Close
Ördögvillával a Mont Blanc-on, avagy ezt tudja a Maserati 2018-ban

Ördögvillával a Mont Blanc-on, avagy ezt tudja a Maserati 2018-ban

Ahhoz, hogy megértsük a különbséget a Maserati és bármilyen más gyártó bármely modellje között, egészen a második világháború utáni évekig kell visszatekerni a filmet, ahol először eshetünk szerelembe a valaha készült egyik leggyönyörűbb autóval, a 3500GT-vel.

Miután megéreztük az ízét a témának, mehetünk tovább, persze ne ugorjuk át, hogy a manufaktúra 2014-ben volt kerek százéves, kétségtelen, hogy korábbról is tele tudnánk írni pár vonalas füzetet a történetekkel, de ez most nem célunk.

Az ördögvillás vendéglátóink pár nappal ezelőtt Olaszország talán legkedvesebb kis sífalvába, a svájci határ közvetlen szomszédságába, a nagy fehér hegy lábaihoz invitáltak minket, hogy megmutassák, mivel szeretnék 2018-ban elhódítani a vásárlók szívét és pénzmagjait, ha autóvásárlásra kerülne sor.

Courmayeur egy háromezer lakosú kincsesládika a Mont Blanc (vagy a helyieknek: Monte Bianco) lábánál, ízlésesen passzol a gyártó exkluzív életérzéséhez. Télvíz idején napközben mindenki lábán síbakancs van, még a sétálóutcában is, és jól mutatja a környék presztízsét, hogy az egy sétálóutcányi, véges számú apró üzlet között például a Guccinak is fontos volt kinyitnia, nem csoda, hogy a Maserati is itt főhadiszáll, saját lounge-ával, így az este hazatérő életigenlő sícsapat rá tud kívánni az utca közepén ékeskedő szalonban mondjuk egy pompás Levantére.

Az esemény apropója ezúttal a Quattroporte modellciklusának közepén lévő ráncfelvarrása volt, de ha már ilyen szép helyeken járunk, akkor a Ghibli és a Levante modellek is rendelkezésre álltak pár mohó kilométer erejéig a behavazott szerpentineken, vagy a készségfejlesztő jeges pályákon, szöges gumikkal.

A Quattroporte az olasz csapat csúcsa (de ebben az évben már nem a legtöbbet eladott modellje lesz), népszerűsége pedig töretlenül ível felfelé, ezt pedig egyre izgalmasabb eladásokkal támasztja alá a cég. Amíg a negyedik generációból 1994–2000 között mindössze 2400 darab talált gazdára, az ötödik – véleményem szerint a valaha készült legszebb autók egyike –, a 2003–2012 között gyártott generációból már 25 ezret adtak el, míg a 2013-ban érkezett hatodik generáció az elmúlt kicsit több mint négy évben már 34 500 boldog új Maserati tulajdonost avatott. Azért továbbra sem kell attól félni, hogy összekevernek majd minket bárkivel is, ha ilyen sárkány vásárlására adjuk a fejünket, az eladások mindösszesen tíz százaléka kerül Európába, Magyarországon továbbra is igazi kuriózumnak számít, de figyelemreméltó, hogy a teljes eladás negyven százaléka a kínai piac.

Mit tudunk az új Quattroportéról?

Az olasz márka legismertebb modellje, 1963-as debütálása óta ez már a hatodik generáció, annak is a frissített verziója, mely minimális esztétikai beavatkozások mellett a vezetéstámogató rendszerek továbbfejlesztését jelenti.

Talán nem vagyok egyedül az érzéssel, ha azt mondom: a 2003–2012 közötti ötödik generáció markánsabb, olaszosabb és vagányabb volt, érzésem szerint feledhetetlenebb alkotás, mint ez a mostani, 2013-as modell (legújabb ráncfelvarrása), ami valamelyest németesedett és japánosodott egyszerre. A facelift jót tett neki, hiszen az új hűtőmaszk harapósabbá tette, ez nagyjából harmóniában van már azzal, hogy a gömbölyű, kerek formavilágot ez élesebb és szálkásabb test váltotta 2013-ban, így a mostani frissítéssel végül is helyére kerültek az elképzelések.

Az új hűtőmaszk, kiegészülve az oldalélekkel és a kopoltyúkkal, a külső dizájn legmarkánsabb pillérei, mindez egy erőteljesebben lecsapódó orral óvatosan eltolta az autót a ragadozóság irányába a korábban ismert lehengerlő elegancia formából. Az autó hátulja a legkevésbé jellegzetes része, de a szögek és a dőlés miatt még itt is érezhető a különbség az aktuális trendek nyilvánvalóbb íveitől.

A vezetési élmény leglényegibb pontja az autó hangja (ilyen cudar időben), ami folyamatosan emlékeztet minket arra, hogy aktív élményben vagyunk. A Maserati gyakorlatilag erre a történetre fűzi fel a szerelmet. A teszt alatt a legtöbb időt a Quattroporte GTS-ben tölthettem el, a hideg ellenére nyitott ablaknál, ameddig csak lehetett, én hallani akartam mindenhonnan ezt a koncertet.

Az üléseket leszámítva, melynek kialakításában a jó nevű divatguru, Zegna volt a gyár segítségére, nem beszélhetünk kifejezetten különleges belső térről, ez nagyjából az összes korábbi Maseratira igaz, hogy a közvetlen konkurenseknél (BMW 7-es sorozat, Mercedes S osztály vagy Porsche Panamera) szerintem mindenhol erősebb megoldásokkal találkozunk.

