A japánok megtanultak együtt élni az arrafelé különösen szigorú természettel, aztán eljött a parttalan fogyasztás kora. Sebaj, a japánok állják a sarat, és tökélyre fejlesztik a fizikai és mentális rendrakást.
Sokszor elismerést és csodálatot, sokszor viszont ironikus-szarkasztikus megjegyzéseket szül a japánok üres terekkel, csupasz felületekkel operáló, totálisan minimalista dizájnja. Túl egyszerű elsütni a közhelyet, mely szerint a japánoknak a génjeikben van a zen-letisztultság, inkább nézzük meg, miért van ez, és azt is, merre tart!
Talán semmi nem hatott olyan erősen a japán lélekre, mint a természet: az ország háromnegyede erdős, hegyes terület, ami sem gazdálkodásra, sem lakóhelynek nem alkalmas. A gyakori esőzések sokszor földcsuszamlásokat okoznak, szélsőséges az időjárás, rendszeres vendég egy-egy hurrikán vagy tájfun.
Ha ez nem volna elég, a három tektonikus lemez találkozásánál lévő országban naponta több földrengést detektálnak, olykor ezeket cunami követi, és még vulkanikus tevékenység is észlelhető. Tehát a sziget lakható egynegyedén szorongó 127 milliós japán lakosságot a természet ősidők óta alázatra kondicionálta.
A természettel egyáltalán nem könnyű együtt élni, leginkább elvonatkoztatni, stilizálni kell: a tökéletesre simított zen-kertek éppúgy a természet absztrakciói, mint egy hagyományosan elkészített vacsora, ahol mindig van szimbolikus hegy, illetve tenger.
De vannak praktikus szempontok is: földrengéskor minden második sérülés a lepottyanó tárgyak miatt következik be, már csak ezért sem éri meg telezsúfolni a tereket.
A rendkívüli népsűrűség miatt minden helyet halmozottan meg kell becsülni, a kicsi lakásokban nincs hely felesleges holmiknak, a terek pedig sokszor eltolható papírfalakkal variálhatóak, a jobb kihasználás érdekében.
A letisztultság jól passzol a zen „üresség” fogalmához: egy-egy apró gesztus, egy műtárgy, egy számunkra fontos emlék talán fel sem tűnne egy agyonzsúfolt szobában, míg ugyanezek szépségét, fontosságát kiemeli a csaknem üres tér.
A japánok hagyományosan képesek együtt élni a zord körülményekkel, de a fogyasztói társadalom rájuk szabadított rengeteg felesleges holmit, múló divatot, amitől a kezdeti mámor után jó páran besokalltak. Ilyen Szaszaki Fumió is, aki a „Viszlát, dolgok!” szellemiség jegyében iszonyú mennyiségű holmitól (könyvektől, dvd-ktől, lemezektől) vált meg, majd a könyvében megírta, hogyan változtatta meg az életét, és milyen is az új.
Jellemző, hogy a 2015-ben kiadott könyv több mint 150 ezer példányban kelt el eddig, talán mert Szaszaki nem filózza túl a dolgokat, nem teketóriázik: könyörtelenül kiszórt mindent a lakásából, amire szerinte nincs szüksége. A képeit, zenéit digitalizálta, magáévá tett egy minimalista életszemléletet, és azt vette észre, hogy
„nem egyszerűen kevesebb tárgyam lett, de magam is megváltoztam a folyamat közben”.
Ma egy 20 m²-es lakásban él Tokióban, ha vendégek jönnek hozzá, jobbára csak vízzel tudja megkínálni őket, és leginkább csak beszélgetni tudnak, így viszont „több idő jut egymásra, arra, ami igazán fontos”. Ez utóbbi gondolat áthatja a modern minimalizmus egészét: jóval kevesebbet költ (lévén nincs szüksége tárgyakra), így kevesebb pénzből fenn tudja tartani magát, azaz több ideje jut mindenre, ami számára fontos, annál is inkább, mert vásárolnia sem kell.
Tényleg nem aprózza el: mintha csak tegnap költözött volna be a lakásába: egy-egy ruhásszekrény, fogkefe, futon, asztal, szék, három-négy váltás ruha, és annyi konyhai eszköz, amennyi feltétlenül szükséges. Slussz. Szaszaki azt állítja, összesen húsz tárgya van (felteszem, egy szett ruhát egynek számol), amihez azért tényleg kell egy szamurájos eltökéltség.
Az ürességnek kevésbé elvont értelme is van: felmosnia például mindössze két perc.
Az életére gyakorolt pozitív hatásokat pontokba szedte, ezeket bontja ki egy-egy fejezetben. Néhány állításán valóban el lehet tűnődni, azt mondja:
„Már nem aggaszt, milyennek látnak mások; jobban tudok figyelni önmagamra; mélyebbek a személyes kapcsolataim; erősebben élem meg a (jelen) pillanatot; többet törődöm a környezettel, egészségesebb vagyok, és nagyobb biztonságban érzem magam.”
Ezzel együtt felesleges kézikönyvnek használni Szaszaki könyvét, ahogy a néhány éve híressé vált amerikai minimalistáknak is egyedi történetük volt. Viszont a Viszlát, dolgok! kikapcsol, és mindenképpen elgondolkoztat.
És szinte biztosan friss szemmel nézünk majd szét a lakásban, hogy vajon mit lehetne könnyű szerrel kidobni, hogy egy kicsit szellősebb legyen minden.
Ez is érdekelhet:
Ha már a Cukidzsi halpiac és a reggeli szuszizás sem hoz lázba, érdemes lehet Tokiót egy-két napra magunk mögött hagyni, és felfedezni a környékbeli városok valamelyikét is. Mutatjuk a kedvenceinket.
nagy sztori | tokió | minimalista | japán | design
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!