Motorral a Tátrába – Életed élménye lesz!

Alig értem vissza a napokban életem egyik legjobb motoros élményéről, amikor is a Júliai-Alpok legszebb útjain döntögettünk egy igazán klassz túramotort, a Kawasaki Versys 1000-et, három ország elragadó szerpentinjein, egy másik barátom máris bejelentkezett egy remek ötlettel:

nekünk ilyenkor, júliusban a Tátrában a helyünk, menjünk el motorral Csorba-tóra meg Zakopanéba!

Csehszlovák síutak

Emlékszem, gyerekkoromban, épp csak a rendszerváltás utáni években párszor bepréselődtünk valamelyik családtagunk mérsékelten megbízható autójába, hogy valamikor a karácsonyi étkezési zavarok és a januári iskolakezdés között megpróbáljunk összebarátkozni a téli sportokkal Csehszlovákiában. A hangulatról a fasirtos zsemlék, az életlen sílécek és három számmal nagyobb bakancsok, a keresztapám abszolút vállalhatatlan történetei, illetve a reggel hatkor, a hátsó ülésen kinyíló kislapos gondoskodott. Nem is kívánhatunk többet hatévesen az élettől, ez maga a KALAND. Igazi régi szép emlékek ezek, ahogy a legvidámabb barakkból, a hirtelen szabadságnak indult hazánkból az akkor elmaradottabb, de cserébe sokkal magasabb hegyekkel rendelkező északi szomszéd meredek lejtőire navigáltuk magunkat. De hogy milyen is ott nyáron, arról fogalmam sem volt, egészen mostanáig!

Ivanics motor - Partner a kalandokban

Kezdett is összefutni a nyál a számban, amikor a Kronométeres Viktorral elkezdtük megtervezni a hétvégét, úgyhogy első utam az Ivanics csapatához vezetett, hogy válasszunk nekem megfelelő motort erre a túrára. Szerencsére elég változatos a bérlős flottájuk is, van miből válogatni, én pedig annyit szűkítettem a dolgon, hogy ezúttal kicsit sportosabbra fogtam a szelektálást, a múltkori Kawasaki tökéletes választás volt az Alpokba, de megnéznék egy túrasport gépet is szívesen. Olyat, ami kényelmes még, de fickósabb, nyersebb, amivel egy kicsit karcosabb lesz az élmény.

Ekkor Attila, az Ivanics csapatának motoros főnöke elmosolyodott, és azt mondta, fogd meg a söröm!

Miközben a képzeletbeli sörét fogtam, elmerengtem, hogy nagyon szeretem a mostani motorom (– egy Vespa 300 GTS), de klassz lenne újra visszaülni valami nagyvadra, megjött a kedvem a nagyobb túrákhoz, úgyhogy alig vártam, mit hoz elő hátulról a főnök.

Ezt hozta:

Ez itt egy Moto Guzzi Mandello V100.

Azt mondta, hogy ha már bajszot akarok növeszteni a hétvégére, akkor mi lenne, ha az egy rendes, férfias, tökös bajusz lenne, és nem egy szemceruzával odapikasszózott szemfényvesztés?!

Nagyon megörültem, mert Moto Guzzi nyergében még sosem hágtam meg egy szerpentint sem, és nagyon kíváncsi voltam erre a jubileumi modellre is, ami a Moto Guzzi első vízhűtéses gépeként érkezett a 2021-es évben. Ezer köbcenti felett, túl a száz lóerőn, két oldalra kidőlő masszív, ikonikus hengerekkel, kardán-hajtással, mindezt túradobozok nélkül. Igazán erős izgalmi állapotban hoztam haza az utazás előtti este a motort, az első pár kilométeren éreztem, hogy erre a hétvégére emlékezni fogok.

Viktorral úgy terveztük meg a hétvégét, hogy az első napi célpontunk a Magas-Tátra lett, konkrétan Csorba-tó felé vettük az irányt, majd másnap a szlovák-lengyel határ piros-fehér oldalán található népszerű üdülőváros, Zakopane látott minket vendégül, harmadnapon pedig feltámadás után, egyseggel irány haza!

