Madách és a klímaszorongás – Érték- és hagyományteremtő gondolatfesztivált rendeznek Veszprémben

Can Togay már kitalált valamit, ami egy mindenki által ismert tragédiát a megszokott módszerektől eltérően, sokkal hatásosabban érzékeltet: a pesti rakparton lévő Cipők a Duna-parton holokauszt-emlékművet, amelyet 2016-ban a világ második legjobb köztéri szobrának választottak. Togay – aki a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa művészeti és kreatív főtanácsadója – csapatával most Madách Imre születésének kétszázadik évfordulójára rendezi meg a Madách 200 Gondolat Fesztivált, ahol kerekasztal-beszélgetések mellett zenei, gasztronómia és más programok is szórakoztatnak. Can Togayjal beszélgettünk a hagyományteremtőnek szánt eseményről.

– Madách főműve Az ember tragédiája. De hogy lesz egy drámai költeményből ötnapos fesztivál? Hogyan fogadták az ötletet?

– Ez egy filozófiai mű, tehát nagyon sok kérdést vet fel, ezekből választottunk ki jó néhányat, ezeket járjuk körül. A visszajelzések az elképzelésre nagyon pozitívak, és ez bizakodóvá tesz bennünket hosszabb távra is.

Can Togay (balra) szerint érdemes újra és újra feltenni
Az ember tragédiájában felvetődő kérdéseket

– Hogyan kell elképzelni egy gondolatfesztivált?

– Naponta három kerekasztal-beszélgetés lesz, szakértőkkel, érdekes szereplőkkel, művészekkel, pszichológussal, biológussal, űrkutatóval…, mégpedig a tragédia tizenöt színéhez köthetően. Az űrkutató nyilvánvalóan az űrszínhez kapcsolódik, a főrabbival a teremtés kérdését járjuk körül, a londoni szín ürügyén a pénz és a kapitalizmus természetét firtatjuk. E beszélgetéseket, és a nézőkkel való interakciókat követően oldunk a hangulaton, az athéni szín napján görög zenekar játszik, a teremtés napján zsidó ételeket ajánl a Fricska étterem, a prágai szín napján cseh söröket, ételeket kínálunk, és így tovább, mindig az adott színből kiindulva.

Eredetileg a megbeszéléseket formájukban is változatosabbnak terveztük – hiszen nagyon sokfajta vitaformátum van az oxfordi vitától kezdve a csoportos vitán át a kerekasztal-beszélgetésig –, de most az első nekifutásban egyelőre maradunk a nagyon érdekes résztvevőkkel megrendezésre kerülő kerekasztal-beszélgetéseknél.

– Az örök élet lehetséges? Fenntartható a fenntartható fejlődés? Mi van a klímaszorongás vagy az elmagányosodás jelenségének hátterében? Mi a pénz és a kapitalizmus jövője? Mi a tudományok és az áltudományok viszonya? Melyek a legújabb csillagászati felfedezések, és milyen veszélyekkel fenyegethetnek az elöregedő társadalmak? Hogyan lehet segítségünkre a mesterséges intelligencia a mindennapokban vagy éppen ellenkezőleg: milyen negatív hatásai lehetnek az AI világnak? Néhány témát soroltam a fesztivált programjából. Vannak egyáltalán ezekre a kérdésekre konkrét válaszok?

– Ezek olyan kérdések, amelyek újból és újból, különböző aspektusokban merülnek fel. Ilyen a hosszú élet, vagy radikálisabban: az örök élet és az öröklét kérdése. Húsz évvel ezelőtt ezek teljesen más megvilágításban merültek volna fel, de ma, amikor a biológiai kutatás bizonyos sejtfunkciók öregedését állítja meg, sőt akár meg is fordítja, hirtelen új perspektívák nyílnak. De a „longevity”, a hosszú életűség kérdéskörével szoros összefüggésben van az elöregedés, a túlnépesedés is, ezek a kérdések, megfontolások árnyalják a szakértőkkel való beszélgetéseket, és így a hallgatók is sok újdonságba nyerhetnek betekintést, olyan szempontokkal gazdagodhatnak, amelyekre előzőleg esetleg nem is gondoltak.

– Van-e általános üzenete Madách drámájának?

– Erről szól első előadásunk. Nevezetesen, hogy létezhet-e ma, ebben a sok tekintetben nagyon fragmentált poszt-posztmodern világban olyan üzenet, gondolat, amihez esetleg újra tudunk viszonyulni, ami távlatos értelmet adhat életünknek, az emberi létnek? Erről szól Prof. Dr. Dominik Finkelde filozófus, teológus, drámaíró, a Müncheni Filozófiai Intézet professzorának Az ember: tragédia? című előadása.

A rendezvénysorozat záró beszélgetésének témája továbbviheti ezt az izgalmas felvetést. A „bízva bízzál” által felvetett kérdéseket vizsgálva ez a beszélgetés a hitről ugyanis a bizalomról fog szólni. Mi a szerepe a bizalomnak, és hogyan is állunk a bizalommal, akár a társadalmi működés legkülönbözőbb színterein, akár az ember egyéni életének, sorsának tükrében. Beszélhetünk-e egyfajta általános bizalmi válságról, amelynek legalábbis a jelei gyakran és széleskörűen mutatkoznak, vagy épp, hogy az ez iránti vágy nyithat új láthatárokat?

– Ha tényleg hagyományteremtő lesz, és mondjuk néhány évente megrendezik, akkor is Az ember tragédiája adja majd a koncepció alapját?

– Madách tragédiája annyira tele van témával, hogy bőven elegendő akár évtizedekre. Amióta játsszák, úgy száznegyven éve, leginkább azért teszik, mert olyan sok általános és égető kérdés van benne, amit az adott kor mindig saját maga számára tud értelmezni. Változik a világ, és a kérdések újabb kérdéseket szülnek, ezért érdemes újra-meg újra felvetni ezeket.

A hírhedt falanszter színhez kapcsolódóan ezúttal például a mesterséges intelligencia művészetre gyakorolt hatását firtatjuk. Ez a jelenleg népszerű kérdésfelvetés még a történet elején tart, de nyilvánvaló, hogy három-négy év múlva ez a konkrét kérdés is más megvilágításba kerül, mint ahogy számos más probléma, amelyekre annak idején újból és újból reflektálni lehet és érdemes.

Madách 200 Gondolat Fesztivál
2023. október 25–29., Veszprém

A cikk elkészítésében együttműködő partnerünk volt a Madách 200 Gondolat Fesztivál.

nagy sztori | interjú | szponzorált tartalom | európa kulturális fővárosa | fesztivál