Rövid gyorstalpaló, ha tétován nyúlunk a szelektív kukák felé, és nem tudjuk, hogyan tegyük magunkévá a környezettudatos életmódot.
Néhány éve, amikor úgy igazán beindult az újrahasznosítás promotálása és terjesztése – állítom, hogy többek között a DIY (do it yourself), azaz csináld magad mozgalmaknak köszönhetően is –, rájöttem, hogy sok mindent nem tudok még erről az egész ökotudatos, újrahasznosító létről. Bár szelektíven gyűjtöttem a szemetet, külön a műanyagot és az üveget, a papírt és a komposztálható maradékokat, bevallom, nem nagyon láttam magam az üres kartondobozokból praktikus fürdőszobai fiókokat, a sütésből megmaradt fél tojássárgájából pedig hajpakolást készítő szupertudatos nő szerepében.
Azóta rengeteg cikket olvastam és számtalan oktatóvideót megnéztem arról, hogy a szelektív kukákba egészen pontosan milyen hulladékok kerülhetnek, és hogy a drága tisztítószereket miképpen lehet felváltani házi praktikákkal, amelyeknek köszönhetően nem elég, hogy spórolhatok, de még csillogóbbá varázsolhatom a lakást, mint azelőtt bármikor. Ennek ellenére a mai napig tanulok valami újat, és hétről hétre rájövök, van még mit tisztázni ebben a témakörben.
Az első és legfontosabb kérdés, amire a válaszokat érdemes akár kirakni a hűtőre vagy magára a szemetesre, hogy egészen pontosan milyen állapotú hulladék mehet a szelektívbe.
Kezdjük először a műanyaggal! Vegyszeres, zsíros flakonokat, hungarocellt, fogkefét, műanyag játékokat sajnos csak a vegyes kukába dobhatunk. Az ételmaradékkal vagy emberi szervezetre káros anyaggal szennyezett hulladék nem újrahasznosítható, kizárólag a tiszta, elöblített műanyagok. Zacskók, fóliák, PET-palackok és néhány kozmetikai szer flakonja, egészen pontosan a PE, PP és HDE jelzésűek. Ugyanez igaz a papírra is: ha szennyezett, a vegyesben a helye. Van, aki azt állítja, hogy például a csokis vagy túrórudis papír sem a szelektívbe való. Fontos megjegyezni, hogy a használt egészségügyi papírokat sem hajítjuk a szelektívbe, és a szalvétát sem.
Az újságpapír, az összehajtott kartondobozok, a kisebb papírdobozok, újságok, könyvek és szórólapok szelektíven gyűjthetők.
Az üvegeknél is fontos, hogy csak tisztán újrahasznosíthatók, és azt is érdemes megjegyezni, hogy tükröt, ablaküveget, izzót, hőálló üvegtálat, kerámiát, porcelánt vagy orvosságos üvegeket még véletlenül se dobjunk a szelektívbe.
Sokan a már használt olajat még egyszer fel akarják használni, mondván, hogy nem égett le benne semmi és egyáltalán nem “zavaros”. Egy nagy adag rántott hús kisütése után az olaj – vagy bármilyen zsiradék – elfárad, alkalmatlanná válik arra, hogy újra ételt készítsünk benne. Olyan bomlástermékek képződnek benne, amelyek károsak lehetnek az egészségre, ezért ezen sajnos nem lehet spórolni. Amit viszont tudni kell a használt olajról, hogy nem szabad sem a vécébe, sem pedig a lefolyóba önteni. Nem elég, hogy képes eldugítani a csöveket, de nagyon káros, ha bejut a talajba, mert elpusztíthatja a talajflórát, amit később nem csak mi, hanem a növény- és állatvilág is megszenved. Sőt, a csatornahálózatban növeli a szennyvíztisztítók terhelését, rontja a tisztítótechnológia hatásfokát, ezért a szennyező anyagok lebomlása sokkal nehezebben vagy egyáltalán nem megy végbe.
