Autó dizájn? Jelen van az AI, de ötletelni a toll és a papír még mindig hatékonyabb

Legújabb cikkeinkért kövess minket a Roadster Google News oldalán is!

Augusztusban indul a MOME Open Automotive Design Sketching intenzív rajztanfolyama Lelkes Mátyás vezetésével. Legszívesebben magunk is beiratkoznánk, elvégre az autó dizájn roppant izgalmas jelenleg, a mesterséges intelligencia, az elektromobilitás és hirtelen dömpingszerűen megjelenő kínai autók korában. Ezekről beszélgettünk a fiatal szakemberrel. 

Lelkes Mátyás 2024-ben diplomázott formatervezőként a MOME-n, az egyetemi évei alatt négy féléven át a Mercedes-Benzzel együttműködésben működő Mobility Design Lab csapatának tagja volt. Ahogy a fentiekből is látszik, Mátyással bőven volt miről beszélgetni, kezdve azzal, hogy bár a mesterséges intelligencia néhány másodperc alatt látványos autóterveket és dizájnkoncepciókat generál, ám ettől még nem tanul meg helyettünk rajzolni vagy tervezni; de szóba kerültek a kínai autók és a Ferrari Luce is.

Meg lehet ma már tanulni rajzolni AI segítségével?

Ha így tesszük fel a kérdést az már a jobbik eset, ugyanis ha úgy állunk hozzá, hogy meg akarunk tanulni rajzolni, és ehhez a fejlődési úthoz kérünk tanácsokat, kihívásokat valamelyik AI-tól, ez egy működő dolog. A probléma inkább azzal van, amikor valaki az elvégzett gyakorlást megkerülve „rajzoltat” az AI-jal valamit, és azt elfogadja saját eredményként, azelőtt, hogy megértené hogyan működnek az alapvető rajzi és formai hatásmechanizmusok. Fontos megérteni, hogy egy átgondolt rajz vagy formaterv végleges verziója magában hordozza a teljes folyamatot, hibákat, nehéz döntéseket, időt és energiát. Az oda vezető folyamat legalább olyan fontos, mint a végeredmény. Önmagában

az AI-ra támaszkodva rajzokat vagy látványterveket generálni nagyjából olyan, mint a kihűlt pizza megmikrózását főzésnek hívni.

Nem az igazi. A skiccekben, rajzokban való fejlődés folyamatos gyakorlást, önreflexiót és újraértelmezést igényel, ahogyan haladunk ezen az úton. Én abban hiszek, hogy ennek a folyamatnak sosincs vége és mindig lehet javulni benne. Kicsit az élsporthoz tudnám hasonlítani. Hiába gyakorlom ezt több, mint 12 éve aktívan, ha több hétig nem veszek a kezembe tollat és papírt, azonnal érzem, hogy kicsit kiestem a rutinból.

Mit változtat meg az AI a kreatív szakmákban? Illetve meddig segít, és hol válik veszélyessé a technológia?

Roppant fontos, hogy az AI eszközökre tényleg eszközként tekintsünk, és ne ruházzuk fel emberi minőséggel. Ami igazán változik jelenleg, az az adott idő alatt megvalósítható munkafolyamatok mennyisége, abban az esetben, ha nem megúszós, felszínes módon használjuk az AI-t. A legtöbb tervezési feladat, amivel egy kreatív szakember szembesül hasonló fázisokon megy keresztül. Kutatás, elemzés, a legfontosabb kérdések definiálása majd az ezekre adott válaszok kidolgozása, számtalan variáció megvizsgálása után, ami esetemben általában formai és funkcionális válaszokat jelent adott kontextusban. És itt jön a kulcs:

az AI eszközökkel sokkal nagyobb mennyiségű iterációt tudunk megvizsgálni adott idő alatt, viszont a döntés a végén mindig a miénk és itt nem mindegy, hogy valaki rendelkezik „analóg” szkillekkel és megfelelő háttértudással vagy sem.

Amire különösen figyelni kell, hogy ne dőljünk be egyből az AI által nagyon vonzóan felkínált első válaszoknak, legyen az szöveg vagy látványterv. A hétköznapokban talán a leginkább észrevehető változás, hogy a reklámok, plakátok, poszt-grafikák hatalmas százaléka már AI-val készül, és sok esetben a rossz módon, vagyis pár perc alatt generált első verziók kerülnek a nyilvánosság elé.

