Úgy érzem, van még sok feladatom a jövőben – Interjú Káel Csabával, a Müpa vezérigazgatójával

A Müpát senkinek sem kell bemutatni: Magyarország egyik legismertebb kulturális márkájáról és egyik legmodernebb kulturális intézményéről beszélünk, egy igazi, pezsgő találkozóhelyről, ahol egyedülálló módon kapnak helyet a különböző művészeti ágak, többek közt a komoly-, kortárs-, könnyű-, dzsessz- és világzene, az opera, az újcirkusz, a tánc, az irodalom és a film. Ezt az óriási egységet igazgatja immár tíz éve Káel Csaba vezérigazgató, akit idén újabb ötéves ciklusra neveztek ki az intézmény élére. Káel Csabával beszélgettünk mérföldkövekről, a Müpa hitvallásáról és grandiózus céljairól, a kultúra és az identitás megőrzéséről, a magyar mozgókép helyzetéről, és arról, mennyire formálták a pandémia alatt kórházban töltött hetek.

– Mostanában ünnepelte hatvanadik születésnapját, melynek alkalmából olyan világsztárok köszöntötték fel, mint a világhírű tenor Jonas Kaufmann, Alberto Veronesi, Placido Domingo vagy a legendás Wagner-énekesnő Iréne Theorin. De nem csupán ez az egyetlen mérföldkő az elmúlt időszakban, ugyanis tíz év vezérigazgatóság után most újabb öt évre nevezték ki a Müpa élére. Mit jelentenek ön számára ezek az évfordulók?

– Próbálom racionálisan értelmezni ezeket a számokat; őszintén szólva az ötvenkilenc és a hatvan közt nem éreztem óriási változást. Viszont azon elgondolkozik az ember, milyen periódusai voltak az életében. Ez a hatvan év két részre felezhető; életem első felét töltöttem a szocializmusban, a másodikat pedig a rendszerváltás után. Ebben hatalmas a különbség. A szocializmus évtizedei arról szóltak, mi mindent nem lehet megtenni, ez a kor pedig arról, mennyi minden lehetséges.

Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy számtalan álmom teljesült; olyan álmok, amelyek annak idején elérhetetlennek tűntek. Sosem hittem volna, hogy Jonas Kaufmann-nal, Placido Domingóval fogok együtt dolgozni: ez egyszerre fontos személyes és szakmai kapocs, hiszen összeköti a magyar kultúrát a nemzetközi művészeti élettel – de ez csak egy példa a nagyon sok közül. Régen nem is reménykedhettünk abban a temérdek fantasztikus lehetőségben, amelyekkel most élhetünk.

A rendszerváltással elkezdődött és napjainkban is zajlik ennek az országnak az újjáépítése, és számomra óriási dolog, hogy ehhez szellemi oldalról a Müpában mi is hozzájárulhatunk; bebizonyítottuk, hogy a kultúra piacképes, olyannyira, hogy Budapestet ma már Európa egyik meghatározó kulturális központjának tekintik.

Ez azért is hatalmas dolog, mivel nincs előzménye a Müpának a térségben, amerikai recept alapján érkezett ez a fajta intézményi kultúra Európába. A Müpában bármilyen műfajról is beszélünk, a minőségi kultúrát támogatjuk, és az a cél, hogy ez minél több emberhez elérjen. Ez folyamatos megújulást, innovatív megoldásokat és megközelítést igényel.

Fontosnak tartom, hogy gondolkodjunk arról, mit jelent a fenntartható fejlődés három pillére, és melyik területen mi a feladatunk: hiszen a fenntartható fejlődés jelenti egyrészről Földünk fenntarthatóságát, de a gazdasági, valamint a társadalmi fenntarthatóságot is, melyen belül a kulturális és művészeti értékek továbbörökítése – amelyért a Müpában is sokat dolgozunk – megkerülhetetlen tényező.

