Így válhatsz te is kortárs műgyűjtővé

A magyarországi aukciós piac egyik vezető szereplőjeként a Virág Judit Galéria már több mint húsz éve a művészetimádók hazai fellegvára, ahol a legkülönlegesebb és legizgalmasabb kortárs alkotók művei kerülnek a kalapács alá. Ha imádod a kortárs művészetet, és esetleg már komolyabban fontolgattad, hogy te magad is a műgyűjtők párezres hazai elitjét gyarapítanád, akkor nem olyan sokára eljöhet a te időd, ugyanis egy egyedülálló online aukcióra készül a galéria. Kelen Anna művészettörténésszel beszélgettünk arról, milyen a műkereskedelem világa belülről, hogyan válhatsz te magad is műgyűjtővé, kik most a legvagányabb hazai alkotók, és arról, hogyan lehet egy Beverly Hills-i villában véletlenül belefutni egy száz éve elfeledett, kulcsfontosságú festménybe.

– Még néhány nap, és egy újabb izgalmas online aukcióval rukkoltok elő. Mit kell tudnunk erről az eseményről?

– Igen, november 15-én rendezünk egy kortárs online aukciót, a háború utáni és modern műveknek; tavaly volt az első ilyen tematikájú művészeti aukciónk, és várakozáson felül sikerült. A mostani online aukción a háború utántól a kétezres évekig bezárólag szerepelnek kortárs művek, kicsivel több mint száz alkotás, és körülbelül ezer licitáló.

– Milyen érzés egy ilyen nagy aukciót vezetni?

– Óriási adrenalinlöket, nagyon összetett figyelmet kíván. Tavaly már vezettem kisebb, tematikus kortárs aukciókat, de az őszi, nagy aukció igazi mélyvíz volt, ami előtt iszonyatosan izgultam. Szerencsére anyukám (dr. Virág Judit, a galéria alapítója – a szerk.) végig ott volt a színpadon, és támogatott a jelenlétével. Egy árverésvezető olyan, mint egy karmester: éreznie kell a teremben zajló energiákat. Komplex feladat figyelni a reakciókat, például azt, hogy meddig tartasz ki egy adott licitet.

És erre nincs tanfolyam: ezt az egészet menet közben, gyakorlat közben lehet csak megtanulni.

– A mostani katalógusotok olyan, mintha a 20. századi magyar művészek Bajnokok Ligája lenne. Mekkora munka egy ilyen volumenű aukció megszervezése?

– Nagyjából egy év megszervezni, és egész évben zajlik a felkészülés. Ezalatt körülbelül háromszáz tételt szűkítünk le száz alkotásra, amelyek szerepelnek az aukción. Mindig vannak vágyaink, hogy milyen nagy nevű magyar alkotóktól szeretnénk mindenképp egy-egy művet: olyan művészektől, akik nemzetközi viszonylatban is híresek. Ilyen például a londoni Tate Galériában kiállító Maurer Dóra, a New York Modernben kiállító Keserü Ilona, vagy épp Nádler István, akinek a párizsi Pompidou vásárolta meg egy művét.

A mostani alkotások közül nagyon szeretem Konkoly Gyula Második világháború című festményét. Ez egy különleges és gazdag pop-art mű, amiből lerí, hogy a művész mennyire követte a korát. Konkoly akkoriban Bécsben látott egy pop-up kiállítást a hatvanas években, és ezután készítette el ezt az alkotást, melyen a második világháborút is bedolgozza az alkotó a munkába. Konkoly művét pedig abszolút kontextusba tudjuk helyezni a legnagyobb amerikai pop-art művészek azonos időben készült alkotásaival.

Keserü Ilona cérnás képe is az egyik személyes kedvencem. Az alkotáson tetten érthető, hogy a művészt mennyire foglalkoztatták a nőiséggel kapcsolatos kérdések, nagyon kurrens mű. A művészeket a hatvanas években elkezdte érdekelni, hogy mi van az olajfestéken és a vásznon túl: kísérleteztek, tágították a hagyományos képzőművészeti határokat. Ez a varrottas cérna anyagú kép is ilyen kísérlet. Keserü pedig, számos magyar művész mellett, az utóbbi években nagyon sikeres pályát tudhat magáénak.

