Indiába utazni Európából már önmagában is nagy kihívást jelent és izgalmas kalandokat sejtet. Ezt nemrég kilenc budapesti fiatal megfűszerezte egy magashegyi túrával a Himaláján.
Mindannyian nagy természetbarátok és legtöbbjük sportoló múlttal is rendelkezik, ilyesfajta tapasztalatoknak viszont szinte teljesen híján voltak.
Talán éppen ez jelentette a motivációt, hiszen igazán különleges élményekben csak akkor lehet részünk, ha időnként kilépünk a komfortzónánkból.
A csapat május 18-án kelt útra, hogy röpke harmincnyolc órás utazás után elérje a Dharali nevű apró falut Uttarakhand államban, Észak Indiában. A három repülőjárat (Budapest–Párizs, Párizs–Újdelhi, Újdelhi–Dehradun) és a tizenkét órás lélekvesztő – helyenként egysávosnak is alig nevezhető, szerpentines, szakadék széli, kőomlásos – autóút igazán megterhelőnek bizonyult a leglelkesebb utazó számára is.
A túra egy szent zarándokvárosból, Gangotriból indult, mely kicsivel több mint háromezer méter magasan fekszik a Bhagirathi folyó partján – utóbbi a Gangesznek, a hinduk szent folyójának fő forrása. Az út a folyó völgyének oldalában halad egészen az eredéséig, a Gaumukh gleccserig, amin átkelve elérhető a Tapovan plató négyezer-háromszáz méter tengerszint feletti magasságban.
A fennsík a Sivling hegy lábánál terül el, ahonnan pazar kilátás nyílik a Meru hegyre – a hindu és a buddhista kozmológiában ez az Univerzum központja –, valamint a Tapovan alatt elterülő gleccserre és a mögötte emelkedő Bhagirathi hegy három csúcsára.
Az indulást megelőző egy hétben aggasztó hírek érkeztek Indiából: nyolc éve nem látott hóvihar sújtotta a térséget.
A megkezdett túrák félbeszakadtak, a következőket törölték, a túrázókat kimenekítették. A magyar csapat itthonról követte az eseményeket, amiben nagy szerepe volt a szervezőknek is, akik a létező összes fórumon tájékoztatták a résztvevőket a legfrissebb hírekről. Indiában májusban tombol a nyár, a leesett hó még ilyen magasságban is hamar elolvadt, így a 21-én induló túrát már nem veszélyeztette az időjárás.
Ettől függetlenül a természet nagy úr, ha az időjárás kegyes, más csapásokra is lehet számítani. Sajnálatos módon a kettes és hármas táborhely közötti szakaszon egy földcsuszamlás elzárta az utat, a törmeléken és a folyón való átkelés is nagyon veszélyesnek számított volna. A hegyen dolgozók minden tőlük telhetőt megtettek egy ideiglenes útvonal kiépítésére, de sajnos a Tapovan fennsíkra való feljutás meghiúsult. Szomorú, de a társaság igyekezett a dolog jó oldalára koncentrálni: az élmények száma ezzel is nőtt.
Megtapasztalhatták azt, amit a nagy hegymászó expedíciókon résztvevők is sokszor átélnek, nevezetesen: a hegyen sokszor nem mi döntünk.
Látva a töretlen lelkesedést, a túra vezetője másnapra privát kirándulást szervezett nekik, amihez külön engedélyt kellett kérni a hatóságtól (hogy kilenc európaival letérhessen a kijelölt útról és felderítsék a környéket). Ennek eredményeként a csapat feljutott négyezer méter tengerszint feletti magasságba, ahonnan még inkább lenyűgöző kilátás nyílt a környező hatezres hegycsúcsokra.
Kuriózumnak számított a majd négyezer méter magasan elterülő Bhojbasa táborhelyen – ahol továbbjutás híján több napot is eltölthettek – a rögtönzött frizbibajnokság. Ilyen magasságban a levegő oxigéntartalma közel negyven százalékkal alacsonyabb, mint a tenger szintjén, ezért minden extra fizikai tevékenységet kétszer megfontol az ember. Ettől függetlenül nem kellett sokáig gondolkodni, mitévők legyenek, amikor a túravezető táskájából előkerült a frizbi. Meghúzták a vonalakat, vegyes csapatokat alakítottak a lelkesebb indiaiakkal, és sötétedésig játszottak. A többi táborlakó körbeállva a pályát csodálkozva figyelte az eseményt, bizonyára ritkán látni ott ilyet.
A Himalája után természetesen nem lehetett kihagyni India legnagyobb nevezetességét, így a többórás utazgatáshoz már hozzászokott társaság az utolsó napjukon ellátogatott a világ hét csodájának egyikéhez, a Tádzs Mahalhoz is.
– "Ami engem illet, a Himalája volt az egyik álmom, mégis minden elképzelésemet felülmúlta az utazás. Sokkal többet hoztam haza magammal, mint egy pipát a bakancslistámon. Imádtam az egész folyamatot a tervezéstől a megvalósításig. Bencével, aki az egész út ötletgazdája – ezért és a szervezésért is igazán hálásak vagyunk – hónapokig bújtuk a környékről szóló leírásokat, fotókat, videókat, és szinte naponta küldözgettük egymásnak a legjobb tartalmakat. Én már ezzel a túrával keltem, feküdtem. De a látvány és az ott szerzett tapasztalatok mégis leírhatatlanok. Végérvényesen a hegyek szerelmese lettem” – lelkesedett Dóri, az egyik résztvevő.
Ez is érdekelhet:
Tibet sokunk számára egyet jelent a rejtéllyel: távoli, misztikus és idegen föld, amely minden, amiért érdemes útra kelni. Beszéltünk egy modellel, aki nemrég végigélte a nagy kalandot.
nagy sztori | hegymászás | magashegység | india | túra | himalája
Egy jó tervhez is kellhet több perspektíva
–
Sulciová Silvia interjú
Skót nyár a ködös budapesti belvárosban – Ilyen a 2023-as év whiskyje
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!