A GTS tiszta hátsókerék-meghajtással 530 lóerőre lenne képes ideális körülmények között, de a havas szerpentineken inkább azt tudtuk a kollégákkal ellenőrizni, mekkora bajba kerülhetünk ilyen útviszonyok között egy kihegyezett hátsókerekes autóval, illetve, hogy mennyire jól néz ki az autó, hegyekkel a háttérben.

A jó hír az, hogy elboldogul ilyen körülmények között is, a vezetést támogató elektronikus rendszereknek hála magabiztosan és megbízhatóan viselkedik mostoha körülmények között is, de csodára ne számítsunk ilyen időben, a jégen minden (hátsókerekes) négykerekű izzadni fog emelkedőn felfelé, kivétel azok, melyeken szöges gumik vannak. A négykerék-meghajtású verzióhoz sajnos ennél a modellnél nem volt szerencsém, ellenben a Levantéval való élmények azt mondatják, hogy valószínűleg csak tovább erősítik a gazda magabiztosságát a sportos vezetés során.

Szóval visszakanyarodnék arra a főútra, hogy

a Maseratit leginkább a szerelem különbözteti meg az alternatíváktól, az a vak szenvedély, amivel magatehetetlenül tudunk érezni a márka iránt.

Nézzük meg, milyen pillanatokat ígér a márka azoknak, akik mondjuk a legendás GranTurismo kabriójában képzelik el a nyarakat:

A modellkínálat

A teljes eladásokból a Quattroporte 21%-ban részesül, kistestvére, a Ghibli további 16%-ot harap a teljes tortából, a másik személyes kedvencem, a Granturismo pedig 6%-át teszi ki a teljes eladásoknak. Igen, ebből az következik, hogy a maradék 57%-ot, vagyis a teljes értékesítés több mint felét egy olyan modellel tervezi elérni idén a Maserati, ami két éve még nem létezett, ez pedig a Levante, a luxus-SUV. Ekkora üzlet tehát ma ez a kategória, nem véletlenül jönnek ki sorra a legnagyobb presztízzsel rendelkező cégek ezekkel a formákkal.

A Maserati tehát ebben az évben négy modellt kínál azoknak, akik valami mást szeretnének: a Ghiblit, a Quattroportét, a Granturismót (illetve annak kabrió változatát) és a Levantét. Nem precíz japán, nem versengő német. Stílust, teljesítményt és exkluzivitást ígér nekünk az olasz gyártó, és azt, hogy nem lesz összehasonlítható a versenytársakkal az élmény.

Sosem tette ezt másképp, továbbra is a legerősebb érv a márka mellett, hogy nem olyan, mint a többi. Nézzük csak meg a valaha elkészült legszebb modelljeit:

3500GT Vignale Spyder (1963)

Khamsin (1975)

Ghibli (1967)
Quattroporte (5. generáció, 2003–2012)

Granturismo (2007–)

Amikor ránézünk ezekre a fenti csodákra, nem autót, hanem műalkotást látunk, egy képzőművészeti kategóriát, nem egy jelentkezőt egy meglévő versenybe. Nem az jut eszünkbe, hogy ehhez képest a BMW vagy a Porsche, hanem külön kategóriában döntünk, maximum úgy, hogy ez nekünk nem.

A legújabb modellek esetében is elmondható, hogy alapvetően három erős érv szól mellettük:

A dizájn:

ami olyan, hogy semmi mással nem keverjük össze. Kifinomult, különleges, az autó minden szegletéről elmondható, hogy Maseratival van dolgunk, olyan, mint egy tökéletes zakó, amikor rásimul a gazdájára, és a borítás alatt szálkás testet rejt. Bármely részlete eredeti, legyenek azok az ívek, a kopoltyúk, a hűtőrács vagy a lámpák, mindegyikről felismerhető, hogy mivel van dolgunk.

A hang:

melyre mindig különleges hangsúlyt fektetett a gyár, pláne, mióta 1993-ban csatlakozott a Fiat családhoz, ahol a Ferrarival közös motorfejlesztésre van lehetőségük. Sok prémium- és luxusautónak van jellegzetes, izgalmas, sőt, kifejezetten zseniális hangja, de ezekkel a V6-os és V8-as motorokkal itt is az a helyzet, hogy ha pár száz méterről meghalljuk, tudjuk, egy Maserati fog befordulni az utcába.

A Maserati GranCabrio hangja:
Az erőtér:

nem lehet másképp elmondani az érzést, ami körülvesz minket, amikor egy Maserati mellett állunk, vagy jobb esetben benne ülünk. Az autónak olyan energiája van, mint a szerelemnek. Nem tudsz ellene tenni, magával ragad és megőrjít, akarod magadnak, akarod a közös pillanatokat.

Mindez azért érdekes, mert a Maserati úgy különleges autó, hogy talán minden helyzetben valamelyik másik versenytársat választaná az ember a hétköznapokra, ha racionális érvek mentén szeretne autót vásárolni. Ezért aztán egy Maserati kiválasztása érzelmi döntés, amit sosem szabad számonkérni. Az ember nem magyarázza meg a szerelmet. Az vagy van, vagy nincs, de a Maserati esetében határozottan állíthatjuk, hogy van.

Ez is érdekelhet:

(Fotó: Donkó Péter, Maserati)

Close