Ha Liszt Ferenc ma élne, nagyjából olyan személyiség lenne, mint amilyen Francesco Tristano, hiszen a minden zenéjében az extázist kereső luxemburgi születésű zongorista és zeneszerző világhírű magyar elődjéhez hasonlóan imád kísérletezni és a zongora mellett elektromos billentyűs hangszereken játszani – utóbbit bizonyára nagyon bírta volna maga Liszt is. Francesco Tristano a klasszikus zongorajáték mellett elég komoly repertoárt állít fel a klasszikustól a kortárs zenéig bezárólag, ezért is lesz izgalmas az október 12-ei budapesti koncertje. Az ő személyisége és művészete tükrözi leginkább azt, amit az október 9-22. közötti nemzetközi kulturális fesztivál meg akar mutatni Liszt Ferenc kapcsán. Vele beszélgettünk.
Francesco Tristano New Yorkban végezte zenei tanulmányait. Elsőrangú Bach-játékosként ismert, de abszolút otthonosan mozog a klasszikusok mellett a dzsessz világában is, mint ahogyan szeret meríteni az elektronikus és a kísérleti zenéből. A zongorát és a szintetizátort egyenrangú hangszereknek tekinti, számára természetes, hogy detroiti elektronikus tánczenét zongorára ültessen át, vagy hogy az elektronika kínálta lehetőségek révén új megvilágításba helyezze a klasszikus zongorakompozíciók megszokott hangzását. A legkiválóbb szimfonikus együttesek partnereként koncertezik, felvételeit a Deutsche Grammophonnál készíti. Olyan különböző műfajokban alkotó zenészekkel dolgozik együtt, mint Szakamoto Rjúicsi, Michel Portal, Derrick May, Carl Craig vagy éppen Jeff Mills.
Egy kellemes napsütéses szeptemberi délelőttön a Roadsternek adott interjújában elárulta, hogy életében először jár Budapesten, és még alig volt alkalma felfedezni a várost, de az eddig látottak tetszettek neki. Külön kiemelte a kávét, ami rendkívül fontos dolog számára, mert ha egy városban jó a kávé, akkor ott biztosan jól érzi magát. Apropó városok: eddigi pályafutása során több helyen is élt már, melyek közül New Yorkot imádta a legjobban. Tinédzserkorában egy álma vált valóra ezzel, bár ma már nem lakna a Nagy Almában. Jelenleg Barcelonában él, ahol nagyon boldog.
A kávé, mint benzin
Kíváncsiak voltunk rá, hogyan tudja belevinni a saját személyiségét a látványos, pörgős és szuggesztív előadásaiba. „Nem könnyű, mert ha erőlteted, akkor mesterségesnek, műnek tűnhet az egész és így nem tudsz hiteles maradni. Szeretek úgy gondolni a zenére, hogy az úgyis ott van körülöttem, csak meg kell ragadnom. Ha a személyiségedet a zene elé helyezed, akkor a közönség nem igazán hallja magát a zenét. Lehet, hogy csak néznek téged, vagy olyan lényegtelen dolgokon kezdenek el gondolkodni, mint egy-egy mozdulat vagy hogy milyen a világítás a teremben. A zene annyira erős dolog, hogy nem kell ráerőltetned magad. De ez nem jelenti azt, hogy ne szívből jönne. Onnan jön, amikor komponálok és zenét írok, vagy ha improvizálok.”
Az inspirációról azt mondta, nincs feltétlenül szüksége rá, sőt szerinte az inspirációmerítést sok szempontból túlértékelik.
„Hallottam már olyan sztorikat művészekről, hogy valamelyikük egyszer elhajózott egy szigetre, ott találkozott egy fickóval, vacsoráztak, beszélgettek, aztán hazament és írt egy regényt. Hűha, nem semmi – mondom, nekem meg a munka közben jön meg az ihlet. Szóval, ébredés után iszom egy eszpresszót, és elkezdek komponálni, gyakorolni. Számomra ez bőven elég üzemanyag a folytatáshoz. Persze, néha előtörnek belőlem nosztalgikus érzések, vagy egyéb gondolatok, amiket át akarok ültetni a zenébe. De az én esetemben nem ez a legfontosabb. Annyi a lényeg, hogy reggel felkeljek, aztán jöhet is a munka!”
