Close
Különböző világok, de mindegyik én vagyok – interjú Jaksa Bálint fotóssal

Különböző világok, de mindegyik én vagyok – interjú Jaksa Bálint fotóssal

Hogyan lehet Málnával inspirálódni, hogyan strukturálja az idejét egy szabadúszó fotós, és miért imádja a drónokat? Jaksa Bálint a Roadsternek elárulta, és bónuszként közös nevezőre hozta Zaha Hadidot és az extrémsportot.

Jaksa Bálintot elsősorban épületfotósként ismerjük, de ahogy az a napokban megújult honlapján is látható, reklámokat is készít, sőt azon belül is több kategóriában dolgozik.

Részben éppen azért is született meg az új holnap, hogy „átlátható legyen mindenki számára, hogy mivel foglalkozom, ha fényképezőgép van a kezemben”, fogalmazott a Roadsternek. Cél volt ezen kívül egy egységes, letisztult dizájnt adni a portfóliójának.

Nem véletlenül az építészet ugrik be róla elsőként, a munkáinak aránya mostanában

70 ­- 30 az építészet javára.

„Egyszerűen most így alakult, de hamarosan újra begyújtom majd a reklámfotós ambíciók rakétáit, mert azokat is hasonlóan szeretem.”

Valóban, a reklámon belül sport-, portré- és termékfotókkat is készít, egy ideje szűkíti a témákat, bár „szerencsére nem kerestek meg tablófotózással, de szabadúszó fotósként régebben elég széles spektrumban fotóztam.”

De vajon mit jelentenek számára ezek a kategóriák?

„All round player vagyok, szeretem a legkülönfélébb megbízásokat, bár az építészet, és a reklámon belüli témák totál különböző világok, de mindegyik én vagyok.

A kategóriák csak a könnyű kezelés jegyében vannak, mert néha szükség van rá, hogy tagoltabbak legyenek a fotóim, ha egy megbízó csak egy adott szegmensre kíváncsi.” Egyetlen tőmondatban pedig egyszerűen „szabadúszó fotósnak” nevezné magát.

Eleinte extrémsport-résztvevőket fotózott. Arról, mi minden változott azóta, ironikus tömörséggel jegyezte meg: „remélem, 17 év után jobbak a képeim”.

Pedig már akkor is profin gondolkozott, első fotós élményként ugyanis nem valamilyen bájos gyerekkori pillanatot említ, hanem egy afféle privát szakmai sikert, amikor „az első olyan fotót készítettem, amilyet szerettem volna. Ez furán hangzik, de aki fotózni kezd, az eleinte örül, hogy minden beállítás klappol, és minden rajta van a képen.

De amikor a pillanat és a vakufény együttállása működik, az egy nagyon jó érzés, a mai napig.”

A szakmát barátoktól kezdte ellesni, aztán autodidakta módon tanult, bár nem olyan rég le is vizsgázott. „Akiknek sokat köszönhettem a legelején, Péntek Andris és Králik Dani barátaim. Mindketten fotóznak a mai napig, de ők voltak az első mestereim.”

Tudatosan vagy spontán módon építette a karrierjét? Leginkább a kettő különös keveréke a válasz: „Szeretném hinni, hogy a tudatosság vezetett, de

egy szabadúszó élete a legkomolyabb hullámvasút, ami néha lekoppan, de rengetegszer éled át a legnagyobb bulit is egyben.

Imádom, amit csinálok és ez a kulcs mindenhez. A többit a megbízóimnak köszönhetem, hogy bíztak és bíznak bennem.”

Azért valamilyen napirend szabadúszóként sem árt, és a feltöltődésre, inspirálódásra is kell időt szakítani. Jaksa általában nyolc körül kel, amikor „nincs extrém helyzet, mint hajnali vagy éjszakai fotózás, amire testtel is készülni kell”.

A reggeli és némi levelezés után nekilát retusálni, már ha bejöttek a választott képszámok, utána pedig frissíti a social oldalait.

„Mivel már a párommal együtt ütjük a vasat, ezért van, amikor megbízással kapcsolatos megbeszéléseink is vannak napközben. Ha kikapcsolhatok, akkor a bringa az első ötlet, de van egy border collie-nk, Málna, és abból is sokat merítek, ha kijutok vele napközben labdázni.”

A saját honlap mellett Insta– és Facebook-oldala is van, a tartalmakat általában egymásra utalva osztja meg közöttük: „párhuzamosan publikálok egy anyagot, mivel nem minden követőm nézi az összes oldalamat egyszerre, és szeretném, hogy a lehető legtöbb emberhez jusson el egy adott poszt, bármely platformon is legyen. Ha mondjuk a blogomon kijön egy anyag, akkor azt posztolom az Fb-oldalon, amire utalok az Instán.”

Videózással nem foglalkozik („teljesen más szemet és felszerelést kíván”), de drónnal nemrég elkezdett fotózni.

„Egyszerűen imádom a kis madarat! Hihetetlenül egyedi perspektívákat lehet elérni vele, és baromi jó élmény repülni.”

Amikor álommunkáról kérdezzük, ismét előkerül a két fő csapásirány, az építészet és az extrémsport: „álommunkának talán Zaha Hadid összes épületének befotózását, és mondjuk Travis Pastranával az összes általa űzött sportágban való fotózást hívnám.

Ezeket mondom elsőre, de túl hosszú a lista, és a jövőben lesz olyan álom, amivel magamat lepem majd meg, avagy portfóliót bővítek.”

A fenti kóstoló után további ínyencfalatokat is találsz a Balintjaksa.com-on. A fotós projektjeiről időről időre beszámol a Roadster is, miközben a saját tapasztalatait is igyekszik átadni az olvasóknak: írt már a fényképezőgép kiválasztásáról, segített eligazodni a beállítások Bermuda-háromszögében, és az utómunkák különös világában is. 

Ez is érdekelhet:

Close