Az egyik kulcsfontosságú feladatunk az, hogy képesek legyünk a magyar kultúra elképesztő gazdagságát feltárni, bemutatni, és hozzátenni a mi korunk kulturális produktumait, mert ezt adjuk tovább a következő generációnak. Ez azért is jelentős szerep, mivel ez egy identitást adó folyamat; a kultúra azt közvetíti, hogyan éltek a felmenőink, a jelen munkájával pedig a jövő nemzedékének is dolgozunk, akik arra lesznek kíváncsiak, mi hogyan éltünk.

– Sokan talán nem tudják, de rendezői diplomája mellett a Műegyetemet is elvégezte építőmérnök szakon. Hatott mindez ez a szemléletmódjára, pályájára?

– Mindig is érdekelt, hogyan lehet stabil, és az előző gondolatmenethez is kapcsolódva, fenntartható, jól működő konstrukciókat kialakítani, felépíteni: legyen szó egy épületről, egy stratégiai gondolatról, egy intézmény működési modelljéről és csapatáról, vagy épp egy operaelőadásról.

A Műszaki Egyetem ilyen szempontból is meghatározó intézmény volt az életemben, hiszem megtanított struktúrákban gondolkodni. A rendezés, sőt az intézményvezetés is hasonló megközelítést igényel: mindegyik fantasztikus, arányérzéket, rendszerlátást, ugyanakkor fantáziát igénylő, teremtő szakma.

Talán ez az, ami összeköti a pályám különböző területeit, és jó volt megtapasztalni, hogy a biztos alapokra épített struktúrák – mint például a Müpa – időtállóak, és képesek kreatívan alkalmazkodni a nehéz körülményekhez is, akár egy olyan kihívásokkal teli időszakban is, mint amit a pandémia jelentett, és amit remélhetőleg lassan magunk mögött hagyunk.

– Hogyan élte meg a Müpa a világjárvány alatti elmúlt időszakot?

– Mivel a Müpában már a kezdetektől fogva kiváló felszereltségű stúdió és nagyszerű szakembergárda rögzíti az előadásokat, sőt, már egy évtizeddel ezelőtt elkezdtünk streamelni is, ezért volt tudás és tapasztalat, amire támaszkodhattunk: profin át tudtuk konvertálni programjainkat a virtuális térbe, itthon az elsők között.

Az élő és digitális kultúraközvetítés aránya tehát az elmúlt időszakban átalakult, és rengeteg tanulsággal szolgált mindez. Az élő koncertélmény varázsa szerintem semmivel sem pótolható, ugyanakkor az elmúlt egy év csodálatos levelekkel, üzenetekkel van tele: nagyon sokan írtak nekünk, és fogalmazták meg, mennyire hálásak, hogy a streamekkel tartottuk bennük a lelket, segítettünk túlélni ezt az időszakot, és nem hagytuk őket magukra.

Számomra az egyik legmeghatóbb nézői levél az volt, melyben egy család megírta, hogy felvettek otthon öltönyt és kisestélyit is az általunk streamelt koncerthez, mert ünnepnek érezték, hogy még ha csak a képernyők előtt is, de újra, együtt, átélhetik a Müpa-élményt.

Rengetegszer fogalmaztam meg az elmúlt egy évben, mert őszintén hiszek benne: minden krízis egyben lehetőség is. Mi pedig egy pillanatra sem álltunk meg, új formátumokat és működési módokat, új platformokat kerestünk, szerettünk volna egyfajta biztonsági hálót feszíteni az alkotók és nézők köré is.

A Müpa megnyitásának tizenötödik évfordulójára Magyarország eddigi legnagyobb zeneműpályázatát írtuk ki tizennégy kategóriában. A pályázatra hihetetlen mennyiségű, több mint kétszáz pályamű érkezett, ez nagy eredmény, és a legszebb bizonyítéka annak, hogy a kreativitás átragyog a nehezebb időszakokon is. Ezek a művek nem a pandémiáról szólnak, mégis egy olyan időszakban születtek, amelyre mindig emlékezni fogunk, így a járvány idejének egyfajta lenyomataként is értelmezhetőek. Az elkészült művek többségét a következő években fogjuk bemutatni, rendkívül büszkék vagyunk rá, hogy ennyi alkotással gazdagodhatott a művészeti élet.

– Milyen programokkal készül a következő évadban a Müpa?