Ahogy a social media, az AI is egyfajta tükre a felhasználónak, így nagyon fontos mire „neveljük” a szokásainkkal. Hatékonyabbá, gyorsabbá tehet, szélesítheti a látókörünket, de ugyanúgy alkalmas arra, hogy megerősítsen a rossz szokásokban, és bezárjon egy komfortos, de hamis létállapotba. Számomra pont ezért ijesztő, amikor valaki túlságosan hallgat mondjuk a ChatGPT-re, és emiatt kevesebbet beszél valódi emberekkel. Sajnos ez egyáltalán nem ritka jelenség.

Miért nem helyettesíti a promptolás a valódi készségfejlesztést?

Ezt megfordítanám, szerintem a promptolás is egy önálló készség, úgy mint a kézi skiccek, a modellezés vagy prezentálás, amit lehet fejleszteni, viszont nem szabad túlságosan egyetlen eszközre – így a promptolásra sem – támaszkodni. A jó arányok, az egyensúly és a tudatosság, akárcsak egy formaterven, a tervezői eszköztárban is kulcsszerepet játszanak.

Hogyan változik a kreativitás és a tanulás az AI korában, egy olyan fiatal dizájner szemszögéből, aki már ebben az átmeneti időszakban kezdte a pályáját?

Ez a kérdés valóban intenzíven érintett engem, mert pont az egyetemi éveim közepén kezdtek beindulni az első olyan AI tool-ok, amikkel már lehetett kísérletezni (Midjourney, Vizcom, ChatGPT). Már az elején, ahogy ma is, megosztó volt a jelenség, de szak tanáraink biztattak minket a kísérletezésre, és nem zárkóztak el a változástól.

Bele kellett tanulnunk hogyan lehet és hogyan nem célszerű beépíteni AI-t a tervezési folyamatba.

A tervezői szemléletmód egyik legfontosabb eleme a nyitottság, beleértve az újabb és újabb technológiák nyomon követését és alkalmazását. Egyik volt tanárom ezt valahogy így fogalmazta meg: a jó dizájner nem egész nap egy asztalnál gubbaszt az íróasztala és a skiccei felett, hanem nyitott szemmel jár a világban, aktívan fogyasztja a kultúrát, új dolgokat próbál ki, ami segít felismerni a lényeges összefüggéseket a későbbi kreatív kihívások során. Ez a szemlélet nagy hatással volt rám, és a mai napig igaznak érzem.

Melyek a legfontosabb szkillek egy autótervezésre szakosodott dizájnernek?

Ez egy meglehetősen komplex csomag, talán úgy a legegyszerűbb, ha két nagy csoportba sorolom ezeket a készségeket. Az egyik a vizuális kommunikáció a másik pedig rendszerekben való gondolkodás. Az első csoportba tartozik az összes olyan hard-skill, ami segít a dizájnernek megfogalmazni a formai ötleteit. Kézi skiccek, digitális skiccek, 3D-modellezés, renderelés, felületmodellezés, clay-modell készítés, 3D-nyomtatás, VR és erre úszik rá az AI, ami szinte az összes lépést felgyorsíthatja.

Az a legszebb az egészben, hogy még mindig a legkedveltebb és leghatékonyabb mód az ötletek megosztására a toll és a papír.

Varázslatos dolog, amikor néhány tollhúzás után megjelenik az az esszenciális karakter, ami aztán sok lépéssel később egy rendkívül komplex termék formájában valósággá válik. Nagyon erősen hiszek a szabadkézi skiccek erejében, az AI terjedésével pedig még inkább felértékelődik, ha egy tervező tényleg gyorsan és pontosan tudja felrajzolni az ötleteit kézzel. A tervezésből nem kophat ki ez a kezdeti fázis, ami mondhatni kézműves jellegű, ahhoz képest, hogy milyen technológiák során megy keresztül később az ötlet. A nap végén mi, emberek bármilyen termékről is van szó, jobban tudunk kapcsolódni, ha tudjuk ki és hogyan készítette az adott tárgyat. Valószínűleg már ma is, vagy a nagyon közeli jövőben megoldható lenne 100%-ban gépre bízni egy tervezési folyamatot, a kérdés az, hogy akarjuk-e ezt. Szerintem a legtöbben nem.

A másik fontos szkill-csomag a rendszerben való gondolkodás, ami magában foglalja az összes olyan faktort, ami hatással lehet egy autóra, ezeket pedig nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ebből olyan sok van, hogy nem is kezdenék bele a felsorolásába. Tömören a lényeg, hogy a kontextus felismerése és értelmezése kiemelkedően fontos, ha autótervezésről van szó, ehhez pedig egy ritkábban említett, de hatalmas erény az őszinte kíváncsiság.

