Vallomással indítok: szeretem a hagyományokat. És a hagyományosat is – ha ételekről van szó. Éppen ezért nagyon vártam a Várkert Bazár utcafrontján még tavaly nyáron megnyitott IDA Bistro február eleji sajtóebédjét, mert az addig innen-onnan felcsipegett információk és a görgetésben elém szaladt pillanatok egy nekem való helyet ígértek.
Igazából már az eleganciát és otthonosságot egyszerre sugalló miliő megvett, amihez még kellett azért a szerencsés együttállás is az időjárás részéről (napfényes, még kellemes hideg), plusz sokat hozzátett a tiszteletünkre picit átrendezett, hatalmas, kupolás belső tér. Így egy gyertyák tucatjaival csinosított, középre helyezett hosszú asztallal, halkan duruzsoló zongorajátékkal és megragadó panorámával üdvözöltek a hagyományok modern bisztrójában.
Ez a békebeliség pedig nemcsak a hangulatra, hanem – mint az nem sokkal később kiderült – az Osztrák-Magyar Monarchia ízvilágára építő hely alapkoncepciójára szintúgy jellemző. Az egykori sztárépítész, Ybl Miklós feleségéről elnevezett bisztróban egy mindenki számára érthető, szerethető, elérhető, egyszerű étlapot álmodtak meg Rácz Csaba head chef vezetésével és a régi nagy klasszikusokra alapoznak úgy, ahogyan azt annak idején mindenki szerette és ahogyan igazából el kellene készíteni ezeket a fogásokat. Manapság főzőműsorokban látott csavaroktól és trendi trükköktől mentesen.
Külön tetszett, hogy a gondolatiság mellett maga az étlap sincs túltolva és hogy ár-érték arányban remeknek mondható háromféle kóstolómenüt raktak rá; a magyaron gulyásleves, kacsacomb (vagy fogasfilé) és túrógombóc, a klasszik osztrákon marhahúsleves, majd mi más, mint borjúbécsi, meg császármorzsa, míg a vegetáriánuson grillezett kecskesajt, käsespätzle és almás pite mutatja magát.
Az alkalomra összeállított menü Katona Dániel séf szerint a soft opening időszakban működő IDA eddigi legkedveltebb fogásait tartalmazta. Nyitányként érkezett például selymes libamáj terrine zöldalmával és még szinte forró brióssal, ennek inverzeként üdítően hűs marinált pisztráng uborkával, tormával, majonézzel, aztán a családi ebédek MVP-je, a daragaluskával, zöldségekkel és marhahússal masszívan megpakolt húsleves.
Az omlós szarvasgerinc burgonyapürével, bébi répával és jus-vel nagyon passzolt ehhez a környezethez, míg a szó szerint habkönnyű Salzburger Nockerl (édes galuska) egy eddig számomra ismeretlen desszertvilágba vezetett be. Külön kell említeni még a borlapot, mert akadnak rajta máshol nem elérhető különlegességek; a 130 tétel fele magyar, 40 százaléka osztrák borokat tartalmaz.
Budapest első békebeli osztrák-magyar bisztrója tehát a tradíciót és a klasszikusokat írta fel az étlapjára, szóval, ha valamikor hagyományhiányom támad, biztosan benézek majd egy nagy adag modernizált nosztalgiára.
hangulat | budapest | békebeli | menü | családi | étterem
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!