– A jövő évad szerénykedés nélkül fergetegesre sikerült: rengeteg híresség érkezik hozzánk. Augusztus 15-én a legendás karmester, az idén nyolcvanöt éves Zubin Mehta látogat a Müpába, a hónap végén lesz egy Tosca-előadás korunk egyik legnépszerűbb, világhírű szopránjával, Anna Netrebkóval, majd elindul a nagy menet: érkeznek a berlini és bécsi filharmonikusok világhírű karmesterekkel, jön a Drezdai Staatskapelle és élén egy olyan karmester-világsztár, Christian Thielemann, aki még sosem lépett fel Magyarországon, és szintén a Müpában köszönthetjük a húszszoros Grammy-díjas Pat Methenyt is.

Augusztus végén a JazzTime fesztivál várja a közönséget, majd szeptemberben elindul az Európai Hidak programsorozat, ami meg is újul, ugyanis eddig egy-egy ország állt fókuszban, mostantól viszont városok közti hidat alkotunk: idén például Berlint és Budapestet kapcsoljuk össze. Először megmutatjuk az ő kultúrájukat, majd pedig mi megyünk ki hozzájuk. Októberben összművészeti városfesztiválként jön a Liszt Ünnep, ugyanis feladatunknak tartjuk, hogy az ilyen ikonikus, nemzetközi figyelmet is generáló kulturális világmárkákat mint Liszt vagy épp Bartók, még láthatóbbá tegyük szerte Európában, és ezzel hozzájáruljunk a kulturális turizmus járvány utáni megerősödéséhez, fellendüléséhez is.

– Vannak a fellépők közt kedvencei?

– Ez olyan, mint egy sokgyermekes apukát megkérdezni, melyik gyerekét szereti a legjobban. Természetesen mindegyiket.

Ahogy az alkotói pályám során is több műfajban dolgoztam, úgy a Müpa kapcsán is azt gondolom, hogy minden műfajban meg lehet és kell találni azt a formát, amiben az ember igazán, és magával ragadóan tud mesélni. Ez a Müpa esetében is maximálisan igaz: mi nem elsősorban a magasművészetet képviseljük, hanem a minőségi kultúrában hiszünk – minden műfajban. Ez pedig elképesztő változatosságot jelent a program tekintetében is. Mégis sokan főként komolyzenei helyszínként tartják számon a Müpát.

– Hogyan nyit az intézmény a fiatalok felé?

– A fiatalok bevonása egészen a megnyitásunktól fogva nagyon fontos számunkra. Mára eljutottunk oda, hogy a programjainkra harminc százaléka családi és ifjúsági program. Idén volt tizenhat éves a Müpa, lassan már mondhatjuk, hogy generációk nőnek fel nálunk. Jó látni, hogy sok fiatal, akik óvodás- vagy kisiskoláskorukban még a szüleik kezét fogva érkeztek a gyerekprogramokra, ma már önállóan jönnek a Müpába, magabiztosan, természetesen; nem remegő lábbal lépnek be a kultúra templomába, hanem nyomás nélkül, az otthonosság érzésével jönnek szórakozni, a barátaikkal találkozni és feltöltődni.

Megfigyelhető tendencia, hogy van, akit először például csak a könnyűzenei programok érdekelnek, aztán azért megnéz egy újcirkusz-előadást, vagy táncprodukciót, majd belehallgat egy dzsesszkoncertbe is, ahonnan pedig nincs messze a komolyzene. Ennek az új Müpa-generációnak a kultúra és a művészet a hétköznapok természetes része.

Viszont háromgyerekes, köztük egy kamaszfiú apukájaként is látom, hogy azért a kibertérben mozgó, a legújabb digitális felületeket használó Z generációt nagy kihívás kicsalni a valós térbe; ez állandó innovációt, tanulást és alkalmazkodást igényel, nekünk is ismernünk kell az új, általuk használt kommunikációs platformokat.

A Müpa ebben is élen jár, folyamatosan monitorozzuk a nemzetközi piacot, követjük és elemezzük a digitális újdonságokat, büszkék vagyunk rá, hogy sok esetben formáljuk a régiós trendeket: több olyan online fejlesztésünk is van, amit a kulturális területen a térségben mi használtunk először.

