Close
Lélekmasszázs az erdőben – Elvonultunk négy napra jógázni az uzsai vadonba

Lélekmasszázs az erdőben – Elvonultunk négy napra jógázni az uzsai vadonba

Ki vagyok én? Mi az élet értelme és célja? Ha valaha feltetted magadnak ezeket a kérdéseket, rést ütöttél a materiális világ falán. Ha pedig már azt is megtapasztaltad, mennyivel közelebb jutsz a válaszokhoz a meditációval és az egyik legősibb mozgással, a jógával, már tovább jutottál, mint az emberek nagy része.

Pedig az elmúlt évtized egyik legnagyobb biznisze a jóga. Egy teljes iparág épült ki rá, a jóganadrágtól a jóganaplóig bármit beszerezhetünk, hogy minden “tökéletes” legyen ahhoz a mozgásformához, aminek pont a tökéletlenségben, a folyamatos tanulásban, a tudatosság növelésében, a koncentrált gyakorlásban, a személyiség és a vágyak lecsupaszításában van az ereje.

Ezzel együtt továbbra is meggyőződésünk, hogy a jóga az egyik legjobb divathurrikán, ami a modern kor emberén végigsöpörhet: nincs még egy olyan sport, ami ilyen mesterien kapcsolná össze a testet a tudattal, az izmokat az idegrendszerrel.

Ennek az eredménye az, hogy akár napi fél-egy óra gyakorlással nemcsak a mélyizmokat tudjuk remekül átdolgozni, és nemcsak esélyt kapunk, hogy évtizednyi ülőmunka után is képesek legyünk fájdalmak nélkül élni, hanem a fejünkben zsongó gondolatokat is lecsendesíthetjük.

Hogy ez mennyire igaz, arról kár is lenne vitatkozni. A jóga pont a tapasztalásról szól, épp ezért felesleges hinni, vagy bármiféle vallási vetületet keresni benne. A kulcs az ászanákban, azaz a jógapózokban, és a légzésben rejlik.

Nem titok, hogy munka után gyakran kötünk ki valamelyik belvárosi jógastúdióban, és jó látni, hogy nem egyedüli férfiként. Mégis, időről időre tapasztaljuk, hogy a napi maximum másfél órás gyakorlás csak rövid ideig képes kifejteni a pozitív hatást, és másnap reggel más simán felmegy a pulzusunk, ha valaki letapossa a cipőnket a metrón.

Ezért is csaptunk le egyből Diószegi Ádám jógatáborára, amikor egyik éjjel, munka közben, egy felugró posztban láttuk, hogy felszabadult néhány hely. Ádámról – aki talán a legismertebb jógaoktató itthon – már korábban írtunk, de rendszeresen szervezett téli és nyári jógatáboraiba még sosem jutottunk el, sőt, már maga a táborozás élménye is csak halvány emlékként létezett bennünk.

Ami viszont biztos volt, miután rányomtunk a “Jelentkezés” gombra, hogy négy napra elvonulunk a világ elől, a Tapolcához közeli, uzsai Kerekerdőbe, ahol a térerőt csak hírből ismerik, a körülmények meglehetősen puritánok, viszont napi kétszer jógázunk, és valamirevaló jógihoz méltón vegetáriánus koszton élünk. Na, ez az a pont, amikor a városi ragadozónak – aki a rántott húst is szalonnapörccel eszi –, egy kicsit megremeg a lába.

Aztán, ahogy egyre jobban megérkeztünk a táborba, annál kevésbé volt fontos, hogy hányan alszunk egy szobában, vagy épp mi lesz az ebéd. Hogy miért? Elmeséljük.

1. nap: A megérkezés

Légy jelen, élj a pillanatnak! Az elmúlt néhány évet ezzel az egy vezényszóval össze tudnánk foglalni, a probléma csak az értelmezéssel van.

Az élvhajhász, “egyszerélünk” mentalitás a helyes fordítástól nagyon távol sodor, az ászanagyakorlás viszont segít koncentráltan a jelenben maradni. Hiszen a lényeg nem az, hogy igyunk még egy pohárral az esti buliban – elvégre, mi baj lehet belőle –, vagy mások érzéseivel és a következményekkel mit sem törődve éljünk. Hanem ennek épp az ellenkezője: koncentrálj, urald a tudatod, éld meg a most csodáját, építkezz belőle, légy képes elengedni a múlt problémáit, sérelmeit, és ne vessz el a jövő ígéreteiben. Hiszen az egyiken változtatni már úgysem lehet, a másik pedig közel sem biztos. Az itt és most viszont igen.

Amikor az ember megérkezik felnőtt fejjel egy táborba, ahol tudja, hogy négy napig hetvenidegennel kell együtt élni, gyakorolni, lélegezni, a nyitottság alapkövetelmény. Az pedig kifejezetten jó alapot ad, hogy bár valaki tizenöt éves, és akad, aki hetven, mindenki ugyanazért érkezett. Feltöltődni, válaszokat találni, kikapcsolni, jelen lenni. Az pedig külön csodálatra méltó, hogy többen úgy érkeztek, hogy még életükben nem jógáztak, pedig túl vannak az ötvenen.

Ha azt mondanánk, könnyű lenémítani a telefont, elcsendesíteni a gondolatokat, és kapcsolatot teremteni egy ilyen elcsendesült közegben, hazudnánk. De afelől semmi kétség, hogy megéri, és a végén könnyű észrevenni, hogy a gondolatok hullámai szépen kisimulnak.

Megérkeztünk. Jógázunk a szabadban, olvasunk, beszélgetünk, és nem azért eszünk, hogy élményeket gyűjtsünk, csupán hogy tápláljuk a testünket. Érdekes tapasztalás, de a nap végére még ez is segít koncentráltabbnak maradni.

