Szeretünk legyinteni, hogy az osztrák kisvárosok túl kiszámíthatóak, de Bécstől nagyjából ötvenpercnyi autóútra létezik egy vibráló hely, ahol akár egy hosszú hétvégére is érdemes berendezkedni. A legjobb, ha nem bajlódunk útikönyvekkel, mert az ausztriai Dunakanyar kapujában, Krems an der Donauban a helyiek tanácsadása alapján fogjuk megtalálni az éppen nyitva tartó családi borászatokat, a 700-800 éves épületek közé ékelődő, újhullámos helyeket, és az időtlen hangulatú sörözőket. Mutatunk öt izgalmas látnivalót a kremsi lakosok ajánlásával!
Véletlenek sorozatára volt szükség, hogy éppen Kremsben legyek visszajáró vendég, ami amúgy egy jól marketingelt borrégió, Wachau kapujában fekszik – és pont ezért ritkán hallani róla név szerint.
A maga 24 ezres lakosságával időközben fontos egyetemvárossá nőtte ki magát, de azért sokan szegezik nekem a kérdést, mennyire unalmasak arrafelé a hétvégék. Erre a legjobb válaszom az, hogy képzeljenek el egy városkát, ahol pop-up jelleggel, pár hétre nyitnak ki a családi borászatok, akad egy Ludwig-színvonalú kortárs múzeum, fine dining étterem, és mindenféle nemzeti konyha a mexikóitól az afrikaiig. Amúgy egy elhagyott kazánház épületében van a művészmozi, és az egyik legrégebbi középkori épületben alakították ki a kedvenc kávézómat.
Nem mellékesen egy Ausztriába települt, olasz–magyar házaspár viszi a népszerű olasz éttermet, és az itteni börtönben őrzik az ország legveszélyesebb bűnözőit.
Érdemes még a kora tavaszi időszakban, a borturisták megérkezése és a hajókirándulások beindulása előtt felfedezni. Válogattunk azokból a kremsi helyszínekből, amire az ott lakók is bármikor igent mondanak.
Újhullámos kávé a 868 éves épületben – Die Backstube
Krems óvárosa és belvárosa imádnivalóan változatos, a kis, dombokra vezető utakkal, vastag falú házakkal és macskaköves sétálóutcákkal.
Aki nem tud meglenni Szentendre vagy Sopron hangulata nélkül, valószínűleg ebben a negyedben töltené a legtöbb időt.
A főutcában a sok száz éves kapualjak között is különleges az 1150-ben feljegyzett épület, melyet egy gazdag kereskedőcsalád szépítgetett tovább a 15. században. Ennek a műemlékháznak az aljában nyílt meg az újhullámos kávézó, a Die Backstube.
Egy 1926 óta Kremsben működő családi pékség, a Sabathiel részeként itt is minden a régió alapanyagaiból készül, beleértve a kilós kenyereket és a sajttortát is. Utóbbi nagyon ajánlott kóstolásra, a kávék mellett.
Észrevehető, hogy a jelenlegi tulaj lányai, vagyis a negyedik generáció is beszállt az üzletvezetésbe, mert a Backstube a 2016-os nyitással újragondolta a hagyományos osztrák desszerteket, így már van tenyérnyi kuglóf és Instagramra kívánkozó linzer vagy almáspite is.
Kazánházból kortárs tér – Kino im Kesselhaus
Hogy a régi épületeknek érdemes új funkciót keresni, a kremsiek komolyan gondolják: az 1920-as években működött dohánygyár több egységét átmentették, amikor a közeli egyetemi-főiskolai kampusz területét tervezték. Így jött létre az egyik legérdekesebb kortárs tér Kremsben.
Az egyetemi könyvtár nagy, szigorú üvegfelületei mögött feltűnnek a szőlősorok, a régi gyári kazánházban pedig mozi és étterem működik. Ha szerencsénk van, a Kino im Kesselhausban el lehet csípni egy reggelizéssel egybekötött, feliratos vetítést, egy dokufilmes fesztivált, esténként pedig a Cinezone néven futó, elektronikus bulis-akusztikus zenés filmezést. Ha épp nincs a kedvünkre való esemény, a szomszédos bisztróban még mindig foglalhatunk helyet a hatalmas üvegablakok mellé, panorámával a közeli dombokra.
Termelői piacozás egy templom tövében
A helyi termelőktől vásárolni, a helyi ízlést felfedezni mindig élmény. A katolikus templom (Pfarrkirche St. Veit) mögötti térre minden sallang nélkül érkeznek az eladók szombatonként: a logózott hentespultot leszámítva mindenki ládákból árulja a hatalmas és friss zöldségeket, sajtokat, a házi csomagolású lekvárokat, szörpöket.
Wachau régió két dologban nagyon erős: sárgabarackban és borban.
A barack – amit ebben a térségben az 1500-as évek óta a szépen csengő Marille néven említenek – tizenegy fajtáját termesztik, minden formában feldolgozzák a likőrtől az édességekig.