– A magyar nemzeti mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztosként hogy látja, milyen jelenleg a hazai filmipar helyzete?

– Sokan nem tudják, de Magyarország London után Európa legjelentősebb filmgyártó központjává vált. Kormánybiztosi megbízásom része, hogy az egész ágazatot fejlesztem; minden erőmmel azon dolgozom, hogy ne csupán szervizmunkákért érkezzenek filmes produkciók Magyarországra, hanem használjanak ki minél több hazai adottságot a külföldi produkciók, és a magyarok is minél inkább vegyenek részt a kreatív munkákban, folyamatokban is. A magyar mozgóképágazat idén százhúsz éves, ami egy hihetetlen szám, Cannes-ban idén ezt is ünnepeltük: ebben a mai napig ívelő százhúsz évben több aranykor is volt, és nagyon magas színvonalú alkotások születtek.

A magyar mozgóképágazat hazai ünnepléseként idén megrendeztük az új Magyar Mozgókép Fesztivált, ahol az éves magyar mozgóképtermést mutattuk be három Magyarországi helyszínen a Veszprém-Balatoni régióval, Európa Kulturális Fővárosával szövetkezve. A vörös szőnyeges, nagyon különleges eseményre százötven alkotással pályáztak változatos műfajokban az alkotók, melyeket húsz kategóriában díjaztunk.

A balatonfüredi Anna Grand Hotelben tartottuk a díjátadó gálát, ahol átadtuk a Magyar Mozgókép Fesztivál díjait. A négynapos fesztiválon több ezren ünnepelték a magyar mozgóképet csodás szabadtéri helyszíneken, a veszprémi vártól a füredi Tagore sétányig. Úgy gondolom, hogy a mozgókép mára szinte népművészeti ággá vált, hiszen rengeteg mozgókép készül akár már telefonnal is, az ágazatnak az a feladata, hogy egy jól működő struktúrát biztosítson a profi filmkészítés számára, és segítsen abban, hogy ezek az alkotások minél több nézőhöz eljussanak. Ezt a célt szolgálja a Magyar Mozgókép Fesztivál is, amellyel hagyományt szeretnénk teremteni.

– Milyen célokkal vág neki a Müpa vezérigazgatójaként az elkövetkezendő öt évnek?

– A következő ötéves ciklusban is az a cél, hogy továbbra is Európa meghatározó kulturális szereplőjeként támogassuk a magyar művészeket, és bemutassuk a nemzetközi előadóművészeti szcéna kiválóságait a térségben. Innovatív stratégiai partnerségekben gondolkodunk, és fontos szándék az is, hogy a Müpa mellett létrejöjjön egy új esemény- és rendezvényközpont, egy olyan multifunkcionális tér, amely alapvetően egy kongresszusi központ, de könnyedén átalakítható komoly elektronikus akusztikai adottságú koncert- vagy színházteremmé, illetve fesztiválközponttá is – Budapest életében egy ilyen, rugalmasan alakítható tér turisztikai szempontból is hiánypótló szerepet tölthet be.

Ugyanakkor már most is nagyon szerencsésnek tartom magam, mivel rengeteg olyan alkotóval dolgozhatunk együtt, akikről régen csak álmodoztunk – jó érzés látni számtalan műfajban a magyar alkotók sikerét, és tudni, hogy ehhez mi is hozzájárultunk. Folyamatosan azon munkálkodunk és fogunk is munkálkodni, hogy külföldön még jobban megismerjék őket.

Az idei évben én is elkaptam a koronavírust, komoly kórházi kezelésre is szorultam – azóta egészségileg teljesen rendbe jöttem, viszont egy halálos betegséget túlélni nagyon elgondolkodtató tapasztalat, mély nyomot hagyott bennem.

Nagyon hálás vagyok a teremtőnek, amiért megtartott: úgy érzem, azért, mert van még sok feladatom a jövőben.

(Fotók: Csibi Szilvia, Posztos János, Réthey-Prikkel Tamás)

placido domingo | film | budapest | cannes | komolyzene