Ybl Miklós oszlopai és a japán marhahús békésen megfér egymás mellett Budapest legújabb szállodájában, ahol rábukkantunk a város legmenőbb fürdőkádjára is.
Budapest közepén, de akár azt is mondhatjuk, hogy az ország közepén épült fel a márciusban átadott Hotel Clark, elvégre csak néhány méterre található a 0 kilométerkőtől. Előtte hosszú évtizedekig egy foghíjtelek torzította a városképet a helyén, egyértelmű volt, hogy a közmondásosan „az ország legdrágább telkének” nevezett területét be kell építeni.
Ellentmondásos feladat volt, mert a vár és a Lánchíd alkotta történelmi környezethez méltatlan lett volna egy átlagos új épület, ugyanakkor az említett környezet megbontása sem lett volna szerencsés választás.
Végül a beruházók úgy döntöttek, kívül egy visszafogottabb, a környezetbe simuló homlokzatot adnak az épületnek, ez a cél lebegett tehát a tervező építész, Anthony Gall szeme előtt. Utána, ahogy az építkezésnél beruházóként és tulajdonosként is bábáskodó Scheer Sándor fogalmazott,
„inkább belül éltük ki magukat”.
Valóban, a budai butikhotel belseje alaposan átgondolt tervezéssel, részletes kidolgozással és egy-egy meglepő effekttel fogadta a Roadstert.
Legyen az étterem mindenkié!
Meghatározó feladatnak tekintették, hogy a hagyományosan nem túl jól működő szállodai éttermekkel ellentétben a Hotel Clarké a város részévé váljon, ugyanolyan természetes választás legyen egy átlag pestinek beülni oda, mint bárhová máshová.
Ehhez kellett egy különleges, egyedi koncepció, amit végül egy francia franchise, a Beefbar képében találtak meg. A Beefbarnak egy maréknyi étterme van a világ legmenőbb helyein, például Hongkongban, Monacóban és Mexikóvárosban. Különleges húsokat kínálnak – a híres japán Kobe marhát magunk is megízlelhettük –, de a pürék, szuflék, saláták, előételek és streetfoodok is az erősségeik közé tartoznak.
Az első tapasztalatok szerint rá is találtak a helyiek az étteremre,
de ahhoz, hogy az elképzelés működhessen, építészeti megoldásokra is szükség volt.
Mindenekelőtt az étterem kiterjeszthető az utcára: gigászi, hatméteres felnyitható ablakai vannak, így csak a pillérek maradnak meg a homlokzatból, és óriási, nyitott tér keletkezik.
Hogy a szálloda használata ne a vendégek privilégiuma legyen, nagyobb szerepet adtak a közösségi tereknek: aki belép a kapun, nem ütközik nyomban a recepcióba – azt csak jóval beljebb, a hall oldalában helyezték el. Az étterem belmagassága pedig jócskán megnőtt, miután az eredetileg fölé tervezett szobákat „kihúzták”. Mindez egy sokkal extravagánsabb belső teret eredményezett.
A Beefbar belső építészete Emil Humbertet dicséri, világszerte ő felel az éttermeik dizájnjáért, ugyanakkor a hotel többi része Bara Ákos munkája. A koncepció nem tört meg, mivel a dizánjelemek adottak voltak, ahogy a felhasznált anyagok is (diófa, márvány, sárgaréz), továbbá a két fél kapcsolata zökkenőmentes volt.
Eredetileg az Ybl Miklós-féle Buda Takarékpénztár épülete állt a telken, az ebből megmaradt, gondosan restaurált oszlopsor a hallban látható; a hatása előkelő, de nem hivalkodó.
Beindult a biznisz
Az első hónapban hatvan országból érkezett mintegy 2500 vendég, lényegében teljes kihasználtsággal megy a hotel, ám ez még hangsúlyosan tesztidőszak. A cél inkább a jó, de nem maximális kihasználtság, viszont a jelenlegi nyolcvan-kilencven eurós induló árnál drágábban, mert a hotel üzemeltetői szerint Budapest régiós összevetésben túl olcsón adja a szállodai szobáit.
De nézzük, mit kapnak ezért az árért cserébe a vendégek! Az első emeleten egy látványos üvegfolyóson sétálunk végig, amely az esti világításban óriási lámpaként is működik. Ellenben a többi folyosón némi meglepetésre alig dereng némi fény, a mellettünk elhaladó turisták is hasonlóan meglepve-mosolyogva állapítják meg ugyanezt.
Annál nagyobb a meglepetés a szobákban, ahonnan elég ütős budapesti panoráma tárul elénk. A 86 szobás épületben kicsik, cserébe praktikusak a lakosztályok:
a Lánchíd még a fürdőkádból is látszik,
de ügyeltek arra is, hogy az udvarra néző szobákból se legyen unalmas a kitekintés. A hotel nem fogad vendéget 18 év alatt, nem tesznek kivételt, akkor sem, ha a szülők vállalják az együtt alvást.
A fitneszteremben már a belépéskor is kapkodva vesszük a levegőt (persze a panoráma, már megint), és még a szaunában is lehet úgy ülni, hogy látszódjanak részletek a városból, tehát maximálisan kiaknázták a páratlan kilátást.
Olyan részletekről se feledkezzünk meg, mint a vándormotívumként visszaköszönő oroszlánfej, Baska Barbara grafikusművész Lánchídra utaló munkája, vagy a jövőben a szállóvendégek számára biztosítani tervezett elektromos kerékpárok, amelyekkel kényelmesen felmehetnek majd a várba.
És még be kell lakni a tetőteraszt, amit a Beefbarhoz hasonlóan a városnak szánnak, teljes körpanorámával, rálátással tíz budapesti nevezetességre.
A Hotel Clark jó rajtot vett, az épületet a homlokzata miatt szkeptikusan fogadók pedig bátran tegyenek egy sétát a belsejében, és lakják be maguk is az épületet.
(Bujnovszky Tamás fényképeit a Hotel Clark bocsátotta rendelkezésünkre.)
Ez is érdekelhet:
építészet | design | dizájn | szálloda | nagy sztori | butikhotel
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel

Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!