Isztambullal kapcsolatban gyakran halljuk, hogy a világ egyik legnépesebb városa, de más tudni ezt, és egy teljesen másik megtapasztalni. Mintegy húszmillióan lakják, egyik fele Európában van, a másik Ázsiában, ami már egyfajta ízelítő szédítő nagyságából. Az ember gyakran érzi azt, hogy az a kerület, ahol éppen jár, minden bizonnyal a legnépesebb, biztosan csúcsidőben csöppent oda, de nem: a helyzet az, hogy Isztambul egy átlagos pillanatban is egy nyüzsgő, forrongó és borzasztóan zajos méhkasra hasonlít. És ennek a hatalmas méhkasnak az egyik legizgalmasabb pontja Beyoğlu.
Isztambul válaszol
A város európai oldalán fekvő, kilenc négyzetkilométeres területet szokás ma Isztambul szórakoztató-központjának tekinteni, és reméljük, az Aranyszarv-öböl túlpartján fekvő óváros most nem hallotta ezt. Mintegy 225 ezren lakják, de annyira sűrű, hogy olyan érzésünk támadhat, mintha Isztambul fele ebben a kerületben gyülekezne. Egyik fő ütőere a három kilométer hosszú Istiklal sugárút, ami nem is boulevard, inkább egy őrületes kavalkád, ami hangulatban a Sziget fesztivál hétvégi napjaival áll távoli rokonságban. Semmi kétség: ez Isztambul válasza a Times Square-re és a Las Ramblasra. A széles sugárút tele van mindenfélével a kávézótól a dizájnboltokon, éttermeken, galériákon, kalapboltokon, cukrászdákon, klubokon, könyvesboltokon, hoteleken át a kocsmákig.
A szédületes és elképesztően zajos forgatag a sugárútból nyíló, szűk utcácskákban folytatódik, ami olyan, mint egy nagy bazár, csak sokkal igazibb. Ez a kerület egymagában talán Isztambul legszínesebb és legsűrűbb része, no meg a legkozmopolitább is: vannak dzsessz- és indie rock klubok, egymás mellett megférnek a fine dining éttermek és a döner kioszkok, a specialty kávézók és a konfekcióöltönyös idősekkel teli sisabárok, az ötcsillagos luxusszállodák és az egycsillagos koszfészkek, konzulátusok és cipészműhelyek, és mindez egy topográfiailag is izgalmas területen, le-fel hullámzó, girbe-gurbán kanyarodó utcák szövevényén.
Cihangir, Kelet Athénja
Az Istaklal olyasmi, amit látni kell, de ha sok – márpedig az –, akkor érdemes továbbállni. Néhány utcával lejjebb akad is egy városrész, ami illik a nyugodtabb vérmérsékletűek hangulatához. Cihangirban nincs tömeg, jóval hipszterebb és fiatalabb a közeg, egy kicsit Nápoly, és egy kicsit Athén, mondta a Roadsternek Iro Kounadi görög újságíró. Isztambulban nem nehéz alkoholhoz jutni, Beyoğluban pedig kifejezetten könnyű, ráadásul nem merül ki a kínálat az amúgy teljesen megfelelő Efes sörben. A Maybe Kitchen and Cocktail Barban nem lepődnek meg, ha az ember rozs bourbonből, kevés cukorral kéri az Old Fashioned koktélt, szóval aki high end kevert italokat fogyasztana ezen a környéken, akkor őket érdemes felkeresni. A klasszikus török kávét is meg kell kóstolni, ha erre járunk: a Maybe-től öt perc sétára van a szuper újhullámos, romkocsmás hangulatú, de old school török kávét felszolgáló Mundo Novo Cafe.
Ahonnan mindent látni
A kerület nemzetköziségére remek példa a Pera Palace Hotel, amelyet 1892-ben George Nagelmackers vasútmágnás építtetett kifejezetten azért, hogy a tulajdonában lévő Orient Express utasainak legyen hol megszállniuk. Agatha Christie állítólag itt írta meg híres Gyilkosság az Orient Expresszen című regényét, a szobája ma múzeumként funkcionál.
Kevésbé fényes a történelme, de kihagyhatatlan a The Marmara Pera. A négycsillagos hotel leginkább a tetején található Mikla étterem és bár miatt híres. Éveken át szerepelt a 50 Best Restaurants-listán, igaz, az első ötvenbe csak 2018-ban került be – 44. helyezettént –, de azért lássuk be, ezen a listán hatvanadiknak lenni is nagy elismerés, 2021-ben pedig ez az eredmény jött össze nekik. A 17. emeleten megbújó étteremből olyan kilátás nyílik, aminél aligha akad lélegzetelállítóbb a városban: egy jó Negronival a kézben egy pillantással felmérni két kontinens találkozását, az Aranyszarv-öblöt, a Boszporuszon áthaladó hajókat, az öblön átívelő három hidat, a Galata-tornyot, a túlparti dombon elterülő óvárost, a Rusztem pasa, a Szulejmán mecset és a Hagia Sophia kupoláit, balkézről pedig a város ázsiai oldalát, leírhatatlan élmény. Ha itt körbenéztél, láttad a lényeget, az ember csak azt nem érti, miért nem híresebb ez a hely. Mondanunk sem kell, foglalás erősen ajánlott.
Mimár Szinán nyomában
Apropó, mecsetek! Akit érdekel az oszmán építészet, mindenképpen hasznos megismerkednie Mimár Szinán nevével. A 16. században ő volt az ottomán birodalom főépítésze, alkotásaival tele van a város, és az ország is. Két eklatáns helyi példa az 1648-ban épült Şehzade-mecset és az 1557-es Szulejmán-mecset. Érdekesség, hogy Miguel de Cervantes, a Don Quijote szerzője a legendák szerint dolgozott a Szinán tervezte Kılıç Ali Pasha épületegyüttesen, persze nem önszántából, ugyanis az 1571-es lepantói csatában hadifogságba esett. A történelem csavarja, hogy Isztambulban is működik a spanyol állam nyelvoktatási hálózatának kirendeltsége, amelyet Cervantes Intézetnek neveznek, az intézet és a mecset közötti távolság légvonalban kevesebb mint egy kilométer. (Szinán legfontosabb munkájának amúgy a Szelim-mecsetet tartják, de azért 250 kilométert kell utazni a török–bolgár határ közelébe, Edirnébe.) Szinán hihetetlen munkásságával fontos nyomott hagyott a város arculatán, szóval akit foglalkoztat az építészet és a történelem, merüljön el az oszmán építész hagyatékában!
Ha valami modernebbre vágyunk, az Ártatlanok múzeuma jó választás lehet, főleg, ha nem idegen tőlünk a török irodalom, az intézmény alapítója ugyanis az irodalmi Nobel-díjas Orhan Pamuk. Még kortársabb a Galataport közelében található Istanbul Modern. Az éppen futó kiállítások közül kihagyhatatlannak tűnik az olasz építész, Renzo Pianóval foglalkozó tárlat – nem mellékes információ, hogy ő tervezte a múzeum épületét.
Felfalni a várost
Ahogyan történelme és kultúrája, úgy a város gasztronómiája is elképesztően színes. Minden megtalálható a street foodtól a fine diningig, a balik ekmektől (halas szendvics) a modernizált török kulináriáig. Minden országrész képviselteti magát, így Antakya városa is, amely a török–szír határ közelében található. A legjobb antakyai éttermek közé tartozik az Antiochia Concept, amely sikerét Vedat Milor, az egyik legismertebb török napilap, a Hürriyet gasztroújságírója szerint a gránátalmaszirupnak köszönheti. Ezt nem tudjuk sem megerősíteni, sem megcáfolni, azt viszont biztosan állíthatjuk, hogy az Antiochia remek hangulatú hely, ahová helyiek is járnak, ami mindig egyfajta garanciapecsét arra, hogy valami hiteles. A török éttermek java részével ellentétben itt figyelnek, hogy ne mindenhol lehessen beltéren dohányozni, ami felüdülés a többséghez képest. A kekik salatası és a négyféle mezéből álló Antiochia şiş kötelezők.
Törökország gasztronómiai fővárosának egyébként Gaziantepet tartják, de vacsorapartnerünk, Cihan Incirligöz helyi művész szerint Antakya nagyon szeretné magának megszerezni ezt a címet, ezért aztán az étteremben hangosan ne mondjuk olyasmit, hogy „finom volt, de azért a gaziantepiek jobban főznek!”, mert nem fognak szeretni minket. (Értelemszerűen Gaziantepben járva se dicsőítsük az antakyai konyhát.)
A három éve megnyitott Galataport Beyoğlu legfrissebb látványossága. Az öböl partján felépített modern vigalmi negyed tele van luxusüzletekkel, éttermekkel, kávézókkal és bárokkal, turisták és helyiek egyaránt szívesen korzónak a rakpartján. A kilátás csodálatos, de a legélvezetesebb, ha az első emeleti Kiva étterem teraszán ülünk rakit vagy valami még finomabb italt kortyolgatva.
Saját Beyoğlut mindenkinek
Ha valaki azt mondja, hogy tud jobb programokat, éttermet, tetőtéri bárt, modern múzeumot, mint amit a cikkben felsoroltunk, nyugodtan hihetünk neki, a kerület ugyanis elég gazdag és mély ahhoz, hogy mindenki felfedezhesse benne a saját Beyoğluját. Ez a kerület kétségtelenül nem egy titkos célpont, nem Isztanbul felfedezetlen kincse, nem a next big thing. Ahogy viszont a dinamikus nagyvárosok ikonikus részei – gondoljunk Manhattan, London vagy Tokió városrészeire – a permanens megújulás állapotában vannak, a 2024-es Beyoğlu sem az, ami 2014-ben volt, és nem az, ami 2034-ben lesz. Annyit tudunk mondani, hogy jelenlegi formája nagyon magával ragadó, szerethető és színes, éppen ezért remek úti cél.
Isztambul | nagy sztori | legjobb kerület | beyoglu | törökország
Merész kampánnyal robban be a Reebok új kollekciója
A modern luxus nyomában a Range Roverrel
Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!
