Close
Koronavírus idején indult lakóautóval a világnak egy magyar pár

Koronavírus idején indult lakóautóval a világnak egy magyar pár

Albánia déli részén értük utol Tóth Pétert és barátnőjét, és kicsit irigykedve hallgattuk őket, ahogyan a fehér homokos tengerparton pihenve mesélik utazásuk történetét. Egyrészt az időjárás okán, ami november elején arrafelé olyan, mint nálunk júniusban, másrészt az átélt élmények miatt.

A motiváció

Tóth Péter jó ideje tervezgette már a nagy kalandot, amire nagyjából három évvel ezelőtt kezdett el tudatosan készülni. Félretette a pénzét, csak arra költött, amire muszáj volt. Salesmanageri munkája miatt eleve rengeteget utazott, úgyhogy hamar berántotta a gépszíj, de mivel szabadságai idején is maximum két-három hetet tudott eltölteni egy-egy helyen, hazaérkezéskor mindig rossz érzés fogta el.

Prokletije Nemzeti Park, Montenegró

Elhatározta, hogy amíg fiatal, és nincs családja, van viszont benne erő egy komolyabb túrához, addig valahogy összehozza.

Idén márciusban elvarrta a szálakat: felmondott a munkahelyén, kiadta a lakását, szóval, úgy tűnt, minden készen áll.

Kukes és Pasqyra Beach, Albánia
Isole Gemelle, Albánia

Akkor azonban belépett a képbe a szerelem, megismerkedett Cilivel, de nem ez változtatta meg a forgatókönyvet. A koronavírus-járvány volt az.

A kezdetek

“Hátizsákos tripnek indult, jó két évet terveztem úton lenni. Egész Óceániát és Latin-Amerikát bejártam volna. Már ott tartottam, hogy hazamegyek elbúcsúzni a családtól, aztán megveszem a repülőjegyet és indulok, Cili pedig majd valamikor csatlakozik hozzám. A Covid miatt végül beragadtam. Az egész tavaszt és a nyarat Debrecenben töltöttem amolyan stand by-állapotban, míg nem augusztusban már nem bírtam tovább, és vettem egy lakóautót.

Dubrovnik, Horvátország

Ekkor felgyorsultak az események: az egy hónapos felkészülés során rendbe raktuk az autót, és megalkottuk az útitervet. Kicsit sterilnek tűnt egy sima nyugat-európai autós túra, ezért inkább a Balkánt vettük célba, mondván, biztos vad élmény lesz, aztán majd tolódunk kelet felé, ameddig csak tudunk. Rengeteg szabályt át kellett nyálazni, hiszen néhány országba elég problémás a bejutás saját autóval. Végül Mongóliát jelöltük meg célállomásnak. Görögországon, Törökországon, Grúzián, Örményországon, Iránon, Közép-Ázsián vezetne oda az út – eddig találtuk ki az autós részét” – mondja szinte egy levegővel Tóth Péter.

A vírushelyzet

Szeptember 12-én indultak, azaz majdnem hatvan napja vannak úton. Bejárták Horvátországot, Montenegrót, két hete pedig Albániában barangolnak. Mivel teljesen odáig vannak érte, még legalább ennyi időt maradnának. “Valódi rejtett gyöngyszemnek tűnik, mivel nincs igazán rajta a turisztikai térképeken. A hegyek szerelmeseinek valóságos paradicsom, nincs annyira bejárva, mint mondjuk Ausztria vagy Svájc. Az ember úgy érzi, szinte felfedezi a természetet” – magyarázza Cili a maradás okát.

Kruje, Albánia

Sokszor megkapták a kérdést, mennyire érzik nyomasztónak, hogy egy világjárvány idejére időzítették életük kalandját. “Természetesen figyeljük a híreket, de nem érezzük a kriptahangulatot. Nincsenek tele turistával a helyek, tehát, nekünk, akik fotóznak, videóznak, sokkal ideálisabbak most a körülmények. Nem kell sorszámot húzni, hogy kiálljunk a legdurvább sziklaoromra, hanem csak odamegyünk, és már repülhet is a drón. Élvezzük a helyzetet. Egyébként biztos vagyok benne, hogy nem kizárólag a Covid miatt vannak kevesen Albánia hegyein, hanem, mert alig ismerik” – mondja Péter.

A mindennapok

Bár kicsit erős átlagosnak nevezni, de egy sima hétköznapon általában korán kelnek, mert legtöbbször megnézik a napfelkeltét, és aztán este a naplementét is – ahogyan Péter fogalmaz, gyakorlatilag felcsaptak fényvadásznak.

Borsh Castle, Albánia

Megvárják a megfelelő megvilágítást a képekhez, hogy aztán végigfotózzák és -videózzák azt a kétszer másfél órát. A köztes időben utaznak és túráznak, valamint vágnak, szerkesztenek, tartalmat gyártanak.

Guruló otthonuk Rusty néven falja a kilométereket. Mindennel felszerelték, amivel csak lehetett: van benne áram, gáz, állófűtés, és tudnak főzni is.

Sveti Stefan és Tara híd, Montenegró

Még az utazás előtt afféle bejáratásként pár ezer kilométert beleraktak egy ausztriai kiránduláson, vagyis nem szűzen vágtak neki a túrának. Egyébként nem minden éjszaka Rusty őrzi az álmukat, amióta úton vannak, egyszer már megálltak egy szálláson, hiszen dolgozni úgy mégiscsak kényelmesebb, és persze feltöltődés is kell. Ahogy Péter mondta, egy-két hónap után máris tudják értékelni a szélesebb ágyat és a csapból folyó forró vizet.

