Itt az ideje nyeregbe pattanni!

Négylábú, patás barátaink már egy óra alatt átformálják a személyiséget, teljesen észrevétlenül.

Mindig is foglalkoztattak a személyiség fejlődéséhez vezető utak, és miután meguntam a könyveket és tréningeket, valami egyedi megoldás után kezdtem kutatni. Szerencsére nem kellett sokáig keresnem: egyszer csak szembe jött velem egy számomra ismeretlen és szokatlan módszer, a lovas coaching, ami első látásra szerelem volt.

Imádom a lovakat, gyerekkoromban is elvittek néha lovagolni. No persze egészen addig, amíg egy kedves patástól el nem kaptam valamilyen csúnya fertőzést, néhány évre rá pedig nem kapta be tövig a karomat egy mohó példány. A szerencsétlen esetek után a család úgy döntött, inkább hanyagoljuk az istállók közelségét, ezért hosszú évekre elszakadtam ezektől a csodálatos állatoktól. Néhány éve aztán ismét helyet követelt magának a fejemben a gondolat, hogy felnyergeljek. Egyszer-egyszer voltam kint terepen, és a futószáras lovas oktatást is kipróbáltam, aztán valahogy megint következett egy hatalmas szünet, amit végül ez a coachinglehetőség tört meg.

Sokat olvastam arról, milyen mértékben képesek a lovak kapcsolódni az emberhez, és hogy ez a kapcsolat milyen pozitívumokkal jár a lovas életére nézve, mégis egy nagy adag félelemmel foglaltam le az időpontot erre a különleges foglalkozásra. A leírásban ugyanis az állt, hogy nem ülünk majd fel a lóra, csak a földön kerülünk vele kontaktba. Sebaj, gondoltam, ettől még izgalmasabb lesz az egész!

Már az első néhány perc varázslatos volt. A foglalkozás vezetőjének útmutatása után átsétáltunk az istállóhoz, és máris következett az első lecke: vezesd ki a lovat a terepre, állítsd meg, és állj meg mellette! Ez az instrukció első olvasásra nevetségesnek tűnhet, azt gondolhatjuk, ez nem nagy feladat. Mégis, itt kezdődik a félelmek leküzdése, ami kulcsfontosságú a lovakkal való foglalkozást – meg az egész életet – illetően, hiszen ha frusztráltak vagyunk, és nem érezzük komfortosan magunkat patás barátunk mellett, ő is ugyanilyen negatívan fog viselkedni, az pedig semmi jót nem ígér.

Amikor megérkeztünk a homokkal szórt terepre, kaptunk néhány jó tanácsot azzal kapcsolatban, hogyan álljunk meg a ló mellett úgy, hogy még véletlenül se taposhasson ránk – persze teljesen véletlenül –, hogy reagáljunk, ha valami váratlan dolog történik, például a ló hirtelen odadugja a fejét a vállunkhoz, vagy nagyon intenzíven szaglászni kezd minket tetőtől talpig. A legfőbb utasítás minden esetben a nyugalom megőrzése volt, ami máris előrevetítette, miről is fog szólni a foglalkozás.

A lovas coaching az önbizalom-problémákkal küzdők mekkája, mivel az egy-két órás együttlét közben – jó esetben – sikerül olyan kapcsolatot kialakítani a lóval, mintha már ezer éve ismernénk egymást.

A foglalkozás alatt különböző feladatokat adtunk ezeknek az elképesztően okos és intelligens állatoknak, és amíg az első néhány alkalommal meg kellett küzdeni velük, hogy végrehajtsák ezeket, végül úgy engedelmeskedtek, mintha már hónapokkal vagy évekkel ezelőtt összehangolódtunk volna.

Az érzés, hogy egy hatalmas méretű, néha egészen félelmetes, saját személyiséggel rendelkező lovat sikerült megszelídítenünk saját meggyőző erőnk segítségével – és persze végtelen szeretetünkkel és empátiánkkal –, akkora erőt adott a mindennapokhoz, amilyet egyetlen önsegítőkönyv vagy pszichológiai beszélgetés sem tud.

Éppen ezért a lovas coachingot előszeretettel alkalmazzák önfejlesztésre cégvezetők, vagy veszik igénybe pszichológus tanácsára lelki sérelmekkel küzdők.

Ebben az egészben viszont nemcsak az a szép, hogy simogatja a szívünket és lelkünket, mennyire együttműködőek tudunk lenni – és ami még fontosabb: mennyire együttműködővé tudnak válni miattunk –, hanem az is, hogy újra megtapasztalhatjuk, milyen kapcsolódni az állatokhoz, a természethez.

Sajnos a rohanó világunk egyik nagy hátránya, hogy – hacsak nincs kutyánk, macskánk vagy egyéb kis kedvencünk otthon – már nem nagyon kapcsolódunk az állatvilággal. Nem járunk el farmokra, hogy szamarakat, birkákat vagy teheneket lássunk és érintkezzünk is velük. Nem állunk meg vidéken azért, hogy megsimogassunk egy-egy lovat, hogy ismerkedjünk a személyiségükkel, és sajnos ezzel együtt nem is tudjuk általuk megtanulni az empátiát, aminek a mindennapokban is hasznát vehetjük.

Itt az idő többet lenni a természetben, felfedezni erdőket, mezőket, egy kicsit visszatérni abba a rendszerbe, amiben még nem voltak hatalmas városok, internetes vásárlás és végeláthatatlan impulzusáradat. Szabaduljunk meg végre a tömegtől, a plazáktól és a nagy metropoliszoktól, térjünk vissza a természethez, és használjuk többet a vidék adottságait, a csend és nyugalom előnyeit! Ez most mindennél fontosabb.

terápia | lovaglás | ló