Close
Sokkal több egy pipánál a bakancslistán – Bejárta a Himaláját egy kis magyar csapat

Sokkal több egy pipánál a bakancslistán – Bejárta a Himaláját egy kis magyar csapat

Indiába utazni Európából már önmagában is nagy kihívást jelent és izgalmas kalandokat sejtet. Ezt nemrég kilenc budapesti fiatal megfűszerezte egy magashegyi túrával a Himaláján.

Mindannyian nagy természetbarátok és legtöbbjük sportoló múlttal is rendelkezik, ilyesfajta tapasztalatoknak viszont szinte teljesen híján voltak.

Talán éppen ez jelentette a motivációt, hiszen igazán különleges élményekben csak akkor lehet részünk, ha időnként kilépünk a komfortzónánkból.

A csapat május 18-án kelt útra, hogy röpke harmincnyolc órás utazás után elérje a Dharali nevű apró falut Uttarakhand államban, Észak Indiában. A három repülőjárat (Budapest–Párizs, Párizs–Újdelhi, Újdelhi–Dehradun) és a tizenkét órás lélekvesztő – helyenként egysávosnak is alig nevezhető, szerpentines, szakadék széli, kőomlásos – autóút igazán megterhelőnek bizonyult a leglelkesebb utazó számára is.

A túra egy szent zarándokvárosból, Gangotriból indult, mely kicsivel több mint háromezer méter magasan fekszik a Bhagirathi folyó partján – utóbbi a Gangesznek, a hinduk szent folyójának fő forrása. Az út a folyó völgyének oldalában halad egészen az eredéséig, a Gaumukh gleccserig, amin átkelve elérhető a Tapovan plató négyezer-háromszáz méter tengerszint feletti magasságban.

A fennsík a Sivling hegy lábánál terül el, ahonnan pazar kilátás nyílik a Meru hegyre – a hindu és a buddhista kozmológiában ez az Univerzum központja –, valamint a Tapovan alatt elterülő gleccserre és a mögötte emelkedő Bhagirathi hegy három csúcsára.

Az indulást megelőző egy hétben aggasztó hírek érkeztek Indiából: nyolc éve nem látott hóvihar sújtotta a térséget.

A megkezdett túrák félbeszakadtak, a következőket törölték, a túrázókat kimenekítették. A magyar csapat itthonról követte az eseményeket, amiben nagy szerepe volt a szervezőknek is, akik a létező összes fórumon tájékoztatták a résztvevőket a legfrissebb hírekről. Indiában májusban tombol a nyár, a leesett hó még ilyen magasságban is hamar elolvadt, így a 21-én induló túrát már nem veszélyeztette az időjárás.

Ettől függetlenül a természet nagy úr, ha az időjárás kegyes, más csapásokra is lehet számítani. Sajnálatos módon a kettes és hármas táborhely közötti szakaszon egy földcsuszamlás elzárta az utat, a törmeléken és a folyón való átkelés is nagyon veszélyesnek számított volna. A hegyen dolgozók minden tőlük telhetőt megtettek egy ideiglenes útvonal kiépítésére, de sajnos a Tapovan fennsíkra való feljutás meghiúsult. Szomorú, de a társaság igyekezett a dolog jó oldalára koncentrálni: az élmények száma ezzel is nőtt.

Megtapasztalhatták azt, amit a nagy hegymászó expedíciókon résztvevők is sokszor átélnek, nevezetesen: a hegyen sokszor nem mi döntünk.

Látva a töretlen lelkesedést, a túra vezetője másnapra privát kirándulást szervezett nekik, amihez külön engedélyt kellett kérni a hatóságtól (hogy kilenc európaival letérhessen a kijelölt útról és felderítsék a környéket). Ennek eredményeként a csapat feljutott négyezer méter tengerszint feletti magasságba, ahonnan még inkább lenyűgöző kilátás nyílt a környező hatezres hegycsúcsokra.

Kuriózumnak számított a majd négyezer méter magasan elterülő Bhojbasa táborhelyen – ahol továbbjutás híján több napot is eltölthettek – a rögtönzött frizbibajnokság. Ilyen magasságban a levegő oxigéntartalma közel negyven százalékkal alacsonyabb, mint a tenger szintjén, ezért minden extra fizikai tevékenységet kétszer megfontol az ember. Ettől függetlenül nem kellett sokáig gondolkodni, mitévők legyenek, amikor a túravezető táskájából előkerült a frizbi. Meghúzták a vonalakat, vegyes csapatokat alakítottak a lelkesebb indiaiakkal, és sötétedésig játszottak. A többi táborlakó körbeállva a pályát csodálkozva figyelte az eseményt, bizonyára ritkán látni ott ilyet.

A Himalája után természetesen nem lehetett kihagyni India legnagyobb nevezetességét, így a többórás utazgatáshoz már hozzászokott társaság az utolsó napjukon ellátogatott a világ hét csodájának egyikéhez, a Tádzs Mahalhoz is.

– “Ami engem illet, a Himalája volt az egyik álmom, mégis minden elképzelésemet felülmúlta az utazás. Sokkal többet hoztam haza magammal, mint egy pipát a bakancslistámon. Imádtam az egész folyamatot a tervezéstől a megvalósításig. Bencével, aki az egész út ötletgazdája – ezért és a szervezésért is igazán hálásak vagyunk – hónapokig bújtuk a környékről szóló leírásokat, fotókat, videókat, és szinte naponta küldözgettük egymásnak a legjobb tartalmakat. Én már ezzel a túrával keltem, feküdtem. De a látvány és az ott szerzett tapasztalatok mégis leírhatatlanok. Végérvényesen a hegyek szerelmese lettem” – lelkesedett Dóri, az egyik résztvevő.

Ez is érdekelhet:

FOLYTASD EZZEL
Ezt a légitársaságot kerüljük, ha csak tudjuk
Nagyot újít a spirituális utazók egyik kedvenc úti célja
Rendeld meg a Roadster magazin 7. számát!
Friss lapszámunkban ismét megnövelt terjedelemben, 220 oldalon a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet. Felsorolni is nehéz, mennyi izgalmas történetet meséltünk el az új számban, de ha szeretnél többet tudni, akkor kattints ide az alábbi linkre! Megnézem, mert érdekel!
Close
HELLO, EZ ITT A
ROADSTER
Kövess minket a Facebookon!
Történetek, amiket nem fogsz elfelejteni!

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom