Síelésre márciusig, utána tavaszi túrázásokra tökéletesen megfelelő Ausztria magyarok által kedvelt, de mégis radar alatti célpontja, Murau.
Sokan tartják úgy, hogy Magyarország legjobb sípályája nem az eplényi vagy a mátraszentistváni, hanem a kreischbergi. Dehogy miért lenne magyar ez a stájerországi kisváros? Nos, azért, mert 1, relatíve közel van a határhoz, és rengeteg honfitársunk veszi célba. Úgyhogy bepattantunk egy csodás BMW 330i-be, hogy megnézzük, milyen is közelről mostanában a legmagyarabb osztrák sípálya és környéke.
A 42 kilométernyi pálya természetesen nem a legnagyobb Ausztriában, de ennek megvannak az előnyei is: nincs tömeg, ami a mainstream tömegturizmus világában valóságos luxusnak számít. A kék pályák 17, a pirosak 16, a feketék 9 km hosszúak. Itt állt működésbe Stájerország első és legerősebb tízszemélyes kabinos liftje, amely egy óra alatt akár háromezer főt is fel tud vinni a hegyre. Kreischberg kis havas ékszerdoboz: apró, csendes, kényelmes és otthonos.
Aki éppen szünetet tartana a síelésben, az is számos lehetőség között válogathat. Murau és környéke tavasztól nyárig rengeteg szabadidős programot kínál, de télen sem kell szomorkodni.
A 2140 méter magas Gstoder és az 1997 méteres Frauenalpe két olyan hegycsúcs, amire családok is benevezhetnek: könnyen járható túrútvonalakon lehet feljutni a csúcsokra, vagy azok közelébe. A jó hír, hogy nem is kell végigmenni a végcélig, már sokkal hamarabb remek kilátás tárul elénk.
Bringásoknak a Mura-folyó völgye jelent felefedezésre váró izgalmakat. A Murradweg 425 kilométer hosszú, a helyi szakasza 45 kilométer. Végig jól kiépített útvonal tele kölcsönzőkkel, szervízekkel, pihenőpontokkal, kiváló minőségű útburkolattal, a harapnivaló friss hegyi levegő pedig mindig adott.
Murau St Lorenzentől öt kilométer, egy klasszikus osztrák kisváros ez, amelyet még nem érintett meg a globális turizmus szele. Ami kávézó és étterem itt működik, az nem turisták, hanem a helyiek igényeit szolgálja ki. A város büszkesége a Murauer sörgyár, érdemes megnézni és felhörpinteni egy pohárral az épületen belül, de elsétálhatunk a száz méterre lévő Sörpatikába is, ahol a helyi finomság mellett egyéb különlegességeket is kóstolhatunk.
A Mura-folyó mellett andalogni hangulatos, a főteret a felújítás miatt most nem annyira ajánljuk, de felsétálni a kastélyig mindenképpen érdemes.
Másféle izgalmakat kínál a hegytetőn található Eagle étterem, amelyet trükkös építészeti megoldásai miatt egy James Bond-film díszleteként is el tudnánk képzelni.
Érdemes autóval felfedezni a környéket. A nagyjából 120-120 kilométerre fekvő Hallstatt Európa egyik legkülönlegesebb kisvárosa, Klagenfurt pedig Ausztria egyik legalulértékeltebb alpesi városa.
Aki pedig nagyobb pályákon síelne, és nagyobb pörgésre vágyik, annak irány az ország egyik legkedveltebb terepe, Schladming, ami az említett célpontoknál közelebb található.
Az útitársunk
Szögezzük le az elején: akad nagyobb, drágább, luxibb jármű a BMW palettáján belül, de olyan, mintha ezt a modell nagyon-nagyon szívügye lett volna a gyárnak. A számomra nem túl szimpatikus német arrogancia talán csak a hűtőrács macsóságában érhető tetten, a 330i azonban sokkal több, ennél.
Összességében egy végtelenül elegáns alkotásról beszélünk, de ez a kifinomultság elsőre cseppet sem szembeötlő, de ha kipróbálod, gyorsan ráérzel. Ez a középkategóriás limuzin masszív statement darab és csendes erődemonstráció, ami azt üzeni: ha a német autógyártás, és azon belül a BMW csúcsformában van, akkor majdhogynem utolérhetetlen kategóriát képvisel.
A négyhengeres (igen, négy, nem hat), 245 lóerős motor 5,9 alatt gyorsul fel százra, és akár 245 km/h óráig is simán elviheti valaki, ha akarja, (de ezt a megfelelő helyen próbálja ki.) Vezetési mód területén hozza a kötelezőket: háromféle fokozat közül választhatunk: eco a takarékosoknak, comfort a középutasoknak, és sport mód a sebesség szerelmeseinek. Dinamikus mozgás, szexi vezetési élmény, ami értelemszerűen autópályán csúcsosodik ki, nem pedig a városban közlekedve, de akkor sincs ok a panaszra, ha urbánus terepen közlekedünk vele. A display menüjében kalandozva jöhetünk rá, hogy mennyi mindent tud az autó, a pár napos teszt kevés ahhoz, hogy mélységében bevizsgáljuk ezeket. A vezetés élmény emeli az ergonomikus kialakítás, minden kézre esik, akár a kormányba épített funkciókról, akár a display kijelzőről van szó. Könnyen átlátható, felhasználóbarát, sima.
Hűtőrács a tesztautónk esetében fekete volt, a keskenységében van egy csipetnyi klasszicizmus, ugyanakkor progresszív is. Korábban az írtam, hogy agresszív a kinézete, de nevezzük inkább magabiztosnak. Tulajdonképpen az autó teljes megjelenésére ez a jellemző, tökéletes elegye a sportosságnak, a dinamizmusnak, a – BMW M szellemiség ott lüktet minden porcikájában. Mit látunk még, ha közelebbről vesszük szemügyre? Az M széria emblematikus indikátorai jelennek meg a biztonsági öv hímzésétől a Vernasca bőrkárpitból készült M Sport ülésekig, utóbbiak kényelmesek, nagyok, bőven van bennük mozgásterünk mindenfélére.
A 330i szerintem egy tökéletes autó, bár nyilván lesznek, akik azt mondják, hogy zavaróan kattog az index, és hogy a középső visszapillantót idegesítő állítgatni. Meg hogy nehéz átlátni a displayt. Nem elég nagy a csomagtartó. Igen, a váltót elég pöckölni. Aki máshoz szokott, annak lesznek elsőre kissé idegen részletek, de két hét alatt mindenhez hozzá lehet szokni, mindent meg lehet tanulni, azt is, hogy mi hol is található a digitális kijelzőn. Objektíven nézve ez az autó egy makulátlanul megvalósított koncepció, minden egyéb más csak szubjektív vélemény, homok a szélben.
A 330i-ben ülve azt érzed, hogy egy tökéletesen önazonos járműben ülsz: ez az autó pontosan az, aminek megálmodták. Minden részlete úgy valósult meg, ahogyan azt eltervezték, a részletek összessége pedig valami ellenállhatatlanul vonzó dologgá állt össze. Ha nem vagy BMW rajongó, ez lesz a kapudrog. Ha az vagy, újra beleszeretsz a brandbe.
(Fotó: Kőrösi Tamás)
kerékpár | ausztria | túra | murau | pályán kívüli síelés | bmw 330i
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!
