Fürjesi Csaba grafikus- és festőművész, tíz éve él Salzburgban. Munkái nevesebb hazai és nemzetközi galériákban szerepelnek, világszerte számos egyedi és csoportos kiállítása volt már, huszonhét éve vezet egy művészetelepet a Nógrád megyei Cereden. Művészetről, kétlakiságról, flow-élményről is beszélgettünk a művész Humánszinkron című, december 2-ig látogatható budapesti kiállítása kapcsán.
– Hogyan lettél festőművész?
– Ezt már sokszor kérdezték tőlem, de valahogy még soha nem tudtam mindent lefedő választ adni. Tág ez a dolog. Nem volt tudatos időpont, ez mindig itt állt mellettem, egyszerűen éreztem, hogy ehhez több közöm van, mint bármi máshoz. Mész az utadon és észre sem veszed, hogy ez már több, mint puszta időtöltés. Ebből veszed ki, ami a világban te vagy. Becsületes, munkába járós szakma ez is. Egy idő után átlényegül és nem lesz többé munka, hanem inkább valami más típusú létként éled meg. De bármi mást is csinálhatsz, ha tudatossággal vagy benne, akkor nem az időt kergeted, hanem egy más létállapotot élsz meg.
– Érdekes, hogy életrajzi adatok helyett a művésszé válással kapcsolatos érzéseidről mesélsz.
– Az érzéseket és a tudatosságot fontosabbnak tartom az életrajzi adatoknál. Mondhattam volna azt is, hogy 1977. márciusában voltam egy rokonunk műtermében, ami nagy hatással volt rám. Gyerekfejjel bevonzott, elvarázsolt és további érdeklődést váltott ki bennem. Ez a történet is igaz, de szerintem ez a része kevésbé fontos.
– Aki nem ismeri még a munkáidat, annak hogyan mutatnád be a saját művészetedet?
– Ha mindenképpen kategorizálni kellene, akkor úgy mondanám, hogy jellemzően egy posztmodern művészeti álláspontot képviselek, amelyben egyfajta személyes hangú látványalakításra törekszem. Munkáimmal inkább kérdéseket teszek fel. A reális és a szürreális egyszerre történik körülöttünk ennek a vizuális leképezése nagyon foglalkoztat.
Annyira többértelmű, paradoxon a világ, számomra érdekes, ha ebből egyszerre mélyebb összefüggések is megjeleníthetőek.
– Hogyan kerültél Salzburgba?
– A feleségem, Eszter Salzburgban nőtt fel. Tudatos családi lépés volt, hogy itt is élünk, közösen döntöttük el, ennek már több, mint tíz éve.
– Gyakran jártok Magyarországon is. A kétlakiság hogyan befolyásolja a látásmódodat?
– A kétlakiság más-más kulturális környezetet és más hagyományokat jelent, de ezek nagyon jól megférnek egymás mellett. Abszolút nem jelent határokat, sem fizikai, sem szellemi értelemben. A kétlakiság számomra inkább egy gondolkodási forma, rávilágított arra, hogy mit jelent a szülőföld és az otthon. Nálam ez nem esik egy helyszínre, de sok esetben jelent több erőt és szellemi teret. Nem kétlakiságnak élem meg, hanem ezt csinálom, ebben vagyok benne, ez egy életforma. Otthon és itthon számomra egy - ezeket nem lehet elkülöníteni egymástól.
Rengeteg barát, családtag és ismerős van Magyarországon és az Artcolony Cered művésztelep is ideköt, amit már huszonhét éve csinálok. Ezer szállal kötődök Magyarországhoz.
– Van különbség a magyar és az osztrák művészeti piac között?
– Nagyon más és ugyanakkor nagyon hasonló is a kettő. Minden országnak megvan a saját dinamikája és a forma, amit követnek, ezekkel kell tudni azonosulni, ehhez módosulni, alkalmazkodni. De bárhol is élsz a világban, nyitottságra van szükség.
– Hogyan hatott a művészetedre, hogy magyarként Salzburgban alkotsz?
