Az elmúlt fél évben szinte nem volt olyan lakberendezéssel és dizájnnal foglalkozó magazin, amelyben ne fordult volna meg egy Dél-Korea távoli csücskében megbújó, lélegzetelállító kilátást nyújtó kávézó. A Mudzsige Panzió letisztult esztétikájával magnetikus látványt nyújt, és annyira felkeltette az érdeklődésünket, hogy megkértük a tulajdonost, Cso Juszokot, hogy mesélje el nekünk, hogyan született meg a világ egyik kétségtelenül legkülönlegesebb eszpresszóbárja.
A kávézó megvalósítása felé vezető út éppoly szerencsés volt, mint amilyen felemelő. A családommal öt évvel ezelőtt kezdtünk el keresgélni egy olyan tengerparti helyet, ahol Szöul nyüzsgésétől megnyugtató távolságra tudunk egy kis oázist kialakítani. Félsziget lévén országunk, tengereinek mindegyike csodásan fest, legyen szó a nyugati, a keleti vagy a déli partokról. Elhatároztuk, hogy mindegyiket felfedezzük.
2022 áprilisában egy barátom esküvőjére tartottam, amikor váratlan telefonhívás érkezett édesanyámtól. Apámmal épp a dél-koreai Kodzse festői szépségű szigetén pihentek, és ha már ott voltak, megvásároltak egy régi panziót. Rögtön izgatott lettem a hír hallatán, hiába igyekeztek csökkenteni a lelkesedésemet azzal a ténnyel, hogy ne nagyon éljem bele magam, hiszen néhány hónap múlva az Egyesült Királyságba utazom. Ha mindez nem lenne elég, Kodzse jó ötórás távolságra van a fővárostól, ahol anyukám és apukám is vállalkozást vezet. Miután pár nap elteltével felkerestem a panziót, az aggodalmak villámsebesen kitörlődtek a fejemből. Kihasználatlannak tűnő elrendezése ellenére lenyűgözött.
Egyből megláttam a benne rejlő hatalmas potenciált – már csak egy-két kreatív ötlet kellett a pazar kilátás keretbe foglalásához, és hagyni, hogy a természet beáramoljon a térbe.
A tervezés feladatát Rju Hancshan barátommal osztottuk fel egymás között. Mindketten azt valljuk, hogy az ember alkotta szépség soha nem árnyékolhatja be a természet múló varázsát, és hogy a természet minden pillanata egyedi és megismételhetetlen. Arra törekedtünk, hogy a tér főszereplője a természet legyen, miközben a padló, a fal, a mennyezet és a bútorok unikális, de visszafogott gesztusaikkal mellékszerepet játsszanak csupán.
Alapjaiban változtattuk meg a második emeleti eszpresszóbár belső terét, míg az első és harmadik emeletet csak finoman módosítottuk. Tudatosan döntöttünk úgy, hogy az épület külsejének eredeti formáját a lehető legjobban megőrizzük, illetve vigyáztunk a természetes környezetre, hogy aztán a vendégek meglepő kontraszttal szembesüljenek, amikor belépnek. A kávézóban a személyes gyűjteményem darabjait is bemutatjuk, többek között egy Space Age fali lámpát a Tekától, amelyik az 1970-es évek Németországából származik, egy Vico Magistretti Oluce 333 állólámpát és egy Geneva XL hangszórót. Az egyik legkülönlegesebb darab a hagyományos koreai fekete tintával bevont, tömör diófa karosszék, amelyet én magam készítettem.
Két hónapig Kodzse szigetén élve irányítottam az építési folyamatot, miközben szorosan együttműködtem a helyi szakemberekkel. A személyes jelenlétem biztosította, hogy tényleg semmi se térjen el az eredeti elképzeléseinktől. Úgy vélem, ez a szenvedély és elkötelezettség máig érződik a kávézón.
A Mudzsige Panzió eszpresszó egy vaskos történelemmel és érzelmekkel átszőtt kávézó, amely Kodzse vibráló kultúrája előtt tiszteleg.
A „Mudzsige” koreaiul szivárványt jelent, a panzió pedig az egyik legkedveltebb vendéglátóhely-típusnak számít Koreában. A Mudzsige még azokból az időkből maradt fenn, amikor az épület népszerű panzióként működött. Az előző tulajdonostól és a helyiek által elmesélt sztorikból tudjuk, hogy a falu élénk szivárványairól volt nevezetes – innen ered hát a neve. A falubeliek számára kellemes emléket idéz fel, és kiemelt helyet foglal el a szívükben. A téli időszakban a letaglózó látványt nyújtó naplementének köszönhetően mágnesként vonzza a fotósokat, a nap ugyanis olyankor a kávézó előtti két sziget között a horizont alá süllyed.
