Bazári látványosság vagy magasművészet? Traumafeldolgozó eszköz vagy traumát okozó látomás? A hétköznapi élet makettje vagy titkos voyeurizmus? A Ludwig Múzeum legújabb kiállításában bekukucskálhatunk a diorámák különleges kulcslyukán, és eléggé meg fogunk hökkenni, mit találunk a másik oldalon.
A dioráma műfaját a 21. században (újra)értelmezni nagyon izgalmas kísérlet, főleg azért, mert magának a szónak a jelentése is változott és bővült az elmúlt kétszáz évben. Az eredetileg fényképezést és mozgóképet jóval megelőző látványélmény során a háromdimenziós valóság miniatűr mását zárták dobozba és fényjátékkal tették élővé. Daguerre 1822-es nagy dioráma-kiállítása óta eltelt kétszáz évben maga a műfaj is sokat változott, mind fizikai valójában, alkotói szándékában és mondanivalójában egyaránt, aktualitására pedig a Ludwig Múzeum: Kisebb világok. Dioráma a kortárs képzőművészetben című kiállításán keresi a választ.
Kopott amerikai bérház épületmakettjének ablakában mosakodó férfi, tévéző család, szomorú macska, számítógépen játszó alak. Saját ágya által fogvatartott, meztelen agyagférfi. Ékszerdobozba zárt, baljós jelenetek. Két tenyérre férő fekete színházi előadás. Kulcslyukon át forgó Törpilla. A kiállításba lépve a szemlélő azonnal érzi, hogy a dioráma fogalma a kurátori egymás mellé állítás során mennyire absztrahálódik, és a gyakorlati-technikai megkötéseken túl jóval filozófiaibb és egzisztencialistább mélységeket vizsgál.
Mert mennyi minden lehet a dioráma? Ha magát a szót vesszük, a görög dio+horama, azaz át+látás adja a kiállítás gerincét: olyan alkotásokat szemlélünk, melyek során egy világból átlépünk egy másikba.
Ez az átlépés azonban duplán illuzórikus, ugyanis a másik világban hirtelen rájövünk, hogy végeredményben ugyanott vagyunk, ahol voltunk, csak kicsit másképp: kisebben, furcsábban, szürreálisabban, rémisztőbben, összefoglalóbban.
A kiállítás során több izgalmas kérdés is felmerül, például a babaszobák traumafeldolgozás során való alkalmazása a pszichológiában: azonban konkrét babaházat ne is keressünk a Ludwigban, a művekben sokkal inkább jelenik meg a feldolgozandó trauma érzelmi volta, semmint a konkrét hozzásegítő eszköz.
A miniatűr valóságok szemlélése során egyre többször kapja magát azon a néző, hogy nem csak itt elképesztően izgalmas ablakokon és kulcslyukakon benézni, hanem a való életben is mennyire voyeuristák vagyunk: mennyire szeretünk mondjuk egy éjszakai buszról benézni világító lakásokba, rejtett pillantásokat vetni mások négy fal közé zárt, titkos életére.
A tárlat ügyesen játszik a műfaji határokkal: a VR-szemüveges valóságátlépés elképesztő élményétől a groteszket és horrort feszegető alkotásokig nyúl a műfaji kereteken túl a diorámák által okozott abszolút élményhez, azaz egy kisebb világ alternatív valóságának átéléséhez.
Egyik pillanatban bekukucskáló idegenek vagyunk, a másikban viszont már az élmény közepén állunk: egyszer hunyorogva nézzük meg a valóság torzított mását, majd azon kapjuk magunkat, hogy beszippantott minket egy fejünkre tett realitás, ami valóságosabbnak tűnik annál, ahol egyébként állunk.
A hazai és nemzetközi művészeket egyaránt felvonultató tárlat egyszerre szórakoztató, lenyűgöző, nyomasztó, és mindezeket meghaladóan abszolút kérdésfelvető: mit nevezünk realitásnak és hol mosódik el az önmagáért való szórakoztatás és a magasabb szinten értelmezett képzőművészet határvonala?
Mivel ilyen volumenű, a területet képzőművészeti műfajként bemutató kiállításra még nem került sor Magyarországon, a Ludwig Múzeum bizonyosan úttörője a műfaj művészeti-pszichológiai-filozófiai bemutatásának. A kérdéseket pedig tegyük fel magunknak mi a kiállításon: nagyon tanulságos és különleges tárlat, ami abszolút nyomot hagy az emberben és nem érdemes kihagyni.
A kiállítás 2023 január 15-ig megtekinthető, úgyhogy ha szeretnél átlépni egy kisebb-furcsább-különlegesebb világba, akkor irány a Ludwig és a Kisebb világok!
(Fotók: Szabó Zsófia / Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum)
képzőművészet | diorama | kiállítás | kisebb világok | művészet | ludwig muzeum
Barcelonát szeretni könnyű – de mennyire ismered? Kvíz!
Fejre állt egy helikopter egy olasz templomban
Hawaiitól Tanzániáig, az egyik legjobb magyar sommeliertől a belga csúcsdizájnerig, az új Rolls-Royce-tól Horvátország titkos gyöngyszemeiig, a Roadster magazin új lapszáma ismét a világ izgalmas, kreatív és hedonistán lüktető ŕétegeibe viszi el olvasóit. Elmegyünk a bécsi három Michelin-csillagos Amadorba, ahol találkozunk Bencze Ádám sommeiler-vel, beszélgetünk Havancsák Terézzel, aki a közelmúltban kezdett el dolgozni az amerikai outerwear brand AETHERnél, Portugáliában kipróbáljuk, milyen a tengerparton száguldozni az új Ferrarival – egész kellemes –, a kortárs irodalom kedvelőinek pedig egy olyan Roadsternek írt Parti Nagy Lajos írással jelentkezünk, ami szerintünk a legjobbjai közé tartozik. Az aktuális számban lesz egy 20 oldalas mellékletünk is, amelynek főszereplője a még mindig rengeteg újdonságot rejtő Horvátország. Ezen kívül is sok színes történetünk van még, úgyhogy ezúttal is érdemes elmerülni a Roadster gazdag és kalandokkal teli világában!
Megnézem, mert érdekel!