2. nap: Az áramlás

A nap fél hétkor indul. Nyár ide vagy oda, ilyenkor még csíp a hideg, és hűsít a harmat az erdő közepén.

Szerencsére a meditáció ma már nem alkímista tudomány, hanem széles körben használt módszer, amire sikeres emberek százai és elkötelezett katonákat nevelő multicégek is esküsznek. A mi reggelünk is ezzel indul: fél óra, amikor nem az a fontos, hogy ne gondoljunk semmire, hanem pont az, hogy képesek legyünk kívülről megfigyelni a gondolatainkat.

Aztán másfél órás jóga gyakorlás segít elmélyíteni ezt az állapotot, a jóleső csendet. Egyre könnyebb a test, jobb a tartás, tisztább a fej. A második gyakorlás már tényleg jobban hasonlít egy áramlásra, mint a jógapózok görcsös kitartására.

3. nap: A felszabadulás

Huszonegy nap. Állítólag ennyi szükséges ahhoz, hogy egy új viselkedés szokássá váljon. Talán a nyugodt környezet és a szorosra húzott napirend teszi, de a harmadik napon már óra nélkül is könnyű a korai ébredés. A rutin ugyanaz, mint az előző két napon, csak minden egyre légiesebb, nyitottabb.

Két jógaóra között órákon keresztül beszélgetünk, jóllehet nem a “Hogy vagy?” és “Mivel foglalkozol?” típusú kérdések kerülnek elő. Sokkal inkább olyan mély összefüggések, amikkel a hétköznapokban alig-alig foglalkozunk: vajon lehetséges, hogy a kb. négymilliárd éves földi életben nekünk csak hetven-nyolcvan év jut? Biztos, hogy a halál az élet végét jelenti, és nem inkább egy újabb fejezetét a létezésnek? Nem lehet, hogy ahogy a test sejtjei – amelyek hétévente teljesen kicserélődnek – együtt alkotnak magasabb rendszert, úgy mi emberek is egy nagyobb rendező elv részei vagyunk, amit képtelenség ésszel felfogni? Miért van az, hogy a testünket szinte tökéletesen tudjuk kontrollálni, de a tudatunk folyamatosan csapong? Hogy tudunk mindezen változtatni?

A jóga mellett például a légzéssel,

hiszen a légzés nagyon szoros kapcsolatban van az idegrendszerrel. Másképp lélegzünk, ha idegesek vagyunk, ha boldogok vagyunk, vagy ha szeretkezünk. De ez fordítva is igaz: a légzés megváltoztatásával befolyásolható az idegrendszer működése.

Van idő elmélyülni, megérteni – és talán ez a legnagyobb hatású felismerés. Hiszen nem kell elhinni semmit, csupán felismerni az összefüggéseket.

A nap vége egészen különleges: dörög az ég és villámlik, de a vihar nem érkezik meg, amíg a tábortűz körül mantrázunk. Földöntúli az egész.

4. nap: A kitörés

Az utolsó kora reggeli meditáció és az utolsó jóga. A gondolatok tiszták, az egységtudat össze sem hasonlítható azzal, mint amikor megérkeztünk. A reggelire szálló darázs már nem ellenség, hanem egy kedves látogató, a hetven idegen nem idegen többé, hanem rég nem látott barát.

Hetvenen jöttünk hetven helyről, de a problémáink, érzéseink ugyanazok: vannak, akik elvesztették valamelyik szerettüket, mások évtizede tartó rossz házasságot, párkapcsolatot vagy lélekölő munkahelyet hagytak ott (vagy legalábbis elgondolkoztak rajta). Ha valamit nem szeretne az ember, hát hetven másik előtt sírni, de itt az sem számít, mert mindenki érzi, érti, amit a másik.

Mi az, amit magabiztosan ki merünk jelenteni a négynapos újratöltés után?

1. Ha minden ember jógázna, vagy legalább mindennap lecsukná a szemét öt percre, és hosszan, mélyen lélegezne, sokkal jobb hely lenne a világ.

2. Nem érdemes másokhoz mérni magunkat – ha itt ezt tettük volna, már az első nap hazamegyünk. Nem kell különösebben tehetségesnek lenni, bőven elég, ha gyakorlunk, és kitartóbbak vagyunk másoknál.

3. “Az ételt nem szeretni kell, hanem megenni. Egymást kell szeretni és nem megenni.” – hús nélkül is van élet, sőt. Megfogadjuk, hogy jóval kevesebbet eszünk a jövőben.

4. Idegen embereket megölelni felemelő érzés. Lehet, hogy a szeretteinkkel is többet kéne gyakorolni.

5. Mindenből sokkal kevesebbre van szükségünk, mint hinnénk. Néhány nap ingerszegényebb, puritánabb környezetben ráébreszt, mennyire felesleges modern eszközök és tárgyak után sóvárogni. A csomagban, amit testnek hívunk, szinte minden megvan.

A többit át kell élni.

Ez is érdekelhet:

A jóga az a pszichológus, akivel nem kell beszélgetned, mégis helyretesz – Petraflow-interjú – Roadster

Szappan Petrát sokan híresen vagány, hedonista jógaóráiról, vagy Petraflow néven futó Facebook-oldaláról ismerik. Minket érdekelt a története is: ki valójában az Aria hotel tetején menő pózokat gyakorló lány, hogy lett jógaoktató, és mire készül júniusban az Akvárium Klubban? Bár az utóbbi években kifejezetten menő lett jógázni, még mindig ezernyi a tévhit.

Close