A piacon néhány üveg házi lekvárt vagy sűrítményt érdemes betárazni, a párlatokra pedig szaküzletekben és családi vállalkozásoknál lehet lecsapni.
A titokzatos családi borászatok – heurigerek
Ha van olyan osztrák jelenség, ami tényleg elvarázsolja az embert, az a heurigerek intézménye. A "heuriger" szó utal azokra a házakra, teraszokra, ahol a borkészítők saját újboraikat kínálják, prémium vagy háziasabb hidegtálakkal kísérve – és heuriger az adott évi bornak a neve is. Alsó-Ausztriában rengeteg borászat nyitja meg a kapuit rövid időszakokra, hogy aztán hónapokra eltűnjenek a radarról, és a borkészítésre koncentrálhassanak.
Hogy melyik heuriger mikor van nyitva, elvileg pontosan követhető egy erre kitalált oldalon és néhány nyomtatott kiadványban. A gyakorlat viszont azt mutatja, érdemes odatelefonálni és egyúttal asztalt foglalni még indulás előtt, főleg, ha hosszabb útra kelnénk emiatt. Bevethető egy airbnb-s vendéglátó vagy hotelrecepciós is, aki biztosan érti a helyi dialektusban válaszoló borászokat.
Februárban, de még inkább tavasszal kezdenek éledni a helyek, a minimál hangulatú borteraszoktól a harminc-negyven éve változatlan enteriőrökig bármibe belefuthatunk. Az időszakosság miatt nehéz helyet ajánlani, de a kremsi vendéglátók szeretik az elég sűrűn nyitva álló, óvárosi Heuriger Müllnert – nagyon erősek rizlingben, de közben igyekeznek kilépni az itt jellemző fehérboros szentháromságból (zöldveltelini, muskotály és rizling).
Ha a környék felfedezésével kötnénk össze a borozást, akkor a szomszédos Furth bei Göttweig településen a Helmut Hackner borászatban verhetetlen a zöldveltelini és a húsos vegyestál. Aki inkább a borbárokat kedveli, annak a Blauenstein étterem mellettit ajánlják a kremsiek.
Hideg sör és forró perec – Piano, das Bierlokal
Egy idegen városban néha csak arra vágyunk, hogy ha az egész napos gyaloglás után beesünk egy helyre, ne kezeljenek minket látványosan turistaként.
Kremsben van egy Duna-parti söröző, ahol a törzsközönségen túl is szívesen látnak mindenkit, ráadásul szoktak emlékezni azokra, akik párszor már megfordultak náluk. És ahogy az a nagy könyvben meg van írva: az egyik csaposuk, Alexander egy kisebb kitérővel ugyan, de a hely megalapítása óta náluk dolgozik.
A Piano bár falaiból árad a több mint harminchárom éves történelem: osztrák hírességek fotói, akik ott jártak egy zenés esten; kopott bőrkanapék, régen végzett egyetemisták és helyi klubok feliratai a falon, egy nagy árvíz nyomai.
Ami kevésbé marasztaló, hogy Ausztriában még megengedett a zárt térben dohányzás, így szerencsétől függően lehet szinte füstmentes és keményen kocsmaszagú esténk.
Cserébe kapunk egy negyventételes sörválasztékot, a csapolt Augustiner pont olyan hideg és gyöngyöző, ahogy kell, és van az étlapon meleg pereccel szervírozott kolbászka is.
Ez is érdekelhet:
(A szerző fotói)
Wachau | bor | kávézó | Dunakanyar | nagy sztori
Ezzel a tíz fantasztikus dizájntárggyal a legmenőbb hellyé teheted az otthonod
10+1 ikonikus és gyönyörű lámpa, ami garantáltan feldobja az otthonod
Beköszöntött a tél, és vele együtt megérkezett a Roadster magazin legfrissebb, 14. száma. Mit találunk benne? Kajakkal bejárjuk Grönland izgalmas és lenyűgöző helyeit, találkozunk a világ egyik leghíresebb párterapeutájával, Esther Perellel, és a Netflix által világhírűvé vált dél-koreai séffel, Jeong Kwannal, motorral részt veszünk a Balkan Rallyn, és beszélgetünk Kelecsényi Milán férfiruha-készítővel is. A Dél-afrikai Köztársaságban teszteljük, milyen az új AUDI Q8, és elbeszélgetünk a zoknik Rolls Royce-át gyártó Iszató Nisigucsival is. Elmegyünk egészen Kenyáig, hogy elefántokat nézzünk, az Őrségben kipróbáljuk, milyen a régió legújabb kabinháza, a Kástu, bemutatjuk a Déryné Kenyeret, a város új pékségét, teszteltjük az új elektromos KIÁt, ezen kívül pedig találkozunk még Berki Blanka topmodellel, Áron Eszter divattervezővel és sokan másokkal. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!