Az izgalmak

Eddig még nem beszéltek váratlan helyzetekről és kalandosabb szituációkról, de ez nem jelenti azt, hogy minden olajozottan működött volna az út során.

Az első film az útról

“Egyszer a hegyekben kifogyott az üzemanyag. Mindig van náluk tartalékban, de egyik alkalommal valamit elszámoltunk. Az egyik emelkedőn elkezdett köhögni az autó, és megállt. Komoly nehézségek árán tudtunk csak életet lehelni belé, kellett hozzá két albán férfi is, akiket lestoppoltunk, hogy segítsenek. Nagyon kedvesek voltak, a sikeres beindítás után még meg is öleltük egymást. Igen segítőkészek amúgy az albánok, ebből a szempontból nagyon jól vannak bekötve. Leginkább a járgány okozza a problémákat, egyszer például Horvátországban egy Mercedes-szervizbe is be kellett mennünk. Az egész kis sztori megért volna egy külön filmet, mert tiszta Üvegtigris-fíling járta át, csak büfé helyett autószerelő-műhellyel. A főnök szívta a blázt ezerrel, de nagyon profi volt: első hallásra megállapította, hogy a turbóval van a baj. Megcsinálta, azóta Rusty meg valósággal száguld” – meséli Péter.

Sveti Jure, Horvátország
Mount Korab, Albánia

Cili egy kalandosabb történetet osztott meg. “Felmentünk Albánia legmagasabb csúcsára. Ez fotózással és többszöri megállással együtt alapból egész napos program. A Mount Korabon megnéztük a naplementét, felvételeket készítettünk, élveztük minden percét. Aztán egy háromórás, lefelé menő út következett. Amivel nem is lett volna gond, de például Németországgal ellentétben Albánia turistaútjai nem túl kitáblázottak, a jelzéseket keresni kell, ha épp vannak; felfelé még oké a dolog, hiszen láttuk a csúcsot, ahová tartunk, lefelé ellenben már nem annyira egyértelmű. Szinte az utolsó kanyarig tisztában voltam vele, merre kell mennünk – itt viszont sikerült szó szerint a folyóba belekeveredni. A nagy esőzés után mindenhonnan jött a víz, azon kellett valahogy átjutnunk a vaksötétben. Hála istennek, a susnyásból nem egy meredek sziklafal tetejére értünk, hanem a jó irányba. Ennek örömére be is mentünk a legközelebbi kocsmába, és vettünk egy sört, ami Petinek húzóra lement.”

A kedvencek

Számtalan szép helyen jártak eddig, úgyhogy nem volt könnyű kiemelniük egy-egy kedvencet. Cilinek Albánia tetszett a legjobban, valósággal szerelmes lett az országba. Az észak-albán hegyek között kanyargó Theth-folyó völgye a kis kápolnával és az autentikus kőházakkal teljesen elvarázsolták.

Teth, Albánia
Durmitor Nemzeti Park, Montenegró
Durmitor Nemzeti Park, Montenegró

Péter a montenegrói Durmitor Nemzeti Parkot jelölte meg, melyhez szintén egy kapcsolódik némi izgalom. “Ott ugyanis szétváltunk. A túra kezdetén nagyon erős szél fújt a hágón, ezért Cili nem vállalta be, inkább visszafordult. Egyedül vágtam neki, és bár a felhők miatt nem mentem fel a csúcsig, a magas hegyek, no meg a túlviláginak tűnő tájak képe eléggé bennem maradt.”

A tervek

A cél még mind időben, mind távolságban nagyon messze van. Albánia után Észak-Macedónia felé kormányozzák Rustyt, ott egy-két hetet legalább eltöltenek. Szkopjéban a tervek szerint koronavírus-tesztet csináltatnak, merthogy Bulgáriába és aztán onnan Görögországba csak negatív teszttel lehet belépni.

A görögök vendégszeretetét egy-két hónapig szeretnék majd élvezni.

Omis, Horvátország

Közös kedvenc helyük egyébként Horvátországban Omis volt, ahol sikerült Péternek elkapnia egy tökéletes pillanatot a Sveti Jure kápolnánál, ami nagyot ment az Instagramon, és ötletet adott egy fotósorozathoz. Onnantól kezdve minden különleges kis templomnál vagy kolostornál készítenek egy képet, melyen törökülésben ülnek egymással szemben. És aztán szépen, fokozatosan megindulnak kelet felé, hogy valahol Mongóliában átszakítsák a képzeletbeli célszalagot.

Péter és Cili kalandjait itt lehet követni:

Ez is érdekelhet:

(Fotók: Tóth Péter)

FOLYTASD EZZEL
Korlátozások és nagy remények: Így indul az idei síszezon Európában
Borzalmas a járványhelyzet Kárpátalján, a legszigorúbb besorolás jön a régióban
Rendeld meg a Roadster magazin 6. számát!
Őszi-téli lapszámunkban ismét megnövelt terjedelemben, 224 oldalon a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat, a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet. Felsorolni is nehéz, mennyi izgalmas történetet meséltünk el az új számban, de ha szeretnél többet tudni, akkor kattints ide az alábbi linkre! Megnézem, mert érdekel!
Close
HELLO, EZ ITT A
ROADSTER
Kövess minket a Facebookon!
Történetek, amiket nem fogsz elfelejteni!

Iratkozz fel a hírlevelünkre!

Iratkozz fel a Roadster hírlevelére, hogy mindig értesülj a legizgalmasabb hírekről, sztorikról és véleményekről az utazás, a dizájn és a gasztronómia világából!
Feliratkozom