Heten egy Lexusban – RX 450hL-teszt

Legújabb cikkeinkért kövess minket a Roadster Google News oldalán is!

A Lexus nagyobbik crossoverének igazi újdonsága egyetlen betű, de ha meglátjuk a típusjelzésben, és még rajtunk kívül legalább öten beszállnának, kezdjünk el aggódni.

Ahhoz képest, hogy autótörténelmi szempontból a Lexus elég új márkának számít – persze ha az anyacég Toyotát nem vesszük bele, bár az is kihagyta az izgalmas, lovas kocsikkal konkuráló szakaszt –, egy ideje már kompaktot, szabadidő-autókat, kupékat, kabriókat, szedánokat is kínálnak, utóbbi két kategóriába értve a V8-as élményautót és a luxuslimuzint is. Európában viszont eddig két lehetősége volt annak, aki hat vagy hét embert akart lexusoztatni: vagy hozatott a tengerentúlról egy ezen a kontinensen gigantikusnak tűnő LX-et vagy GX-et, vagy vett itt két normál méretű Lexust.

A Lexus büszkén emlegeti, hogy 1998-ban

az RX-szel teremtették meg a luxus crossoverek ma már a szabadidő-autókhoz mérhető népességű kategóriáját,

a típus azóta is fontos tényező a szegmensben. A negyedik generáció nemcsak az időközben bátrabbá, élesebbé vált márkajegyeket kapta meg, hanem opcióként két hátsó ülést is.

Erre a nevében egy L betű, a teljes hosszában plusz tizenegy centiméter utal, és a megszokottnál kicsit hosszabb far. Szerencsére utólagos toldásra semmi nem emlékeztet, teljesen harmonikus a nyújtás; kiderült, hogy az RX nemcsak zömökebb karosszériával, hanem hosszabbal is jól néz ki, sőt, a tetőoszlopot látszólag átmetsző – a fehér autón különösen jól látható – oldalüveg formai játéka így jön ki igazán.

Nem kell ergonómusnak lenni ahhoz, hogy kicsit a tarkónk felé közelítsük a szemöldökünket: plusz két ülés, plusz tizenegy centiméter? Még a mindig mosolygó Barbie baba is Kenhez vágna valami kezébe akadó rózsaszín holmit, ha ekkora fotelt vitt volna haza a műanyag házikóba, márpedig a Lexus valószínűleg nem a harminccentis, levehető végtagú vásárlókör igényei szerint tervez.

De akkor? – kérdezheti a bennünk élő kíváncsi, összetett mondatokban viszont nem erős állampolgár. A megoldás, ahogy hasonló esetekben lenni szokott, hogy hétüléses módnál az egyébként teljesen sík padlójú csomagtér lesz kisebb. Onnan hajlik fel ugyanis a két pótszék, persze nem nyögős, kézzel rángatós módon, hanem elegánsan, gombnyomásra. Szintén prémiummegoldás, hogy a leghátsó utasoknak nemcsak pohártartó, hanem olyan klímavezérlés is jut, mint az ötüléses kocsik hátsó utasainak sem szokott.

Beszállni a hátsó ajtón, a középső sor üléseinek előretolása után lehet, egészen kényelmesen, legalább is ahhoz képest, hogy mennyi hely van hátul. A semennyi túlzó egyszerűsítés lenne, mert a fejtér például nem vészes – kívülről is látszik, hogy csak enyhén lejt a tető –, a probléma azonban a jelképesnek is jelképes lábtérrel van. A lábfejünk nem fér a középső sor ülései alá, szokatlan, de főleg kényelmetlen pozíciót kell felvenni, ha a nálunk jóval szerencsésebbek normál helyzetbe állítanák az előttünk lévő üléseket, mert beszállnának ők is. Ha nem a hierarchia miatt szorultunk hátra, az ő kárukra javítható a komfort: ha az ő lábterük is bántóan kicsi lesz, akkor mi úgy-ahogy elférünk. Hiába a klímapanel és a bőrülés, egy pillanatra sem feledteti semmi, hogy bizony nekünk csak a minimum húszmillió forintos autó csomagtartójában jutott hely, ahová kizárólag maffiakörökben szoktak embereket pakolni, a lakosság jogkövető része inkább szatyrokat vagy zsugorfóliás ásványvizeket rak oda.

Hétüléses autónak az RX 450hL nem jó, de még öt plusz kétülésesnek se, nem mintha nagy lenne a hátránya az öt plusz kétüléses autókhoz képest. Meg kell tanulnunk végre néhány alaptételt az autókkal kapcsolatban:

nincsen huszonéves dízel kombi kevés kilométerrel, nincsen nagy motor-nagy teljesítmény-kis fogyasztás-kis szervizköltség kombináció, és az öt plusz kettő az iparágban sokkal gyakrabban öt, mint hét.

Bezzeg ötüléses kocsinak! Akkor mindenki jól, kényelmesen elfér, majdnem hatszáz literes a csomagtartó, a hosszított RX-hez kizárólagosan kapható, 3,5 literes V6-os benzinmotorral dolgozó hibrid hajtáslánc 313 lóerős összteljesítménye még a több mint kéttonnás, ötméteres, magas autót is lendületesen mozgatja. A fokozatmentes automata váltó olyan finoman és halkan működik, hogy ha egyszer Honda-mérnökök mennének néhány kilométert, utána tömeges szeppuku miatt kiüresedne egy egész részleg a cégnél.

A futóműve kényelmes, mégsem billegős, de az autó stílusához egyébként kevésbé illő dinamikus vezetés sincs ellenére. Az infotainment rendszer vezérlése pedig olyan, mint a mai Lexusokban általában, ami így elég kedves megfogalmazás, de hogy annyira ne legyen az, megjegyzem: az RX joystickjével még az LS-ben vagy az RC-F-ben próbált tapipadosnál is nehézkesebben irányítható, ami azért esemény, csak nem piros betűs.

A csúcsra felszerelt tesztautó 26 millió forintba került, igazán jó hír, hogy a két hátsó kínhely elhagyásával máris milliókat lehet spórolni, és venni egy valamivel kisebb csomagtartójú, de tágas, modern, jó Lexus crossovert.

(Fotó: Tóth István)

nagy sztori | szabadidő-autó | lexus rx 450h | lexus rx 450hl | crossover | autóteszt