Péntek reggeli startban egyeztünk meg, összelőttük a kommunikációt (hogy az úton könnyen egyeztessünk fontos dolgokról, és motorozás közben úgy érezzük, hogy közben kocsmában is vagyunk), felpakoltuk a hátsó ülésre a cuccokat, dobozok híján ezúttal eggyel feszesebb pakolási szabályok mentén, de három napra egy hátizsákkal egy férfi a világ végére is elmegy, a többi mellébeszélés (illetve rendkívül klassz kényelmes dolgok, amikre összeszorított fogakkal hely hiányában nem gondolunk).

A térkép így nézett ki:

Budapest – Csorba-tó – Zakopane – Budapest

Mivel túrázni indultunk, úgy szerkesztettük az utat, hogy az ne tartalmazzon autópályát, hiszen egyenesen menni 150-nel nem a legizgalmasabb terv. Amit viszont ma már kapásból máshogy csinálnék: a magyar szakasznál inkább a 2A-t preferálnám Vácig, mert teljesen felesleges odáig Budapestről kiszenvedni magunkat Dunakeszin és Gödön át.

Szlovákiába átérve a szocializmus nehezen eltüntethető emlékei kísértik az utunkat, ettől a brutalista szovjet építészettől bármikor feláll a szőr a hátamon, de szerencsére nem kell sokat várni, hogy a természet csodaszép színei átvegyék a hatalmat a főút mentén a betonszürkétől. Breznóbányáig (Brezno) kell csak melegíteni a gumikat, hogy belépjünk a Tátra világába, innentől hirtelen égig érnek a fenyőfák, a hőmérséklet lecsökken, a levegő folyamatosan frissül, és a távolban megjelenik már a Tátra 2000 méter feletti láncolata, júliusban is havas foltokkal és gleccserekkel. Közben már megbízunk egymásban az olasz bajtársammal, egymás képességeinek első körös felmérése megtörtént, melynek eredményeként az út hátra lévő kanyarjait úgy vártam, mint a messiást!

Mandello

A Mandello egy nagyon izgalmas motor, klasszikus megjelenése legalább négy évtizeddel rángat vissza minket az időben, egyáltalán nem akar hasonlítani a motorozás jövőjére, legalábbis a formatervezés szempontjából. Sőt, a súlya sem csekély, kifejezetten emberes jószág az olasz, ami nagyjából ki is jelöli számára az életteret: ezt a motort akkor válaszd, ha legalább 180 centi vagy, a súlyod is megvan minimum 75 kiló, nem a városban akarod használni, nem jössz zavarba az erőtől, és szereted érezni, hogy van alattad egy vadászrepülőgép. Amikor felülsz rá, és elindulsz vele, olyan, mintha felvettél volna egy negyven kilós páncélt a mellkasodra, és elkezdenél kocogni.

Olyan stabil a motor, mintha sínen futna, meg se kottyannak neki a kellemetlen útviszonyok, de ami ennél is felemelőbb, hogy emiatt a tömeg miatt úgy mehetsz be vele a kanyarba, mintha tényleg egy nyári bobban ülnél a kötött pályán. És ha a formavilág (szándékosan) nem is az űrsiklókat idézi meg, a motorba épített technológia, legyen az a hajtás, a futómű, vagy többféleképpen testre szabható elektronikai megoldások, határozottan azt üzenik a világnak, hogy itt kérem szépen klasszikus értékeket ötvöztünk a jövő technológiai megoldásaival, olyan gazdákat keresünk, akik inkább az old money világából érkeznek és örök értékekben hisznek.

A Mandello egy ilyen motor. Olyan mint Olaszország maga:

komoly múltunk van, amihez ragaszkodunk, és amivel a hétköznapok során is együtt élünk, és felhasználjuk a jövőnk építéséhez. Egy örök darab, ami sosem hagy majd hidegen, nem simul csak úgy rád, mint egy slimfit ing, mindig tudni fogod, hogy motorozol egy Moto Guzzival.

Csorba-tó

Ezzel az érzelmi töltéssel a szívemben érkeztünk meg a Tátrába, és másztunk fel Csorba-tóra, megbirkózva fantasztikus erdei utak kanyargó szakaszaival. 1346 méter magasan várt minket a tó mellett található egyik szálloda, még szinte járt a motor, amikor kikértük az első sörünket. Az élet nagy dolgainak megvitatása közben élveztük, hogy körbe ölelnek minket ezek a bátor hegyek, ilyen magasságban a nap végére még nyáron is elég hűvös van, de nem bántuk, jól esett a sör mellé.

A Tártában legyen hűvös mindig. Pont.