– Egy-egy művész komoly nemzetközi elismertsége mennyire jelenik meg egy-egy kortárs alkotás árában?

– Nagyon tetten érhető. Már tavaly érzékeltünk egy jelentős növekedést, és azóta folyamatosan emelkednek az árak. Mivel egy aukció transzparens, azaz mindenki számára látható, ezért mérföldkőnek számítanak az ilyen események egy-egy kortárs mű beárazásánál. Ez egyébként nem csak kortársakra jellemző:

ha egy alkotónak valamilyen neves közgyűjtemény, múzeum, galéria szervez kiállítást, az mindig jelentkezik a keresletben.

– A koronavírus-járványnak van hatása a műkereskedelmi piacra?

– Azonfelül, hogy tavasszal a műkereskedelem is zárlat alá került, pozitív értelemben hatott a járvány a műkereskedelemre; mi például idén ősszel tartottuk az egyik legsikeresebb aukciónkat. Nem tudjuk, mit hoz a jövő, de jelenleg dübörög a piac.

– A közelgő online aukción milyen darabok körül várható nagy háje? Milyen művekkel kapcsolatban nagyok az elvárásaitok?

– Nagy érdeklődés övezi Reigl Judit festményét, ő az egyik legsikeresebb magyar származású kortárs művész. Művei a világ legfontosabb múzeumainak, köztük a New York-i Modern Művészetek Múzeuma, a Metropolitan és a Guggenheim Múzeum, a londoni Tate Modern gyűjteményének részei. Mindenképp a húzónevek között van Nádler, Konkoly és Keserü, valamint Lakner László is, akinek tavaly 42 millió forintért kelt el festménye. Szintén fontos alkotó Bak Imre, akinek az egyik képét nemrég negyvenmillió forint fölött vették meg Varsóban:

ez a valaha volt legmagasabb ár egy jelenleg is Magyarországon élő magyar művész alkotásáért.

Emellett pedig azt is mutatja, hogy ezek a kortárs magyar művészek nemzetközi kontextusba is teljesen beilleszthetőek, és van rájuk nemzetközi kereslet.

– Mit gondolsz, mi az oka annak, hogy az említett művészeket mostanában komoly nemzetközi galériák kezdik felfedezni?

– Ennek több oka is van. Ahogy például az irodalomban is egyre nagyobb a modern művek térnyerése, ugyanez a tendencia megfigyelhető a képzőművészetben is. A mostani generáció nem feltétlenül egy Vaszaryt keres az otthonába, hanem jobban tud azonosulni egy Bak Imre-művel.

Mivel egy alkotás reflektál a korra, amelyben készült, a most élő, fiatalabb generáció jobban tud azonosulni a modernekkel, a háború utáni időszakkal.

Emellett a kortársak megfizethetőbbek is, mint a 20. század eleje. Az igazán drága művek világszinten továbbra is a klasszikusok, hazai viszonylatban Csontváry a legdrágább alkotó. Mivel a kortársakhoz sokkal kedvezményesebben juthatunk hozzá, ezért befektetésnek is nagyon jók, rengeteg bennük a potenciál: teljesen biztos, hogy ezek a művek meredek áremelkedés előtt állnak.

– A Virág Judit Galéria miben más a többi kortárs galériához képest?

– Mi egy széles spektrumú aukciósház vagyunk: a 19. század közepétől a kortársakig forgalmazunk műveket, és akárcsak a Sotheby’s, mi sem specializálódtunk egy-egy korszakra, néhány alkotóra. A galéria portfóliójának kialakításánál egyrészt a piac mozgását monitorozzuk: vannak olyan alkotók, akik markánsan részei az itthoni kánonnak, így nem kérdés, hogy bevesszük a műveiket. De szeretünk olyan, részben elfelejtett művészekkel kísérletezni, akikről tudjuk, hogy nagyon jó kvalitású műveket hoztak létre a maguk idejében. Ilyen például Paizs László, akinek nemrég csináltunk életmű-kiállítást. Provokatív, érdekes, kísérletező, izgalmas figura volt, akinek a családja segített a kiállítás megrendezésében.

– A családod révén kerültél a műkereskedelem világába. Már az elejétől egyértelmű volt, hogy itt lyukadsz ki?

