túrát már nem veszélyeztette az időjárás.

Ettől függetlenül a természet nagy úr, ha az időjárás kegyes, más csapásokra is lehet számítani. Sajnálatos módon a kettes és hármas táborhely közötti szakaszon egy földcsuszamlás elzárta az utat, a törmeléken és a folyón való átkelés is nagyon veszélyesnek számított volna. A hegyen dolgozók minden tőlük telhetőt megtettek egy ideiglenes útvonal kiépítésére, de sajnos a Tapovan fennsíkra való feljutás meghiúsult. Szomorú, de a társaság igyekezett a dolog jó oldalára koncentrálni: az élmények száma ezzel is nőtt.

Megtapasztalhatták azt, amit a nagy hegymászó expedíciókon résztvevők is sokszor átélnek, nevezetesen: a hegyen sokszor nem mi döntünk.

Látva a töretlen lelkesedést, a túra vezetője másnapra privát kirándulást szervezett nekik, amihez külön engedélyt kellett kérni a hatóságtól (hogy kilenc európaival letérhessen a kijelölt útról és felderítsék a környéket). Ennek eredményeként a csapat feljutott négyezer méter tengerszint feletti magasságba, ahonnan még inkább lenyűgöző kilátás nyílt a környező hatezres hegycsúcsokra.

Kuriózumnak számított a majd négyezer méter magasan elterülő Bhojbasa táborhelyen – ahol továbbjutás híján több napot is eltölthettek – a rögtönzött frizbibajnokság. Ilyen magasságban a levegő oxigéntartalma közel negyven százalékkal alacsonyabb, mint a tenger szintjén, ezért minden extra fizikai tevékenységet kétszer megfontol az ember. Ettől függetlenül nem kellett sokáig gondolkodni, mitévők legyenek, amikor a túravezető táskájából előkerült a frizbi. Meghúzták a vonalakat, vegyes csapatokat alakítottak a lelkesebb indiaiakkal, és sötétedésig játszottak. A többi táborlakó körbeállva a pályát csodálkozva figyelte az eseményt, bizonyára ritkán látni ott ilyet.

A Himalája után természetesen nem lehetett kihagyni India legnagyobb nevezetességét, így a többórás utazgatáshoz már hozzászokott társaság az utolsó napjukon ellátogatott a világ hét csodájának egyikéhez, a Tádzs Mahalhoz is.

– “Ami engem illet, a Himalája volt az egyik álmom, mégis minden elképzelésemet felülmúlta az utazás. Sokkal többet hoztam haza magammal, mint egy pipát a bakancslistámon. Imádtam az egész folyamatot a tervezéstől a megvalósításig. Bencével, aki az egész út ötletgazdája – ezért és a szervezésért is igazán hálásak vagyunk – hónapokig bújtuk a környékről szóló leírásokat, fotókat, videókat, és szinte naponta küldözgettük egymásnak a legjobb tartalmakat. Én már ezzel a túrával keltem, feküdtem. De a látvány és az ott szerzett tapasztalatok mégis leírhatatlanok. Végérvényesen a hegyek szerelmese lettem” – lelkesedett Dóri, az egyik résztvevő.

Ez is érdekelhet:

Close