Amerikában most nem a legdrágább kóstolómenü vagy a legnehezebben megszerezhető éttermi asztal vezeti a hypelistákat, hanem egy-egy hamburger, amiből legfeljebb néhány tucat készül egy nap.
A korlátozott ideig vagy korlátozott mennyiségben elérhető burgerek országszerte feltűntek a komolyabb éttermekben,
és pontosan az adja a vonzerejüket, hogy nem mindig hozzáférhetők.
Los Angelesben, New Yorkban, Bostonban és más nagyvárosokban olyan hamburgerek köré épül már kisebb kultusz, melyek prémium alapanyagokból készülnek, és csak a készlet erejéig érhetők el.
A legjobb bucik, a gondosan válogatott húsok, a karakteres sajtok és az aprólékosan összerakott kiegészítők együtt adják azt az élményt, amely már messze nem a gyorséttermi burger logikáját követi.
Jó példa erre az LA-beli Bar Avoja, az Evan Funke nevével fémjelzett Mother Wolf mögött működő elegáns koktélbár. A hely csütörtök esténként mindössze húsz hamburgert készít. A Funke Burger saját fejlesztésű prémium marhaszegypogácsával, Tillamook cheddar sajttal, kapros savanyúsággal, hagymafondutával és fűszeres remuláddal érkezik briós buciban.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A recept története ráadásul jóval korábbra nyúlik vissza, mint a mostani burgerőrület, mert már jó tizenöt éve, a Santa Monica-i Rustic Canyonban dolgozták ki. Evan Funke karrierjét alapvetően a hiperregionális olasz konyha, a kézzel készített tészták és a precíz technológia határozták meg, a burger azonban már akkor külön rajongótábort szerzett neki. A 38 dolláros (kb. 13 ezer forintos) burger mellé nagy adag hasábburgonya is jár, és ma már ugyanúgy vonzza az első alkalommal érkező vendégeket, mint a séf régi híveit. Funke szerint ugyanakkor a szűkös kínálat mögött nincs mesterséges hype. „Nem próbálok egy Supreme drop-ot vagy ilyesmit csinálni” – mondja Funke. „Őszintén szólva csak a konyha teljesítménye korlátozza.”
Vagyis a ritkaság sokszor nem marketingfogás, hanem gyakorlati kérdés. A Bar Avoja ugyanis egyazon a konyhán osztozik a Mother Wolffal, ahol komoly tempóban készül a fatüzelésű kemencében sült pizza és a kézzel formázott tészta. Csütörtök esténként tehát a csapatnak külön helyet kell felszabadítania, majd átállnia a burgerkészítésre, így az eleve limitált mennyiség az este végére rendre elfogy.
Hasonló a helyzet Los Angeles másik pontján, East Hollywoodban. A Bar 109-ben Brian Baik, a New York-i fine dining világ veteránja keddenként este fél nyolc után kínál limitált ausztrál wagyu burgert. New Yorkban, a Greenwich Village-ben működő Lord’s még szűkebbre szabja a kínálatot:
vacsoraidőben mindössze tizenkét walesi sajtburgert készítenek.
Ez rendszeresen kisebb sort eredményez nyitás előtt. Ed Szymanski társtulajdonos egészen prózain látja ennek az okát: „Elég nehéz elkészíteni” – mondja. „Ráadásul nem szeretnénk, ha csak hamburgerezőként ismernének minket.”
View this post on Instagram
A Lord’s burgere valóban nem hétköznapi darab. A 26 dolláros fogás (ez kb. 9 ezer forint) helyi pékség által sütött pereces buciban érkezik, az alapja egy grillezett darált marhahúspogácsa, amelyet worcestershire szósszal, vajjal, sóval és borssal ízesítenek. A házi sajtréteg cheddar és a vermonti Alpha Tolman keveréke, Guinness-szel, dijoni mustárral, újabb worcestershire szósszal, egy kevés Marmite-tal és nátrium-citráttal készítve. A végén egy szelet nyers fehér hagyma hoz roppanást és savasságot az egészbe.
Szymanski szerint ez a burger tulajdonképpen a brit és az amerikai konyha esszenciális találkozása. A tizenkét adag általában egy órán belül elfogy, ami a csapatnak azért is fontos, mert utána a kifejezetten munkaigényes menü többi elemére tudnak koncentrálni. A szendvics egyébként hétvégi brunch alatt is felbukkan olyan angol ihletésű közönségkedvencek mellett, mint a ragacsos karamellás palacsinta vagy a french toast. Vagyis a burger itt sem külön projektként működik, inkább az étterem karakterének egy tudatosan kordában tartott eleme.
View this post on Instagram
Bostonban a Common Craft követ hasonló utat. A három hónapja nyílt étteremben esténként csak harmincöt darab készül az egyre népszerűbb, feketeborsos sajtburgerből. A háttérben itt is az áll, hogy az ilyen típusú tételek jóval több előkészítést, szervezést és konyhai munkát igényelnek, mint amennyit a vendég első pillantásra érzékel belőle.
Ez a trend tehát remekül visszaad valamit a mai amerikai éttermi kultúrából. A burger már régen nem csupán kényelmi étel, és nem feltétlenül azért értékes, mert drága vagy extravagáns, hanem, mert nehezen elérhető, sok munkával készül, és szorosan kapcsolódik az adott hely identitásához. A jó burger örök, de most már az is számít, milyen nehéz hozzájutni.
(Forrás: Food and Wine, fotók: Unsplash)
nagy sztori | gasztronómia | étterem | amerika | hamburger | burger
Liverpool után az otthonodban találkozhat a csúcsteljesítmény és a prémium életmód
A Leica-kamerás csúcstelefon, ami az utazók legújabb kedvence lesz
A frissen őrölt kávé nem csak a ráérős reggelek kiváltsága
Erdőterápia a zuhany alatt, avagy ilyen a stílusos lelassulás a Balatonnál
Egy budapesti hely is bekerült a világ 50 legjobb pizzériája közé
Kiderült, melyek Európa legjobb bárjai
Itt a tavasz, a Roadster legújabb lapszáma pedig diadalmas dübörgéssel robog be az életünkbe! A hagyományoknak megfelelően kalandok sora követi egymást a magazin színes, szélesvásznú lapjain, tele inspiráló történetekkel és még inspirálóbb karakterekkel. Mit találhatunk a 220 oldalas magazinban? Elutazunk Varsóba és Szicíliába, találkozunk a szupersztárokat fotózó Agata Serge-zsel, a gyönyörű izraeli színésznővel, Efrat Dorral, megnézzük, hogyan tiszteleg egy párizsi galéria egy magyar belsőépítész előtt, kipróbáljuk, milyen az új Mercedes és Omoda, megmutatunk négy új és lenyűgöző hotelt, végigjárjuk a Dolomitokat egy Audi A6-tal, belekóstolunk Dubai legjobb éttermeibe, és találkozunk a zseniális divattervezővel, Abodi Dórával is. És ahogy mondani szokás, ez még messze nem minden, a magazin még ezeken kívül is rengeteg színes kalandot tartogat!
Különleges csomagajánlatok itt!