– Mint alkotó a magyarságomat itt is meg kellett élnem és ez természetesen megjelenik a munkáimban is, a tartalom, a motívumok és az engem foglalkoztató témák szintjén is. Azt is értelmezem itt, hogy mélyen az alkotói folyamat szempontjából pontosan mit jelent, hogy magyar vagyok. Ilyen aspektusból a budapesti műtermemben korábban így nem elemeztem magam. De ez az új perspektíva sok mindent megvilágított és sokat adott hozzá a művészetemhez is. Alapjában a művészet nyelve univerzális, de mindkét kulturális környezet természetesen hatással van rám, emellett a változás nyomai is és ezek önelemző folyamatai szintén.
– Tíz év után mondhatjuk, hogy osztrák művész vagy?
– Nem, inkább úgy mondanám, hogy magyar-osztrák képzőművész vagyok. Ebben az életformában én nem tudok csak ilyen vagy csak olyan lenni. A nemzetköziség megélése folyik.
– Sok mindent csinálsz, kiállításaid vannak, szimpóziumokra jársz és minden évben többhetes alkotótábort szervezel Cereden, ami már jóval több, mint egy művésztelep, Európa-szerte figyelnek rátok. Emellett családapa is vagy, 3 gyereketek van és üzleti ügyekben is kell döntened, intézkedned. Hogyan tudsz egyszerre ennyi szerepben jól teljesíteni?
– Ez belülről nem tűnik ennyire szerteágazónak. Az egyéni, páros és csoportos érintkezések mindegyikének megvan a saját feladatrendszere, ugyanabban a bőrben egyszerre több mindent kell csinálni. Többféle létélmény és kapcsolódási pont van. Lehetetlen ezeket szétválasztani, én nem is tudom. Minden mindennel összefügg és az egyik hatással van a másikra, igy ha jól csinálod, annak mindenhol megvannak a jelei. Egyébként családi szinten mindenki föleg a kultúrában és képzőművészetben tevékenykedik.
– Azt mondod, hogy az csinálja jól, aki meg is tud élni belőle?
– Ha már egy ideje benne vagy, átlátod a folyamatokat. Mint minden szakmához, az enyémhez is kell egy hatalmas hit. Egy képzőművész azért foglalkozik ezzel, mert ez az út az övé, ebben hisz, az ő egyénisége ebben a formában mutatja meg magát a legtisztábban azon keresztül, amit a világból lát. Ha arra fókuszálsz, hogy jól akarod csinálni, teljesen más energiákat mozgatsz meg, mintha csak egy pénzkeresési forrást látsz benne. Szerintem, aki jól csinálja, az nem is akarna mást csinálni, mert a képzőművészeten keresztül lesz hitelesen élő személy. Azonban tudomásul kell venni, hogy ennek van egy kereskedelmi és értékesítési vonulata is és ez nem baj, ezzel együtt teljes.
– A budapesti Space Kortárs Művészeti Galériában látható a Humánszinkron című kiállításod december 2-ig, ahol olyan munkákat mutatsz be, amiket itt láthat először a hazai közönség. Hogyan állt össze a kiállítás anyaga?
– Főleg az utóbbi évek terméséből válogattunk és inkább nagyobb méretű munkákat. A multitíphia eljárás átfogóbb bemutatására is törekedtünk, amivel a legtöbb munka készült.
A humánszinkron jelentése az azonos időben lévő emberi minőségek, jelenségek vizsgálatára, bemutatására irányuló folyamat.
Az alkotások középpontjában az ember áll, igyekszek mutatni gondolati áttetszéseket, szellemi, ideológiai dimenzióikat, vagy szociálkritikai vetületet is. Az idő és a létezés univerzális alapkérdései érdekelnek érzelmi és szakrális tartalmi összefüggésekben. Együtt áll a múlt, a jelen, a szubjektíven megélt idő és a mostani világ történéseinek újra-értelmezése.
ausztria | kiállítás | festőművész | fürjesi csaba
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!