Ha összesíteni szeretnénk azokat a félreeső és gyönyörű helyeket, amelyek nincsenek olyan távol Magyarországtól, akkor Sancto Lucio de Coumboscuro neve az elsők között merülhet fel.
A falucska a francia–olasz államhatár közelében fekszik, Piemont és Provence találkozásánál, és a helyiek egy igen különleges nyelvjárást beszélnek, a provanszál dialektust. Ez lényegében az okcitánnak az a változata, amelyet Franciaország déli részén, Provence-ben is használnak. És bár Torino, Nizza és Monaco is két-három órányi autóútra van a településtől, Sancto Lucio de Coumboscuro tényleg annyira elszigetelt, mintha egy másik földrészen vagy idősíkban létezne.
A falut egyrészt igen nehéz megközelíteni. Ha valaki nem autóval érkezik, akkor először Torinóba kell repülnie, majd onnan vonatra, és később buszra szállnia, hogy elérkezzen a piemonti falucskába, ahol az embertől nem arrivedercivel, hanem arveire-rel köszönnek el.
Az okcitán egyébként az egyik legnagyobb kulturális és irodalmi hagyományokkal rendelkező kisebbségi nyelv Franciaországban, amely
a középkori irodalomban a trubadúrköltészet és balladák nyelve volt.
Egyik leghíresebb beszélője pedig Honoré de Balzac volt, a kortárs nyelvek közül pedig talán a katalán áll a legközelebb hozzá.
Az olaszországi faluban mindössze harmincan élnek, és főként állattenyésztéssel foglalkoznak. Az itt élő pásztorcsaládok csordáit gyakran támadják meg farkasok, a téli időszakban néha hetekre elveszik az áramot, az internet minősége pedig hagy kivetni valót maga után.
A vidék természet értékei viszont kárpótolják az embert:
a végtelen levendulamezők, a tiszta levegő, az érintetlen falusi rétek, na és a francia Riviéráig, az Azúr-partig érő csodás kilátás.
Az itteniek életmódja – a máshol élő, szintén önfenntartó gazdálkodást folytató közösségekhez hasonlóan – igencsak eltér a városban élő átlag-nyugat-európai ember életvitelétől. Harmóniában élnek önmagukkal és környezetükkel, és nem engednek teret az életükben a zavaró tényezőknek. Esetükben ez nemcsak holmi törekvés vagy célkitűzés, mint a digitális forradalomban sodródó 21. századi halandónak, hanem valami elementáris és természetes velejárója az életnek, mint a lélegzés.
Nagyobb üzleteket, de éttermeket és bárokat sem találunk itt, és a társasági nyüzsgés sem jellemző Sancto Lucio de Coumboscuróra – némi alkalmi folklóresemények azok, amelyek a gombavadászatok és a nagy túrák közé beékelődhetnek.
A falubelieknek nem kell tanulniuk az északi életfilozófiát, a lelassulás modern művészetét, a lagomot – zsigerből megy nekik.
„Amikor két héten át áramszünet van, nem esünk pánikba, hanem megkeressük a nagyszüleink olajlámpáit. Tévénk nincs, és nem is igazán hiányolsz valami olyasmit, amit sosem birtokoltál” – magyarázta az egyik helyi lakos, Agnes Garrone, aki minden nap hajnalban kell, hogy legeltesse a juhait, az év minden napján. A településen található egy vendégház is, amelyet a nő testvéreivel együtt üzemeltet – ez lényegében a falu egyetlen megszervezett turisztikai kapaszkodópontja.
Látogatóból pedig nincs hiány: az északnyugat-olaszországi falucska ugyanis tökéletes oázis bárkinek, aki szellemi és fizikai felfrissülésre vágyik.
A Garrone család igen szívélyesen bánik a turistákkal: körbevezetik őket a vidéken, együtt fedezik fel velük újra ezt a félreeső világot – rendkívül fontosnak tartják ugyanis azt az örökséget, amit őseiktől kaptak; és azt is, hogy ezt az ide érkezőknek is megmutathassák.
A turisták fakunyhókban alhatnak, helyi tradicionális ételeket kóstolhatnak meg, és prémium minőségű sambucana gyapjúból is vásárolhatnak.
A régió olasz és francia kézen is volt az elmúlt évszázadok során, így nem csoda, hogy a vidéken élők számára rendkívül fontos a történelem viharaiban mindig bástyaként szolgáló provanszál identitás.
A provanszáli hagyományokat különféle művészeti kiállításokon, koncerteken, rendezvényeken ápolják, valamint nyelvórákat is tartanak a gyerekeknek – az UNESCO 2010 óta veszélyeztetett nyelvként tartja számon a provanszált, és Coumboscuro egyike azoknak a völgyeknek, ahol még beszélik azt.
(Forrás: CNN, Sokszínű Vidék)
utazás | olaszország | olasz | slow life | franciaország | francia
Liverpool után az otthonodban találkozhat a csúcsteljesítmény és a prémium életmód
Így tapasztalhatjuk meg az igazán autentikus élményeket és személyes vendégszeretet Horvátország minden régiójában
Meglepő ország végzett az első helyen a világ legbiztonságosabb egyéni úti céljai között
Nincs egyetlen üdülőközpontja sem, alig járnak ide turisták, mégis ez lehet Európa egyik legizgalmasabb szigete
Bécs Újbudája épített magának egy saját sportparkot
Ezért kerülik sokan ezt a népszerű ülést a hosszú távú repülőjáratokon
Itt a tavasz, a Roadster legújabb lapszáma pedig diadalmas dübörgéssel robog be az életünkbe! A hagyományoknak megfelelően kalandok sora követi egymást a magazin színes, szélesvásznú lapjain, tele inspiráló történetekkel és még inspirálóbb karakterekkel. Mit találhatunk a 220 oldalas magazinban? Elutazunk Varsóba és Szicíliába, találkozunk a szupersztárokat fotózó Agata Serge-zsel, a gyönyörű izraeli színésznővel, Efrat Dorral, megnézzük, hogyan tiszteleg egy párizsi galéria egy magyar belsőépítész előtt, kipróbáljuk, milyen az új Mercedes és Omoda, megmutatunk négy új és lenyűgöző hotelt, végigjárjuk a Dolomitokat egy Audi A6-tal, belekóstolunk Dubai legjobb éttermeibe, és találkozunk a zseniális divattervezővel, Abodi Dórával is. És ahogy mondani szokás, ez még messze nem minden, a magazin még ezeken kívül is rengeteg színes kalandot tartogat!
Különleges csomagajánlatok itt!