Teljes mértékben a körforgásos gazdaság elveinek megfelelően terveztek meg egy lakóprojektet Tajvanon: a Taisugar Circular Village (TCV) az első ebben a műfajban az országban. Három lakótömb – benne 351 bérlakással –, a körkörösséget bemutató C-House, és egy ökoház (E-House) alkotják a TCV elemeit, továbbá egy városi farm és a központi ökotó. De hogyan működik a körforgásos falu a gyakorlatban?
Általában a körforgásos gazdaságra való átállást tartják az ipar következő nagy feladatának, vagyis egy olyan szemlélet kiteljesítését, ahol nincs hulladék, mert a termékek vagy újrahasznosíthatóak vagy az életciklusuk végén károkozás nélkül visszaadhatóak a természetnek. Ezt nem mindig könnyű megvalósítani, és főleg nem könnyű nagyobb léptekben, egy sok összetevőből álló folyamatban.
Pedig a 2022-ben átadott tajvani TCV projekt pontosan ehhez a modern igényhez nőtt fel, megtoldva azt a közösségépítés érzésével. A körforgásos szemlélet jegyében egy komplett falut terveztek meg, és építettek fel, az ott élők számára a lakások a szobáik, az E-House a konyhájuk, a C-House a kertjük.
Az őrület az egészben, hogy valójában semmi újat nem kellett feltalálniuk, viszont a meglévő technológiákat és módszereket összegyúrták, és egy egyedi perspektívába helyezték. Mindvégig szem előtt tartották a rugalmasságot és az alkalmazkodóképességet; és főleg az elmúlt évszázadok hozzáállásával ellentétben
nem egy azonnali igényt akartak kielégíteni egy azonnali megoldással, hanem – a bölcsőtől bölcsőig tervezési elv jegyében – az összes építőanyag és az épületek teljes életciklusát megtervezték.
Több kulcsterülete is van a projektnek, ami széles körű összefogással valósulhatott meg, mindjárt ki is derül, miért.
Technikailag meghatározó volt az épületútlevél alkalmazása: minimalizálták a kompozit anyagok használatát, mert azok nagy része csak nehezen, energiaigényesen újrahasznosítható. Ezek után az épületet „anyagbank”-nak használták, az építőanyagok pedig kivétel nélkül bekerültek az „épületútlevélbe” a saját, egyedi azonosítójukkal, a tervezési folyamatot pedig mindvégig a BIM (Building Information Modeling) szoftverrel végezték.
Minden egyes felhasznált anyag, szerkezeti elem pontos helyét és összmennyiségét ismerik, így lett az épületből anyagbank – olyannyira, hogy ezek az anyagok elérhetőek a piacon a jövőbeli ingatlanfejlesztésekhez.
Ám a megfelelő anyagválasztás, és azok pontos nyilvántartása csak a kiindulópont. Ha komolyan gondolják az újrahasznosítást, akkor a teljes projektet, annak minden épületét modulárisra kell tervezni. Pontosan ezt is tették: a szerkezeti elemek hasonlóan épülnek fel, mint a természetben oly gyakran előforduló Fibonacci sorozat, 90, 150, 240 centiméteres elemekből. Az ismétlődések elég nyilvánvalóak már a homlokzati kiosztásból is:
Következett a kivitelezés. Minden modult előregyártottak, ezzel minimalizálva a helyszíni anyagpazarlást, és az előregyártott, moduláris panelek használata mellett arra is ügyeltek, hogy ezeket később könnyen szétszerelhető módon kapcsolják egymáshoz. Természetesen moduláris és előregyártott az üreges födémpalló is, amelyeket padlórendszerként alkalmaztak, jelentősen csökkentve a kisebb gerendák használatát.
Mindennek az értelme, hogy a gyakorlatban is könnyen cserélhető, javítható, pótolható minden elem, és még amit pótolni kell, az is újrahasznosítható vagy visszaadható a természetnek.
Mi több, a TCV-t hat különálló „rétegben” tervezték, azaz az alapozás, a szerkezet, a homlokzat, stb. mind különállóan hozzáférhető, és a többi réteg piszkálása nélkül javítható, cserélhető. Nem mellesleg a TCV energiafelhasználása a megújuló energiás rendszereinek köszönhetően 2022-ben mintegy fele volt az előre kalkuláltnak.
Adott tehát egy épületegyüttes, amelynek minden porcikája javítható, cserélhető, újrahasznosítható, szétszedhető, bővíthető, méghozzá a lehető leghatékonyabban, azaz minimális környezeti terheléssel. De még ez sem elég.
A berendezésnél ugyanis szolgáltatás alapú megközelítést alkalmaztak, ahol a gyártók megtartják a termékeik tulajdonjogát, a használók pedig lényegében csak a szolgáltatást bérlik, nem magát a terméket, így az életciklus végén a gyártók hasznosíthatják az anyagokat, alkatrészeket.
Ebben a rendszerben működik a bútoroktól kezdve a háztartási gépeken át az elektromos zárakig minden a TCV-ben.
Látható: ez nem technikai kérdés. A modell kísérleti jellegéből adódóan mind a banki, mind a felhasználói szerződéseket egyedileg, a nulláról indulva dolgozták ki a projekthez, hogy megfeleljenek a jogszabályi előírásoknak, de a körkörösség elveinek is.
A TCV-vel ha nem is jött létre egy tökéletesen önfenntartó közösség, a körkörös gazdaság kereteit mindenképpen megteremtették, és a központi tó, valamint a közösségi kert a lakók összetartását is segíti, sőt a lakók maguk is fogyasztóból termelővé, a helyi ökoszisztéma szerves részévé válnak.
A TCV-t tervező Bio-architecture Formosana (BaF) sokrétű tapasztalattal rendelkezik: hoteleket, közkönyvtárakat éppúgy jegyeznek, mint adatközpontokat vagy művészeti galériákat. A közös nevező azonban minden esetben a fenntarthatóság – több mint húsz intelligens épület minősítéssel rendelkező házuk van már, de több nemzetközi tanúsítványt is megszereztek az épületeik.
A TCV projektről a fenti galériában mutatunk átfogó képsorozatot, köztük az egyes épületek elhelyezkedését és funkcióit is.
(Forrás: BaF, fotók: Studio Millspace)
körforgásos gazdaság | Bio-architecture Formosana | építészet | tajvan | nagy sztori
Jön az a különleges fesztivál, amelyen minden ízében megélheted a Márton-napi hagyományokat
Megfogni a jövő építőit – Bálint Attila-interjú
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!