Mennyire befolyásolja a tervezői döntéseket az, hogy a „kínai invázióval” egy másik formanyelv jelenik meg, és válik lassanként egyre elfogadottabbá?

Alapvetően úgy látom, hogy kicsit kezd megrekedni a fejlett kínai autók formavilága. Ami eleinte frissnek hatott, az mára általános lett, mert elszaporodtak a „korrekt kínai EV” formatervek, amelyek szinte kötelezően hozzák a nagyon hasonló jegyeket, és őszintén szólva sokszor nekem is nehezemre esik megtippelni, hogy éppen melyik márkát látom a plakáton vagy az utcán.

Azzal szerintem nehéz vitatkozni, hogy ezek az autók piacképesek, és alapvetően jól néznek ki, bár időtállónak egyiket sem nevezném. Ezzel szemben azt látom, hogy a nagy európai márkák nem adták be a derekukat, és teljesen új modellekkel állnak elő, jó példa szerintem az új Neue klasse formanyelv a BMW-nél, amit lehet vitatni, én sem rajongok rajtuk minden részletért, de bátran „elkülönböznek” a kínai modellektől, ami nekem mindenképp örömteli.

Dizájner szemmel milyennek tartja a Ferrari Lucét? Milyen erényei lehetnek, amit egy laikus esetleg nem vesz észre, és ha mégis hibáztak a tervezők, akkor hol?

Nos igen, a Luce. Abban mindenképpen egyetérthetünk, hogy nagy hullámokat keltett, és a rengeteg hasonszőrű SUV között ez mindenképpen jó dolog, legalábbis abból a szempontból, hogy láthatjuk: az autók továbbra is olyan objektumok, amik megérintik az emberek érzelmeit. Azt hiszem, pont ez az, amit a Luce kicsit zárójelbe tett, ugyanis

a Ferraritól szenvedélyt, erőt, és tekintélyt vár a közönsége, de minimum eleganciát. Ezek a jelzők nehezen aggathatóak a Lucéra.

Nem látok bele a Ferrari igazgatótanácsának döntési folyamataiba, de egy biztos: a közvéleményt mindenképpen sikerült formálniuk, de a Luce esetében ez kevésbé igaz. Alapvetően szeretem a letisztult formaterveket, viszont ez a modell annyira visszafogott lett – nagyon fontos: Ferrari
mércével nézve! –, hogy a közönségtől nem igazán figyelmet, inkább elnézést kér.

Ezt különösen azoknál az első képeknél éreztem, ahol fekete háttérrel állt az autó, így a fekete greenhouse gyakorlatilag eltűnt, és olyan összhatást keltett bennem, mint a gyerekeknek készült akkumulátoros autók. Nem csak én éreztem így, rengeteg olyan képet láttunk a neten, ahol kisarkították a túlságosan ártalmatlan jellegét, és porszívóként, vagy éppen feje tetejére fordított C-s töltőre dugott játékautóként köszönt vissza a Luce. Viszont itt meg kell állnunk, és behoznék egy érdekes felvetést, amit nem én találtam ki, de teljesen egyetértek vele.

A Luce legnagyobb hibája nem a formaterv maga, hanem az, hogy Ferrarinak hívják.

Képzeljük el azt, hogy ugyanez a formaterv nem a Ferrari, hanem mondjuk az Apple logóját és színeit viseli, ha már az ő legendás tervezőjük, Jony Ive dolgozott rajta. A fogadtatás minden bizonnyal teljesen más lett volna, én azt tippelném, hogy világszenzáció és örömünnep az Apple rajongók és mások körében.

A Luce formaterve önmagában szerintem teljesen rendben van, jó arányokkal, szépen megmunkált felületekkel, praktikus, jól funkcionáló részletekkel. Az idő fogja eldönteni milyen sorsra jut a Luce, abban alapvetően biztos vagyok, hogy a Ferrarinál alaposan felmérték a helyzetet, és nem véletlenül mutattak be pont egy ilyen autót.

Mennyire alkalmazható más tárgyak formanyelve az autótervezésnél?

Alkalmazható, sőt a kortárs járműdizájnban egyre inkább az a jellemző, hogy industrial/product design elemeket alkalmaznak a gyártók, egyre nagyobb teret nyernek az alapvető, esszenciális geometriai elemek, szemben a korábbi évtizedekkel, ahol rengeteg esetben ragadozó állatok motívumait hívták inspirációként a dizájnerek, mint a Mazda Kodo
formanyelvénél.

(Fotók: MOME / Lelkes Mátyás, Ferrari)

formatervezés | mesterséges intelligencia | MOME | dizájn | formatervező | autótervezés