Kortárs klasszikusok
Naivan talán azt gondolnánk, hogy 2024-ben már borzasztó nehéz feladat lehet új dolgokat kitalálni a zenében, Francesco Tristano azonban nem így véli. Számára azért könnyű, mert legfőképp ez érdekli. „A kortárs a legjobb zene, mert része a társadalmunknak, a mindennapi életünknek. Sajnos úgy érzem, manapság a klasszikus zenét elzárjuk minden más típusú zenétől. Van ugye a klasszikus zene és még vagy ezer másfajta, ami elvileg nem klasszikus. Számomra viszont a klasszikus is része a kortárs zenének, mert azok a zeneszerzők, akik annak idején úgynevezett klasszikus zenét szereztek, lényegében kortárs műveket írtak. Mozart például sosem álmodott meg klasszikus szonátát, de 200 évvel később azt mondjuk, hogy igen, ez klasszikus stílus, klasszikus szonáta. Mozart pedig minden bizonnyal korának leghíresebb popzenészének számított. Szóval, számomra valójában csak a következetességről és a relevanciáról szól, hogy kortárs zenét is beillesszek az előadásaimba. A klasszikus zene nem lehet csak egy múltbéli szerepjáték, nem is szabadna annak lennie.”
Billentyűs DJ szett a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben
Az október 12-ei koncertjével kapcsolatban annyi spoilert elárult, hogy Liszthez hasonlóan – aki 150 évvel ezelőtt lényegében megalkotta ezt a formátumot – izgalmas alternatívát kínál egy mai kortárs zongoraesthez. Napjainkban többé-kevésbé az összes ilyen jellegű előadás hasonlít arra, amit Liszt csinált annak idején. Hallható majd egy kis Liszt, egy kis Brahms, egy kis Schumann, plusz némi improvizáció – utóbbi azért mondható rendhagyónak, mert mostanság viszonylag kevés klasszikus zongorista szokott improvizálni. „Az én ötletem annyi volt, hogy felfrissítsem vagy mai formára aktualizáljam a hagyományos zongoraesteket, így hát elektronikus hangszereket is bevontam a repertoáromba. Van még néhány billentyűs hangszerem és szintetizátorom. Játszom természetesen Lisztet és saját zenét is, az egész műsor nagyjából olyasmi lesz, mint egy DJ szett. A zene nem igazán áll meg, egyik darabból a másikba megy majd át. Olyan dolgokat akarok csinálni, hogy a közönség ne tudja, hogy már véget ért-e az előző tétel, vagy esetleg már elkezdődött az új. A zavarodottság ilyen pillanatai varázslatosak lehetnek, ha a megfelelően vannak tálalva. Ezt hívom én amolyan piano 2.0-nak.”
Egyszeri és megismételhetetlen produkciók, műfajok rendhagyó találkozása, hazai és világsztárok
Október 9-én kezdődik tehát, és egészen 22-éig tart a negyedik Liszt Ünnep Nemzetközi Kulturális Fesztivál. Az eseménysorozat névadójának szellemiségében összeállított programon a klasszikus és kortárs zene nemzetközi sztárjai, műfajteremtő formációk és a maguk területén kiemelkedő alkotók érkeznek Budapestre, a kínálatban az előadó-művészet mellett ezúttal is helyet kap az irodalom és a képzőművészet is.
„Fesztiválunk névadója, a valaha élt egyik legelismertebb hazai előadóművész és komponista nem csupán világraszóló tehetségével emelkedett ki kortársai közül: sokoldalúsága, az újra, az újításra való folyamatos törekvése is példaértékű. Nem kérdés, hogy a Liszt Ünnep szervezésekor ennek szellemében igyekszünk mi is minden évben új és megújuló művészi energiaforrást kínálni a feltöltődésre vágyó közönségnek” – mondta a szerdai sajtótájékoztatón Káel Csaba, a Müpa vezérigazgatója.
