Close
Extravagáns belsővel sokkolt bennünket a Hotel Clark

Extravagáns belsővel sokkolt bennünket a Hotel Clark

Ybl Miklós oszlopai és a japán marhahús békésen megfér egymás mellett Budapest legújabb szállodájában, ahol rábukkantunk a város legmenőbb fürdőkádjára is.

Budapest közepén, de akár azt is mondhatjuk, hogy az ország közepén épült fel a márciusban átadott Hotel Clark, elvégre csak néhány méterre található a 0 kilométerkőtől. Előtte hosszú évtizedekig egy foghíjtelek torzította a városképet a helyén, egyértelmű volt, hogy a közmondásosan „az ország legdrágább telkének” nevezett területét be kell építeni.

Éjszakai megvilágításban a hotel homlokzata

Ellentmondásos feladat volt, mert a vár és a Lánchíd alkotta történelmi környezethez méltatlan lett volna egy átlagos új épület, ugyanakkor az említett környezet megbontása sem lett volna szerencsés választás.

Az oroszlánfejlogó magyar grafikus munkája

Végül a beruházók úgy döntöttek, kívül egy visszafogottabb, a környezetbe simuló homlokzatot adnak az épületnek, ez a cél lebegett tehát a tervező építész, Anthony Gall szeme előtt. Utána, ahogy az építkezésnél beruházóként és tulajdonosként is bábáskodó Scheer Sándor fogalmazott,

„inkább belül éltük ki magukat”.

Valóban, a budai butikhotel belseje alaposan átgondolt tervezéssel, részletes kidolgozással és egy-egy meglepő effekttel fogadta a Roadstert.

Üvegasztal a hallban
Legyen az étterem mindenkié!

Meghatározó feladatnak tekintették, hogy a hagyományosan nem túl jól működő szállodai éttermekkel ellentétben a Hotel Clarké a város részévé váljon, ugyanolyan természetes választás legyen egy átlag pestinek beülni oda, mint bárhová máshová.

A lazán kényelmes lobby elnyújtózásra csábít

Ehhez kellett egy különleges, egyedi koncepció, amit végül egy francia franchise, a Beefbar képében találtak meg. A Beefbarnak egy maréknyi étterme van a világ legmenőbb helyein, például Hongkongban, Monacóban és Mexikóvárosban. Különleges húsokat kínálnak – a híres japán Kobe marhát magunk is megízlelhettük –, de a pürék, szuflék, saláták, előételek és streetfoodok is az erősségeik közé tartoznak.

A budapesti Beefbar egy-két megoldása a most épülő párizsi számára is minta

Az első tapasztalatok szerint rá is találtak a helyiek az étteremre,

de ahhoz, hogy az elképzelés működhessen, építészeti megoldásokra is szükség volt.

Mindenekelőtt az étterem kiterjeszthető az utcára: gigászi, hatméteres felnyitható ablakai vannak, így csak a pillérek maradnak meg a homlokzatból, és óriási, nyitott tér keletkezik.

Hogy a szálloda használata ne a vendégek privilégiuma legyen, nagyobb szerepet adtak a közösségi tereknek: aki belép a kapun, nem ütközik nyomban a recepcióba – azt csak jóval beljebb, a hall oldalában helyezték el. Az étterem belmagassága pedig jócskán megnőtt, miután az eredetileg fölé tervezett szobákat „kihúzták”. Mindez egy sokkal extravagánsabb belső teret eredményezett.

A Beefbar belső építészete Emil Humbertet dicséri, világszerte ő felel az éttermeik dizájnjáért, ugyanakkor a hotel többi része Bara Ákos munkája. A koncepció nem tört meg, mivel a dizánjelemek adottak voltak, ahogy a felhasznált anyagok is (diófa, márvány, sárgaréz), továbbá a két fél kapcsolata zökkenőmentes volt.

Közvetlen kapcsolat a lobby és a Beefbar közt

Eredetileg az Ybl Miklós-féle Buda Takarékpénztár épülete állt a telken, az ebből megmaradt, gondosan restaurált oszlopsor a hallban látható; a hatása előkelő, de nem hivalkodó.

Ybl-oszlopsor a recepcióspult mögött
Beindult a biznisz

Az első hónapban hatvan országból érkezett mintegy 2500 vendég, lényegében teljes kihasználtsággal megy a hotel, ám ez még hangsúlyosan tesztidőszak. A cél inkább a jó, de nem maximális kihasználtság, viszont a jelenlegi nyolcvan-kilencven eurós induló árnál drágábban, mert a hotel üzemeltetői szerint Budapest régiós összevetésben túl olcsón adja a szállodai szobáit.

Kilátás az egyik szobából

De nézzük, mit kapnak ezért az árért cserébe a vendégek! Az első emeleten egy látványos üvegfolyóson sétálunk végig, amely az esti világításban óriási lámpaként is működik. Ellenben a többi folyosón némi meglepetésre alig dereng némi fény, a mellettünk elhaladó turisták is hasonlóan meglepve-mosolyogva állapítják meg ugyanezt.

Az üvegfolyosó rafináltan játszik a fényekkel

Annál nagyobb a meglepetés a szobákban, ahonnan elég ütős budapesti panoráma tárul elénk. A 86 szobás épületben kicsik, cserébe praktikusak a lakosztályok:

a Lánchíd még a fürdőkádból is látszik,

de ügyeltek arra is, hogy az udvarra néző szobákból se legyen unalmas a kitekintés. A hotel nem fogad vendéget 18 év alatt, nem tesznek kivételt, akkor sem, ha a szülők vállalják az együtt alvást.

Hátmosás még sosem volt ilyen lelkesítő

A fitneszteremben már a belépéskor is kapkodva vesszük a levegőt (persze a panoráma, már megint), és még a szaunában is lehet úgy ülni, hogy látszódjanak részletek a városból, tehát maximálisan kiaknázták a páratlan kilátást.

A város egyik legjobb panorámájú fitneszterme

Olyan részletekről se feledkezzünk meg, mint a vándormotívumként visszaköszönő oroszlánfej, Baska Barbara grafikusművész Lánchídra utaló munkája, vagy a jövőben a szállóvendégek számára biztosítani tervezett elektromos kerékpárok, amelyekkel kényelmesen felmehetnek majd a várba.

A szobákban is több helyen felbukkan a hotel logója

És még be kell lakni a tetőteraszt, amit a Beefbarhoz hasonlóan a városnak szánnak, teljes körpanorámával, rálátással tíz budapesti nevezetességre.

Egy whiskey a tetőteraszon?

A Hotel Clark jó rajtot vett, az épületet a homlokzata miatt szkeptikusan fogadók pedig bátran tegyenek egy sétát a belsejében, és lakják be maguk is az épületet.

Irány a város!

(Bujnovszky Tamás fényképeit a Hotel Clark bocsátotta rendelkezésünkre.)

Ez is érdekelhet:

Close