Ha valamikor, hát takarításkor rengeteg hulladékot termelünk. Külön tisztítószer a tükrökre és az ablakokra, a parkettára, a kerámialapos tűzhelyre, vízkő és dugulás ellen, és a sort még hosszan lehetne folytatni. Ha nem akarunk havonta egy teljes vödörnyi műanyagflakont kidobni a vegyesbe, amelyek ráadásul még jól át is vannak itatva veszélyes anyagokkal, ideje használni őseink praktikáit.
Például az ecetes tisztítást.
Tény, hogy borzalmas szaga van – én például a mai napig nem tudom megszokni –, de az is igaz, hogy a legjobb vízkő-eltávolító, arról nem is beszélve, hogy úgy csillognak tőle a csapok és a zuhanyrózsa, mintha órákon át políroztam volna őket.
Nem kell belőle sok, lehet sok-sok vízzel higítani, és akár pár csepp természetes illóolajjal is meg lehet fejelni, hogy elviselhetőbb legyen az illata. Ki lehet vele váltani két, de talán három flakon tisztítószert is, ugyanis a vécét is csodálatosan tisztítja és fertőtleníti. Van viszont más megoldás is: a természetes tisztítószerek, amelyeknek a flakonjait használat után bátran kidobhatunk a szelektív kukába, mivel nem tartalmaztak veszélyes anyagokat, másrészt egyre több termék készül eleve újrahasznosított műanyagból.
És ha már tisztálkodás: szappant használóknak hasznos infó lehet, hogy ha mindig ugyanazt a típusú szappant vesszük meg, de a végén az apró kis darabokat már nem tudjuk használni, nem kell kidobni őket, mert új készíthető belőlük.
A szappant vegyes hulladékok közé dobva ugyanis nagyon rosszat tehetünk a környezettel a szintetikus anyagok miatt.
Amikor az első albérletemben kád volt a fürdőszobában, eszméletlen mennyiségű vizet tudtam elhasználni. Nem tehetek róla, imádom a meleg, illatos fürdőket, bár jó néhány éve már csak gyors zuhanyokra van lehetőségem. Igaz, kissé furcsának tűnik az ötlet 2019-ben, azért érdemes megfontolni, hogy a használt fürdővízben kimosunk néhány kevésbé koszos ruhadarabot, miután kimásztunk a kádból, esetleg ebben a vízben áztatjuk elő az esti mosást – hogy később kevesebb vizet és áramot kelljen használnunk. Ha már a vízről van szó: régebben sokszor kerültek elő táskákból és bőröndökből ásványvizes palackok vagy kulacsok úgy, hogy már több napja állt benne a víz. Ezeket sose öntsük ki, menjen inkább a növényeknek, éppen úgy, ahogyan az esővíz is.
Ez is érdekelhet:
Elszakadni a nagyvárosi életviteltől és ráhangolódni a nyugodt, lassú hétköznapokra, nehezebb, mint azt elsőre gondolnánk. Szerzőnk, Fülöp Luca gondolatai.
ökotudatosság | üveg | olaj | szemétgyűjtés | szelektív
Ilyen felejthetetlen élményeket hozott a negyedik Bartók Tavasz
Rendhagyó építmények hódítják meg a Balaton-Felvidéket
Nyakunkon a tavasz, és ami még jobb hír, itt a legújabb Roadster magazin is. Mit találunk benne? Találkozunk az amerikai képzőművésszel, Jim Denevannel, aki amellett, hogy land artban utazik, egy csodás rendezvényszervező céget is működtet, amely elképesztő helyeken szervez vacsorákat Kaliforniától kezdve Dél-Afrikán át Toszkánáig. Kifaggatjuk a kultikus Iditarod Trail Race kutyás szánhúzó verseny szervezőjét, a biennáléra készülő Nemes Márton festőművészt, megismerkedtünk a Friluftsliv filozófiával, Arnaud Montagard fotós révén megnézzük, milyen Amerika hátsó udvara, főzünk a 101 Bistróban, és a Totemism legújabb kollekcióját is szemügyre vesszük. ismét látványos, sok állomásos, 220 oldalas tripet alkottunk, szerintünk érdemes lesz benevezni rá. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!