– Egyáltalán nem! ELTE BTK-ra jártam, majd egy ideig külföldön éltem. De mindig érdekelt ez a világ, és éreztem, hogy szeretném kipróbálni. Ezért édesanyámmal megbeszéltük, hogy adunk magunknak egy évet, és ha jól megy, akkor elkezdek művészettörténetet tanulni. Hát, ennek már tíz éve.

– Vannak szakmai csúcsok, célok és mérföldkövek, amelyeket nagyon szeretnél elérni?

– Két, személyes vágyam van. Az egyik, hogy szeretnék egy olyan aukciót vezetni, ahol minden korábbinál magasabb áron kel el egy magyar festmény, vagyis az én kalapácsom alatt csattan az új aukciós rekord. A másik, hogy Patkó Károly festőművészről szeretnék rendezni egy életmű-kiállítást, és írnék róla egy monográfiát. Belőle írtam a szakdolgozatomat, és nagyon szeretném megtalálni a legfontosabb, mai napig lappangó képeit. Általánosságban nagyon foghíjasak még a legjelentősebb magyar festők életművei is. Főművekről nem tudjuk, hogy hol vannak, csupán reprókból vagy kiállítások régi, fekete-fehér fotóiról tudunk róluk. Nagyon izgalmas utánamenni ilyen alkotásoknak: sokszor ismerősök ismerőseinek ismerősei adnak egy tippet, máskor a régi katalógusokban feltüntetett tulajdonosok nevein indul el a nyomozás,

de van, amikor a puszta véletlennek köszönhető, hogy előkerül például egy Csontváry.

Olyan ez, mint egy izgalmas nyomozás, nagyon imádom. Megunhatatlan feladat, és fantasztikus dolgokat lehet találni, miközben a műkereskedelmi vonulat mellett hatalmas kulturális értéke is van annak, ha egy ilyen mű hazakerül. Így találtuk meg Kádár Béla két, fantasztikus méretű olajképét Los Angelesben. A festmények a húszas években készültek, mikor Kádár Berlinben élt, ott volt népszerű, és ott is cserélt gazdát nagyon sok képe, így gyakorlatilag a munkásságának ez az évtizede sokáig ismeretlen volt. Ahogy Kádár árai egyre magasabbak lettek, úgy került elő több és több képe. Egy ismerős küldött egy fotót Los Angelesből, és kiderült, hogy Kádár főművei lapulnak egy Beverly Hills-i luxusvillában.

Elutazni Los Angelesbe, belépni egy házba, és megpillantani ezt a két képet: ez olyan felejthetetlen élmény, amitől a mai napig libabőrös leszek.

– Ha valaki még csak fontolgatja a műgyűjtést, mit tanácsolnál neki?

– Elsősorban azt, hogy tájékozódjon! Ne vegyen semmit, mielőtt tájékozódott volna! Beszélgessen galériásokkal, nézegessen és kutasson, mielőtt befektet egy-egy alkotásba! Mellesleg nem kell a legdrágábbak közül vásárolni, vannak már pár százezer forintért is nagyon jó kvalitású kortársak, akik befektetésnek is szuperek.

És ami nagyon fontos, hogy nem lehet úgy gyűjteni művészetet, hogy ne szeretnéd.

Először lehet, hogy szigorúan befektetési szempontokból indít valaki, de előbb-utóbb biztosan beszippantja a művészet világa. Ezekkel a művekkel együtt élsz: ez a nagy különbség egy részvényhez vagy ingatlanhoz képest. Ilyenkor egy darabot vásárolsz meg itt a történelmedből, a kultúrádból. Éppen ezért teljesen más egy gyűjtői viszony: itt muszáj, hogy domináljanak az érzelmek is.

– Mi a legjobb a műgyűjtésben?

– Az értékmegőrzés. Egy szelet történelem, kultúra, kordokumentum lesz így a tiéd. Minden gyűjtemény, legyen az két-három darabból álló vagy sok száz alkotásos portfólió, egyfajta személyes vallomás;

kifejezünk vele valamit arról, hogy milyenek vagyunk, és mit gondolunk a világról.

További információk a galériáról és az aukcióról:

• Virág Judit Galéria
• A Galéria Facebook-oldala
• Az esemény honlapja
• Az esemény Facebook-oldala
• Az aukció katalógusa

kelen anna | budapest | nagy sztori | műgyűjtemény | műkereskedés