Másnap, mielőtt elindultunk volna Zakopanéba, körbe sétáltuk a tavat, és nyugtáztuk, hogy az emblematikus, piramis tortára emlékeztető szálloda annyira sokat hozzátesz a képhez, hogy anélkül szinte már nem is tudnánk elképzelni a helyet. A sísáncok, a hotel és a tó. Ez Csorba-tó.

Érzékeny búcsú a tótól, majd újra nyeregben, irány Lengyelország! Keményen dolgozik a V2-es blokk, nem ezzel fogsz éjszaka, csendben, észrevétlenül hazaérkezni. De hát ki akar hazaérkezni, amikor vár Zakopane!

Kelet felé kerüljük a Tátra ágaskodó hegyeit, és közben már arra gondolok, hogy sosem jártam még Zakopanéban,

klassz ez a nyár így, motoron, túrázgatva Közép-Európa országainak legszebb útjain.

Zakopane mindössze 75 kilométerre van Csorba-tótól, ez a nap nem lesz túl fárasztó, de egy kis izgalmat azért tartogatnak a felhők, így egy meghatározott időablakban, délután 14:00 - 16:00 között tudtunk átmenni anélkül, hogy ne áznánk el, de szerencsére tökéletesen sikerült a haditerv! Az útszakasz itt is csodás, nem annyira erős, mint a Júliai-Alpok, de így is emlékezetes, és széles vigyorral ajánlom minden motoros pajtásnak, vagy roadsteres élményautózónak!

Zakopane

A 25 000 lakosú Zakopane Lengyelország téli központja, 838 méter magasan fekszik a Tátra aljában, igazi sportparadicsom. Jellegzetes építészete miatt egységes városkép jellemzi, emiatt nagyon szerethető, kedves város, intenzív turizmussal. A sétáló utcában az életérzés magyarok számára nem idegen, kicsit olyan, mintha Szentendrét összemixelnénk a Váci utcával. Ami sokkal viccesebb, az fent van a hegyoldalban: Gubałówka

Zakopaneból siklóval is feljuthatunk a 300 méterrel magasabban található hegyre, vagy körbe valamilyen járművel, negyed óra távolság mindössze, de ami ott fogad, attól előveszed a fényképezőt:

Ez a kép ismerős, megérkeztünk a búcsúba. Van itt minden, ami kell, ami finom, ami fáj, legyen szó frissen készülő füstölt sajtról, saslikról, népi tangáról, pónilovagoltatásról vagy Playstation 5-ről.

Ez itt a LENGYELPIAC.

Viktor hátán feláll a szőr, bennem gyermekkori emlékek kavarognak, az első márkás joggingomről, amit az érdi lengyelpiacon vásároltunk. Lila volt és nem nagyon szellőzött, de legalább volt joggingom. Ha jól emlékszem, Adidash márkájú volt.

Nem vettünk semmit, de ha lett volna dobozom, akkor lehet pár haszontalan kacatnak nem tudtam volna ellenállni, de hála az égnek, hogy nem volt, így csak a memóriakártyám tárhelyét költöttem el az élményre.

Zakopane nagyon kellemes hétvégi desztináció, ahogy Csorba-tó is ott van azon pontok listáján, amit nem hogy érdemes, hanem sokkal inkább kötelezően ajánlott felkeresni, pláne ha aktív kikapcsolódásra vágyunk, akár télen, akár nyáron! De ha motorral mennénk, akkor inkább nyáron javasolnám, errefelé azért jól ismerik a havat.

Vidd el te is

A Mandello hazafelé is kellemes útitárs volt, egy igazán karakteres, férfias, dolgos élmény volt ez a három nap, imádtam a kanyarokat vele, a hangját, és azt a nyomatékot, amivel bármilyen körülmények között úgy indult meg alattam, hogy a hosszabb egyenesek után vissza kellett mennem a bajszomért a kanyarba. Vigyétek el egy körre, vagy próbáljatok ki más motort az Ivanics motortól, van választék, partnerek lesznek a kalandokban, az pedig már csak rajtad múlik, hogy a Júliai-Alpok, a Magas-Tátra, vagy akár a Fogarasi-havasok felé veszed az irányt, az út maga a cél!

A cikk elkészítésében partnerünk volt az Ivanics csoport.

(Fotó: Donkó Péter)

magas-tátra | Moto Guzzi | nagy sztori | Lengyelország | szlovákia