„Az újdonságokon belül is elsősorban a különlegességeket, máshol nem elérhető produkciókat és együttműködési lehetőségeket keressük, hogy a fesztivál programjaira érkezők kivételes koncertélményekkel, irodalmi vagy képzőművészeti pillanatokkal gazdagodhassanak” – teszi hozzá Szomolányi Janina, a Müpa fesztiváljainak operatív igazgatója.
Az eseménysorozat nagyszabású nyitányán az Árpád-házi Szent Erzsébet történetéből született oratórium, a Szent Erzsébet legendája elevenedik meg nagyszerű hazai és nemzetközi szólisták, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, valamint a Nemzeti Énekkar és a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Gyermekkara előadásában. A címszerepet a kiváló svájci drámai szoprán, Gabriela Scherer énekli, az este karmestere pedig nem más, mint a zenekar főzeneigazgatója, Vashegyi György.
A generációja egyik legjelentősebb karmestereként számon tartott Vaszilij Petrenko mindig is rendkívüli becsben tartotta Liszt művészetét, bensőséges kötődésének köszönhetően pedig Dvořák- és Bartók-művek mellett egy Liszt-darabot is vezényel a Royal Philharmonic Orchestra koncertjén. Külön öröm, hogy az esten a Liszt-specialista Balog József foglalja el méltó helyét a zongoránál. A Kolozsvári Magyar Opera együttesének estje is kihagyhatatlannak ígérkezik, a Selmeczi György vezette társulat ugyanis hangversenytermi körülmények között kifejezetten ritkán hallható Liszt-kompozíciókból összeállított műsorral érkezik, míg a Jézus Szíve Jezsuita Templomban megrendezett Kórusmaratonon egy egész napon át Liszt művei szólnak majd.
A fesztivál záróprogramján költészet és zene sajátos kapcsolódásának lehetnek tanúi a nézők Martin Haselböck és az Orchester Wiener Akademie koncertjén, amelynek szólistája a fiatal zongoristageneráció csillaga, Ránki Fülöp lesz.
A Liszt Ünnepet jellemző műfaji sokszínűség jegyében az eseménysorozaton természetesen a könnyedebb műfajok is helyet kapnak.
Francesco Tristano koncertjén a klasszikus zene felől érkezők éppúgy megtalálhatják a számításaikat, mint a modernebb műfajok rajongói. Az elektronikus tánczene úttörőjeként legendássá vált Jeff Mills Tony Allennel és Jean-Phi Daryval közös víziójából született Tomorrow Comes The Harvest projektjét Allen 2020-ban bekövetkezett halála után a tablavirtuóz Prabhu Edouarddal viszik tovább: a különleges hangok és ritmusok kereszteződésére, valamint improvizációra épülő produkció nyújtotta élményt pedig most a budapesti közönség is átélheti.
A saját, alien popra keresztelt műfaját megteremtő, idén negyvenéves legendás zenekar, az Einstürzende Neubauten európai turnéja keretében vadonatúj albumának dalait hozza el a fesztiválra.
Barabás Lőrinc és a Jazzical Trio közös koncertjén is a műfajok találkozásáé a főszerep: az esten több, Liszt Ferenc zenéjére reflektáló kompozíció is elhangzik, megőrizve az eredeti művek fő témáit, ismerős dallamait és karakterjegyeit.
A nyugati klasszikus zenéből táplálkozó, ám az avantgárd és a dzsessz hatásait is mutató Markus Stockhausen Group idén tavasszal megjelent, Celebration című lemezét a kritika és a közönség elragadtatással fogadta; az együttes Franz von Chossy jazz-zongoristával kiegészülve ad koncertet.