Érdekesség, hogy a Mudzsige panzió csillagvizsgálóként is szerepel a turistatérképen, ez ihlette a szlogenünket is: „Obszervatórium kávéval”. A keresztelőnél tekintettel voltunk a gazdag múltra és a helyi közösséghez fűződő erős érzelmi kapocsra, ezért megtartottuk a Mudzsige Panzió nevet és a külsőt, majd egyszerűen csak hozzáadtuk az „eszpresszó” szót, mintha egy új fejezet íródna a történetben.
Egy korábbi vendég elmeséléséből kiderült, hogy a kávézó a 2005-ös Pharang csuibo (My Girl and I – Kék riasztás) című film forgatási helyszíne volt, a főszerepet két ismert színész, Szong Hjegjo és Csha Thehjon alakította. Az alkotás Katajama Kjóicsi Szekai no csúsin de, ai o szakebu (Socrates in Love – Szerelmet kiáltva, a világ közepén) című japán regénye alapján készült, melyet túlnyomórészt Kodzse városában forgattak, bemutatva ezzel a gyönyörű tájat. A kávézó az egyik főszereplő házaként szerepelt a filmben.
Jelenleg édesanyám irányítja a kávézót. Mivel egész életében szenvedélyesen szerette a kávét – különösen a pörkölést és a kézi csepegtetési technikákat –, úgy döntött, pszichológusi karrierjét hátrahagyva átnyergel a vendéglátásba. Nagyon élvezi a kávékészítést, és imád beszélgetni a vendégekkel.
A Kelet-kínai-tenger egyik jellegzetessége a varázslatos, felhőkék víz, amelyet számos kis sziget szegélyez.
Kodzse a citronádligeteiről is híres, nem meglepő módon kávézónk itallapjának egyik csúcspontja az „Espresso Cedro” nevű specialitásunk. A „cedro” olaszul citronádot, keserű citromot jelent, ez a jellegzetes ital pedig dupla adag eszpresszót kombinál citronádkivonattal, amelyet édesanyám készít a helyben leszedett gyümölcsből. A helyi ízek és a globális kávékultúra eme keveréke pedig tökéletesen szimbolizálja a Mudzsige Panzió eszpresszó szellemiségét.
A szigetet hidak kötik össze a szárazfölddel, szóval könnyen megközelíthető, maga a kávézó pedig idilli környezetben, a Kelet-kínai-tengerre néző panorámával, Dél-Korea legdélebbi pontján fekszik.
A cikk a Roadster magazin 12. számában jelent meg.
korea | nagy sztori | kávézó | sziget | kodzse
Jön az a különleges fesztivál, amelyen minden ízében megélheted a Márton-napi hagyományokat
Megfogni a jövő építőit – Bálint Attila-interjú
Az ősz önmagában is tud szép lenni, de a Roadster aktuális számával még szebbé és izgalmasabbá tehetjük. Mit találunk benne? Ellátogatunk Jerevánba, és megmutatjuk, mit érdemes csinálni Örményország fővárosában, és megnézzük közelről Athén jelenleg legizgalmasabb kerületét, Keramiekoszt. Találkozunk a világhírű képzőművésszel, Julie Mehretuval, kifaggatjuk, mit csinál Szabados Ági Debrecenben, megkóstoljuk, mit főzött ki az Arany Kaviár új séfje, motorozunk Erdélyben, jachtozunk az Adrián és egyéb hedonista kalandokban is részt veszünk, de nem soroljuk fel mindet. Ezen kívül elbeszélgetünk a bájos izraeli ékszertervezővel, Tal Adarral, találkozunk Zwack Sándorral, bejárjuk a Sauska tokaji főhadiszállását, és elbeszélgetünk napjaink egyik legnevesebb európai portréfotósával, Rob Hornstrával. A magazin egyéb oldalain a tőlünk megszokott kompromisszummentes színvonalon számolunk be az utazás, a dizájn, a divat és a gasztronómia kifinomult világának történéseiről, és mindarról, amiért az életben rajongani lehet.
Megnézem, mert érdekel!
