Pestről néha túl messzinek tűnik Buda, Budáról sincs mindig kedv Pestre menni, ha nincs rá különösebb ok. Néha jó helyben megoldani, maradni a kerületben, környéken, akár üzleti ebédről van szó, vagy péntek esti barátos koccintásról, netán instant édességevési projektről. Akik szeretik a Március 15. tér Kiosk-jelenségét: a konyhát, a fiatal csapatot, a híres "happines is not a destination, it is a way of life" mottót és Hlatky-Schlichter Hubert keze nyomát, azok most hegyezzék a fülüket, mert megsúgjuk, hogy a Lánchíd lábánál egy újabb Kioskot üdvözölhetünk.
Egészen pontosan a néhai BeefBar helyére költözött a Kiosk Buda. Akik nagy megfejtéseket keresnének, a változtatás okát is eláruljuk: a nemzetközi franchise, BeefBar brand prémium húsai és luxusfelfogása úgy tűnik, inkább Pestre kívánkozik, a megannyi topkonyha közelébe. Így a márka most még keresi a megfelelő lokációt, de Huberték úgy döntöttek, nem állnak meg, és a Hotel Clark földszintjére installálják mindazt, amit az Erzsébet hídnál sikerre vittek és megszerettettek.
A Kiosk mindennapi pörgése mellett igen sok zártkörű rendezvényt bonyolít a kedvező kialakítása és befogadóképessége miatt, de senkinek nem kívánnak csalódást okozni, ha mégis mákosgubáznának. A formula nem újdonság: Sárközi Ákosék Michelin-csillagos Borkonyhája például nem mindig tudta fogadni a sok érdeklődőt, így a Textúra kicsit tehermentesít rajta. Tiszta sor.
Tehát a Kiosk Budában ülünk, de egy tavalyi szállóvendégnek talán fel sem tűnne, hogy profilt váltott, hiszen az enteriőrt és az egész kialakítást megőrizték.
Miért is változtattak volna rajta, elég csinosra alakították ki a nyitáskor, kár lett volna hozzányúlni.
Több fokkal elegánsabb, mint a pesti Kiosk, de ettől nem kell megrettenni, mert a kiszolgálás és az étlap is lazít ezen. Annak ellenére, hogy az előző érában jártunk náluk bruncholni, ebédelni is, valahogy a legkedvesebb élményeket mindig este szereztük: amikor felkapcsolják a Lánchíd lámpáit, amikor a dugó már nem olyan hangos, és amikor a limonádékat felváltják a gin tonicok, az eszpresszót a proseccók. Apropó, a decens kis bár is ugyanúgy megmaradt, csupán Kiosk-ritmusra hangolták, jóval elérhetőbb áron futnak például a koktélok is.
A keddi gyertyafényes vacsorák pedig ide is beköltöznek.
Ebédmenü nincs, úgynevezett Budapest menüt találtak ki, az Orosz Gábor executive séf által tökéletesített klasszikusokkal, Simala Gábor, a Kiosk Buda séfje pedig az olyan extrákért felelős, mint a táblás ajánlatok vagy a szezonális, ünnepi fogások.
A Pesten megszeretett fogásoknak ezen az étlapon is bérelt helyük van, a magyaros vonal viszont sokkal erősebb.
Így hát nem voltunk restek, és nyilván a nosztalgikus kedvenceket, rég nem látott, vagy a topgasztronómiában már túlságosan szétcsavart fogásokat kóstoltuk meg.
Eltekintettünk a club szendvicstől, a burgertriótól, a Caesar salátáktól, és ugyan a nagy húsokra nem mentünk rá, de fontos, hogy a steakes hűtőjük egy kis szelete továbbra is működik, és filet mignont, rib-eye steaket most is rendelhetünk, ráadásul elég korrekt áron.
Mi tatárral kezdtünk, ami egy kicsi innovatívabb formában érkezik: néhány konfitált burgonyára helyezik rá a bekevert tatárt, aminek jól áll a mustár, és még jobban a kaprigyümölcs. Eztán következett a címben kiemelt, legkedvesebb fogás, a gulyásleves. Pont olyan háziasan, ízgazdagon és mennyiségben, ahogy azt a nagykönyvben megírták.
Nincs krumplifölény, oda nem illő hús, régen ettünk házon kívül ennyire hagyományos gulyást, és nem számítottunk erre a kedves meglepetésre.
Tartanak főzeléket, marhapörköltet, gödöllői csirkét, paprikás csirkét is, de megjelenik minden balatoni nyaralóval rendelkező magyar legnagyobb vendéglős rémálmának modern adaptációja is. Nincs rafinéria és átvágás, nem féltek feltenni a menüre a brassóit, csak éppen azonosíthatatlan maradékhúsok helyett jóféle tagliata marhával. Köszönőviszonyban sincs az említett bánatos verziókkal. Bátor vállalás!
Ami pedig Pesten az étlapról levehetetlen mákos guba, az esélyes, hogy a Clark Ádám téren a túrógombóc lesz.
Méretre gőzgömbócot idéz, állagra mennyországot, ízre pedig a meg nem élt nosztalgiát. Ha minden családban ilyen túrógombóc készült volna, egészen biztos, hogy már a hatvanas években elterjedt volna kishazánkban a ketogén diéta.
Ez is érdekelhet:
Az Október 6. utcában már olasz éttermet is találunk: a Na'Pasta igyekszik a bisztrósabb stílust képviselni a rusztikussal szemben.
(fotók: Kiosk Buda/Boldog Attila)
gulyásleves | gulyás | kiosk | nagy sztori | magyaros étterem | kiosk buda
Egy jó tervhez is kellhet több perspektíva
–
Sulciová Silvia interjú
Skót nyár a ködös budapesti belvárosban – Ilyen a 2023-as év whiskyje
Megérkezett a tél, már ki lehet csomagolni a Roadster legújabb, sorrendben 18. lapszámát. Mit találunk benne? A Costa Smeralda fedélzetén kipróbáljuk, milyen az élet egy tengerjárón Barcelona és Nápoly között. Ellátogatunk a luxusipar nagyágyúival dolgozó Edinas Paper kőbányai műhelyébe, megmutatjuk, milyen finomságokkal lehet átvészelni a hideg hónapokat, és megismerkedünk a római Palazzo Talìával is, amelyet az olasz rendezőzseni, Luca Guadagnino álmodott meg. Aktuális számunkban is rengeteg izgalmas helyszín bukkan fel: ilyen a kanadai Yukon vidék, az Amalfi-part, a Côte d’Azur-on kipróbáltuk, milyen az új Audi S5. Északabbra is elkalandoztunk: a lapszám talán legszimpatikusabb szereplője az a négy norvég fiatal, akik egy elhagyatott halfeldolgozó üzemet alakították át a skandináv ország és talán Európa legcoolabb pontjává. Ezen kívül bemutatunk öt divatbrandet, akiket érdemes követni, megvizsgáljuk, milyen volt az elmúlt száz évben a lejtők divatja és még ezen kívül is rengeteg izgalmas témánk van, de itt megállunk.
Megnézem, mert érdekel!