Harmadik alkalommal tér vissza a Liszt Ünnep és az Akvárium közös könnyűzenei minifesztiválja, az Isolation Budapest, amely idén is a színtér legkurrensebb előadóit és formációit hívta meg az angol dalszerző-szcénából jól ismert Jake Buggtól az afrobeatben utazó Seun Kutin és zenekarán át az egykor David Bowie-t is a rajongói közt tudó Clap Your Hands Say Yeah-ig vagy épp az énekes Elias B. Ronnenfelt és a dobos Gabriel Ferrandini igazi kuriózumnak számító közös produkciójáig.
Szinte már hagyomány, hogy a kortárs táncot a cirkuszművészettel ötvöző Recirquel itthon a Müpa fesztiváljain mutatja be legújabb produkcióját.
A Vági Bence koreográfiájával és rendezésében látható Paradisum az elpusztult világ elcsendesedését követő újjászületés mítoszáról mesél az együttes védjegyévé vált cirque danse nyelvén. Szintén a Liszt Ünnepen debütál a hazai közönség előtt a Háromszék Táncegyüttes Ecce Homo címet viselő új előadása, amely Munkácsy Mihály életútjának egy-egy jelentős momentumát kelti életre a kortárs néptánc segítségével.
Ismét a Liszt Ünnep keretében valósul meg a kortárs irodalom hazai és nemzetközi alakjait felvonultató Margó Irodalmi Fesztivál, amelyen a kötetbemutatók, beszélgetések és író-olvasó találkozók mellett Nóvé Soma / iamyank / Vangel Tibor, az Anima Sound System, Vecsei H. Miklós és a QJÚB, valamint Kollár-Klemencz László koncertjét élvezhetik a látogatók, míg a tavalyi Margó-díjas Visky Andrással Müpa-beli estjén találkozhat majd az irodalomkedvelő közönség. Ugyancsak a „fesztivál a fesztiválban” hagyományt erősíti a Múzeumkert egész napos családi kavalkádja, a PONT Fesztivál, amelyen idén a török kultúrával ismerkedhetnek meg az oda látogató kicsik és nagyok.
A képzőművészet rajongói is igen gazdag kínálatból válogathatnak: a Magyar Nemzeti Galéria Galimberti Sándor és Dénes Valéria életművét bemutató új kiállításán és a Ludwig Múzeum női alkotókat és műveiket fókuszba állító, Női kvóta címet viselő tárlatán túl Közép- és Kelet-Európa legjelentősebb kortárs nemzetközi képzőművészeti vására és Magyarország legnagyobb művészeti kiállítása, az Art Market Budapest is a Liszt Ünnep keretében nyitja meg kapuit. A történelem és a tárgykultúra mélyebb összefüggései iránt érdeklődőknek sem kell csalódniuk: a Néprajzi Múzeum nemzetközi összefogásban megvalósuló, a határon túli magyarság életében is kiemelt jelentőséggel bíró, Székelyek című kiállítása a történelmi Székelyföld sokszínűségét mutatja be Magyarországon még nem látott műtárgyak sokaságán keresztül.
kortárs | előadás | klasszikus | billentyűs | program
Itt van a nyár, ami már önmagában remek hír, de azzal tudjuk fokozni a hangulatot, hogy a napokban megjelenik a Roadster magazin legújabb száma is. Mit találunk benne? Ellátogatunk az Azori-szigetekre, Dubajba és megnézzük Isztambul egyik legenergikusabb kerületét, Beyoğlut. Találkozunk a világhírű brit dizájnerrel, Tom Dixonnal, kifaggatjuk az ikonikus fotós, Slim Aarons hagyatékát őrző Getty Images igazgatóját, és Bott Frigyes meghívására Európa legjobb sommelier-jeivel végigkóstoljuk a régió legérdekesebb furmintjait. Elmerülünk a független kiadású zine-ek színes és hangos világába, meglátogatjuk a Tisza Cipő főhadiszállását, megtapintjuk, mit tudnak az ukrán-Kárpátokból érkező kéziszövésű szőnyegek, egy MV Agusta nyergében pedig végigmotorozzuk Szardínia vadregényes hegyeit. Ismét látványos, sok állomásos, 220 oldalas tripet alkottunk, szerintünk érdemes lesz benevezni rá! A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!